A fotós világversenyeken gyakran látni elképesztően szép, szinte már szürreális állatfotókat, melyek „elvileg” a vadonban, az állat eredeti életterében készültek. A gyanútlan, nem szakmabéli szemlélő, de még gyakran a profikból álló zsűri is csillogó szemmel hiszi el, hogy mindenféle beavatkozás nélkül készülnek a szebbnél szebb felvételek. Aztán mindenki el van képedve, ha majd kicsivel később kiderül, hogy igazából az a lencsevégre kapott állat nem is a vadonban él, hanem egy kontrollált, mesterséges környezetben, ahol az emberi beavatkozás (etetés, nevelés stb.) a mindennapok része, vagy az utómunkálatoknak köszönhető a szívmelengető hatás zöme. Pár évvel korábban volt itthon egy olyan radikális eset, ahol a lefotózott madár nem is élő példány volt, hanem egy ügyesen beállított, kitömött egyed, amit remek makett-építő tudással egy varázslatos mű környezetbe illesztettek az „elkövetők”. Persze, a külföldi „természetfotósokat” sem kell sajnálni, ötleteik nekik is vannak szép számmal.
A legutóbb például egy szingapúri fotós bukott le azzal, hogy egy veszélyeztetett, elsősorban halakkal táplálkozó sas-faj egyedeit úgy „csalta lencsevégre”, hogy kifogott, még élő halakba fecskendezett levegőt, hogy véletlenül se süllyedjenek el, ha visszadobja őket a vízbe. A biztonság kedvéért még hungarocell darabkákat is tömött a szerencsétlen halak pofájába, így a sasok számára könnyű prédát jelentettek a visszaengedett csalihalak. A lenti videón látható, hogy nem csak maga a „haltömködő”, hanem fotós haverjai is már alig várták, hogy a vízfelszínen lebegő, döglődő halakra lecsapjanak az éhes ragadozó madarak – el lehet képzelni, mennyi „autentikus”, a „Halászó Sas” című fotó készült aznap. Az persze senkit sem érdekel(t), hogy eközben állatkínzás történik (a halak levegővel való telefecskendezése, szájuk hungarocellel való kitömése), és ráadásul a védett madarak élete is kockán forog, ugyanis az említett hungarocell egyrészt nem igazán emészthető, másrészt elakadhat a madarak torkában, így fulladást előidézve.
A fennforgást okozó, 62 éves Lee Soon Tai, aki egyébként ortopéd sebészként keresi havi betevőjét, most kénytelen lesz megfizetni a sok szép állatfotóért: ha a bíróság bűnösnek ítéli – és a videó alapján ennek elég nagy az esélye -, akkor környezetszennyezésért (szemetelés), és tiltott etetésért vonhatják felelősségre, amiért 3700 dollár összegű bírsággal is sújthatják. A tárgyalás időpontja július közepére van kitűzve; íme a videó:
Nekem már elment a kedvem az összes „természetfotós”, „fotóriporter” és isten tudja még milyen fotós versenyektől. Elszomorítónak tartom, hogy már szinte csak csalással, klisés, szénné utómunkált fotókkal lehet megnyerni egy-egy ilyen egykoron rangos megmérettetést. (Forrás: petapixel.com)
Durva dolgok történnek Ázsia azon részén. Szerencsére az említett magyar eset nem volt negatív hatással a magyar természetfotósok megítélésére, de például indonéz „természetfotósok” képeit látva már senki sem hiszi el, hogy bárki abban az országban ne vegyszeres kábítással és/vagy fagyasztással kezdené az állatfotózást. Nagyon más arrafelé az emberek hozzáállása. Míg Európában és Amerikában egy-egy ilyen eset kirívónak számít, addig ott sajnos ez az alap.
Nem kell visszamenni annyira az időben, éppen tavaly vonták vissza az év természetfotósa díjat – megjegyzem csak és kizárólag a „szakma” óriási nyomására – D.CS.-tól, mert kiderült, hogy a díjnyertes képen szereplő „arany bika” korántsem egy természetes, vad környezetben élő szarvas, hanem egy vadasparki, kézből etetett jószág. Az esetet persze sehol nem verték nagy dobra, a kereső által kidobott számtalan cikkekben még mindig ez a kép szerepel az év természetfotósa különdíjának nyerteseként 🙁
ezért sem hírezek szinte soha fotós „versenyről”
Persze ez csúnya csalás volt, de azért nem hasonlítható össze azzal, amikor állatokat kínoznak, vagy pusztítanak el a kép kedvéért, mint ami ebben a posztban is szerepel és, ami Dél-Kelet-Ázsiában teljesen megszokott.
Az igaz, nem is volt szándékom egy kalap alá venni, elnézést a félreérthető megfogalmazásért. Viszont nagyon dühítő, hogy takargatják a szennyest, sőt nagyon sokáig védték a védhetetlent, csak mert egy közismert fotósról volt szó.
Mi is történt? Állatokat pusztított el és kínzott meg, ha nem tűnt volna fel. Halakat és azokat a sasokat, akik történetesen lenyelték a hungarocelt. Olvasd újra.
Én ezt nagyon jól tudom. Beeblebrox hozta fel D.Cs. csalását, aki egy olyan képpel nyert természetfotó-pályázatot, ami egy szelíd állatról készült egy vadasparkban. Én pont azt írtam, hogy az az eset nem hasonlítható a cikkben szereplő állatkínzáshoz.
De oda is írta, hogy szoktatva volt 🙂 Amúgy akkor egy etetőre szoktatott madarak sem felelnek meg? Mert ugye fotós leseken is szokott lenni itató/madáretető.
Mondjuk nekem inkább az a bajom, hogy a pályázatokon olan szintű részrehajlás van – meg a „kinek van több ismerőse” pályázatok, hogy tök felesleges indulni.
Nem, nem írta oda. Sőt azt írta, hogy hosszú és nehéz út vezetett odáig, hogy elkapja a pillanatot. De egyébként is, ha oda is írta volna, a pályázati feltételekben világosan le van írva, hogy nem készülhet állatkertben, vadasparkban. A szoktatás más dolog, ha a szabad természetben, szabadon és nem fogságban élő állatokról van szó, akkor elfogadott.
A természetfilmesek már több, mint 1 évtizede ezt csinálják, mármint, hogy bérelhető állatokkal filmeznek. Bérelsz egy oroszlánt az usából, valamint veszel egy zsiráfot, leteszel 5 kamerát. Két forgatási nap és már mehet is a csatornára szuperközeli, lassított, tökéletesen megkomponált akciójelenet.
Neked is azt tudom mondani, hogy az ilyen esetek nem hasonlíthatóak össze azzal az állatkínzással és pusztítással, ami a cikkben szerepel.
Egyébként az utóbbi évek természetfilmjei már annyira bulvárosak, hogy számomra a legtöbb nézhetetlen.
Amúgy meg; les és etetés nélkül pl. madarakat fotózni brutál nehéz, a közönség pedig nem értékeli, hogy neked sokkal kevesebb lehetőséged van, mint annak, aki beül egy lesbe. Pedig lesből sem könnyű.
Nem a „hagyományos” etetéssel van a baj. A fenti cikkben szereplő fickó állatokat ölt meg a kép kedvéért és a fotóalanyát is veszélyeztette. A D.Cs. által készített kép sem egy etetéssel emberhez szoktatott állatot ábrázolt, hanem egy teljesen szelíd állatot egy zárt vadasparkban, kb. háziállat kategória.
Egyébként meg nem kell mindenhol les, meg etetés, mert nem mindenhol félnek annyira az állatok az emberektől, mint Európában. Európában és Ázsiában az emberek több ezer éve vadásznak mindenre, ami mozog, ezért fél minden állat az emberektől. Elég csak Észak-Amerikáig menni és máris gyökeresen megváltozik minden. Európához viszonyítva kifejezetten ritkán lakott kontinens és az emberek alig egy-kétszáz éve vadásznak „nagyüzemileg” az állatokra, sőt rengeteg helyen már több, mint 100 éve vannak védett területek (éppen idén 100 éves a Nemzeti Park Szolgálat), ami azt jelenti, hogy az állatok nem nagyon félnek az emberektől. Ez nem azt jelenti, hogy nagyon könnyű őket fotózni, de az biztos, hogy feleannyi „trükkre” sincs szükség, mint az európai madarak esetében. Nem is terjedtek el az üveges lesek és más hasonló dolgok. Szerintem sokkal „tisztább” a természetfotózás az USA-ban és Kanadában.
DCS képén szerintem sokat nem számít, hogy mennyire szelíd az állat… Azért ott már jelentős mértékű irigység is van, ha valaki ebbe beleköt.
A halak kinyírásával persze én sem értek egyet, de ilyenen rugózni, hogy azon a képen a szarvas… ne már.
Hogy hol nem kell les, az meg nem vigasztal, amikor alig van időm a szomszéd településnél levő tóhoz kimenni 😀
Természetfotó pályázaton hogyne számítana. Most újra rákerestem, mert már nem emlékeztem a részletekre, D.Cs. képe egy George nevű „háziállatot” ábrázol. Ez nem természetfotó. Mellesleg, így Selmeczi Dániel lett az Év Természetfotósa, aki nagyon megérdemelte ezt a díjat.
Nézd meg a képet – semmit nem tesz hozzá, vagy vesz el. Ha akkor nem számít, hogy hogyan készült a kép, amikor rossz, akkor akkor se számítson, amikor jó… Persze csak ha az állatban nem esik kár.
Nem természetfotó -> miért, mesterséges cucc van rajta? 🙂
Nem, ezen a képen felesleges rugózni, hogy természetfotó-e : jó kép.
Aki helyette első lett, valószínű az is jó. Néha nagyon felesleges f…méricskélni.
Ez a kép valóban jó kép, egy sajtófotó pályázaton megállná a helyét, egy természetfotó pályázaton viszont nem, mert nem természetfotó. A pályázat kiírásában benne van, hogy vadon élő állatokról természetes környezetükben készült fotó nevezhető. Ebből a kettő kitételből egyiknek sem felel meg. Természetfotóban azért az minimum elvárás, hogy nem háziállatok szerepelnek a képen. Egy házi sertésről is lehet kitűnő fényképet készíteni, mégis mindenki felháborodna, ha egy természetfotó pályázaton látna egy ilyen képet. Ez a szarvasos eset sem más. A természetfotózásban pont az adja a pluszt a képhez, hogy vadon élő állatról készült. Hogy a fotós az állat természetes viselkedését kihasználva készíti el a képet. Hogy rejtőzik, (etikus módszerekkel) csalogatja, stb. Az nem kunszt, hogy a gazdája amikor a legjobbak a fények odavezeti az állatot ahova mondod, ahol a legszebb a környezet. Ez minden, csak nem természetfotó.
Szerintem egy alapvetően vadon élő állat van rajta, természetfotónak frankó. Ha a kiírásban vadállat volt, akkor még oké, hogy nem felel meg, de amúgy ha belegondolok, hogy hány pályázaton nem érdekes a nyertes képnél, hogy köze nincs a kiíráshoz…
Amúgy az állat lakhelye (fészek, odú) mellé telepített fullextra les is kb. ekkora előny…
Vadasparkban nem élnek vadon állatok. Ez olyan, mint az állatkert, csak természetesebbnek tűnik a környezet. Ez az állat egy névről ismert „háziállat” = nincs az a körülmény, amikor ez elmenne természetfotónak.
A lesből fotózás pedig csak azt jelenti, hogy elrejtőzöl a vadállat elől, de attól az állat még vadon él és a saját akaratából cselekszik = természetfotó. Nem olyan bonyolult dolog ez.
Részemről befejeztem a témát, az eredeti cikk nem erről szólt és a lényeg, hogy az sokkal durvább dolog, mint a D.Cs. féle eset.
Akkor a vadasparkban háziállatok élnek? Jó tudni.
Szabad akaratából cselekszik – agától nem biztos, hogy egyáltalán odamenne, ha nem tennél ki neki valamit
Tök jó lenne, ha a képeket néznék az emberek, és nem lényegtelen dolgokon rugóznának.