Nem egész másfél évvel ezelőtt írtam a Dragonfly Telephoto Array automata vezérlésű távcsőrendszerről, amely akkoriban még „csak” tíz darab Canon EF 400 mm F2.8L II IS USM objektívből állt. Pieter van Dokkum, a rendszer szülőatya most egy csöppet felbővítette a szitakötő-szemű távcsövét, amivel elsősorban galaxisokat kutatnak. Mostanra már egy-egy rendszer 24 darab Canon 400 milliméteres gyújtótávolságú szuper telefotó objektívből áll. Azért erre az objektívre esett a választás, mert egyrészt még mindig olcsóbb, mint egy hatalmas csillagászati távcső, másrészt „a halvány objektumokat is leképezi, ami az objektívek felépítésének és a tubusok csekély belső tükröződésének köszönhetően vált lehetségessé. A kereskedelemben is kapható Canon 400 mm-es objektívek lencsetagjai példátlan minőségű, a fény hullámhosszánál jóval kisebb méretű kónuszokból álló nano-bevonattal vannak ellátva, de a zavaró fény kiszűrésében a Dragonfly több optikából álló felépítése is nagymértékben hozzájárul. A végeredmény olyan felvétel, amin még a rendkívül távoli, halvány galaxisok is látszanak.”.
Az objektívekre azonban nem Canon fényképezőgép van felcsavarva, hanem egy-egy a kutatási céloknak is megfelelő minősítésű, 8 MP felbontású CCD-t tartalmazó kamera, melyek speciális, egyes hullámhosszokat kiszűrő filterrel vannak ellátva. A rendszer összehangolt vezérléséről egy olyan számítógép gondoskodik, ami olyan parancsokra hallgat, mint például: „automatikus módon figyeld meg a Marsot”, vagy „900 másodperces legyen az expozíció” és hasonlók. A Dragonfly kutatói hátteréről a symmetrymagazine.com oldalon lehet olvasni.
