Bevezetés, külsőségek
A Nikon D5 a D3 óta az első olyan nagytestű dSLR (nem csak márkán belül), ami sötét lelkem legmélyén valahol érzelmeket kelt, ami a több napos használat után egyre erőteljesebben váltja ki nálam a kütyümegszerzési szindróma tüneteit. 1979 óta gyakorlatilag az összes csúcskategóriás Nikon tükörreflexes vázat Giorgetto Giugiaro (Italdesign) tervezte, aki – szerintem – a Nikon F6 és a Nikon D3 vázakkal tette le elénk a tovább már nem fokozható esztétikai élményt. A D4 és a D4s – noha kiváló fényképezőgépek voltak – a túlzottan íves, kissé nőiesnek tűnő külalakjukkal már annyira nem tetszettek. A D5 ismét szögletesebb, tekintélyt parancsolóbb kialakítású lett, hunyorogva jobban hasonlít a D3-ra, mint a két korábbi modell. Persze, a dizájn kedvelése/utálata szubjektív dolog, így biztos lesz olyan is, akinek viszont a D4 továbbvitele esett volna jobban. Ez van, emberek vagyunk.
A külcsín miatt tehát fölösleges összeveszni; sokkal fontosabb a kezelőfelület ergonómiai kialakítása, a nyomógombok, a tárcsák, a mini botkormányok elhelyezése, elrendezése a váztesten. Bár ebben a cikkben nem fogom összehasonlítani a D4s-t a D5-tel (idő- és géphiány miatt), muszáj megemlítenem azokat a változásokat, amik a kezelőfelületet érték, hiszen ezek fontosak lehetnek azok számára, akik D4/D4s-ről váltanának D5-re.
Már első ránézésre is feltűnik, hogy a D5 előlapján valami megváltozott. Nem, nem a tükörakna púpjára gondolok most elsősorban, hanem a markolat és a bajonett között található három funkciógombra. Míg a D4s-nél itt még csak kettő volt, itt eggyel többet foghatunk be munkára.
A legfelső alaphelyzetben a blende beugratását szolgálja, míg a két másik szabadon programozható funkciógomb lett. A hátoldalon már több dolgon változtatott a gyártó:
Az LCD mellett balra látható gombsor legalsó tagját, ami korábban egy INFO gomb volt, most egy Fn3 helyettesíti. A hátoldali státuszkijelző alól elköltözött az ISO gomb a gépváz tetejére (lásd később); a multifunkciós billenő kapcsoló és az azt zároló kar közé beékelődött egy információs nyomógomb, illetve a tükörakna hátsó faláról át lett helyezve annak oldalára a keresőt lezáró redőny karocskája. A nagy kijelző alatti perem is más lett: erre már nem lehet felpattintani a védőplexit.
A Nikon D5 éjszakai világítása is módosult: míg a D4s-nél a lejátszás és a törlés gombja nem volt megvilágítva, addig a D5-nél már orvosolták ezt a „bakit”.
A Nikon D5 képérzékelője immár 20 MP-es felbontású állóképek, és 4K felbontású videók rögzítésére képes. Igaz, az elődhöz képest nem tűnik olyan nagynak a különbség, azért a fájlméretek már indokolják, hogy gyorsabb fájlmásolási lehetőség álljon a fotós rendelkezésére. A D5 csatolófelülete már egy USB 3.0 portot is tartalmaz.
És amint azt már érintőlegesen említettem, a fényképezőgép tetőlemeze sem maradhatott változások nélkül: a vakusarutól balra MODE és BKT jelentik az újítást, míg a vakusarutól jobbra az ISO gomb és a megvariált gombelhelyezést a kioldó fölött.
Egyébként a D5 egy picivel nagyobb és nehezebb lett elődjénél: 160 x 158,5 x 92 mm áll a 160 x 156,5 x 90,5 milliméterrel szemben, illetve 1405 gramm versus 1240 gramm, ami a tömeget illeti.
Egyébként a Nikon D5-öt kétféle konfigurációban lehet megvásárolni: míg az egyikben két Compact Flash (CF) memóriakártya foglalat lesz, addig a másikban két XQD foglalatot tömhetünk majd gigabájtokkal. Mindkét memóriakártya típusnak megvan a maga előnye és hátránya, de az XQD immár egyértelműen a jobb (és a javasolt) megoldás a fényképezőgép nyújtotta működési sebesség hatékonyabb kiaknázása végett (ha korábban CF változatot vásároltunk volna, de idővel meggondolnánk magunkat, a szakszervizben kicseréltethetjük a kártyafoglalat-egységet XQD-sre). Nálam tesztre a modernebb XQD variáns járt, így tapasztalataim erre vonatkoznak.
