Bevezető, külsőségek
Egy igen érdekes, némileg megosztó tükörreflexes fényképezőgépet jelentett be április közepe táján a Nikon: a D7500 egy olyan (felső) középkategóriás dSLR, ami a paraméterei alapján a D7200 és a D500 szerelemgyereke lenne, ám mégis kellően különbözik ezektől, hogy zavart okozzon az erőben. Sorozatszáma szerint a D7200 utódjaként kellene rá tekintenünk, de érdekes módon hiányoznak belőle olyan összetevők, amik a hetes széria alapkövei voltak – eddig. Az újonc a D500 képérzékelőjére (20 MP-es, APS-C méretű CMOS) és jelfeldolgozó processzorára (Expeed 5) épül, 180 000 pixeles RGB fénymérője van, képes a 4K felbontású videók rögzítésére, és dönthető, érintésérzékeny kijelzővel van felszerelve.
A D7200-hoz képest a D7500 valamivel kisebb és könnyebb lett, a markolata vékonyabb, de mélyebb, és elvileg a mérnökök továbbfejlesztett időjárás elleni védelemmel látták el. Jóval nagyobb lett a puffer mérete is, így a korábbi modell 18 RAW-ja helyett immár 50 db nyers felvétel fér az átmeneti tárba. Ennek megfelelően a sorozatfelvételi sebesség is megnőtt: hat helyett már nyolc kép készülhet másodpercenként.
Azonban a D7500 esetében le kell mondanunk a második memóriakártya foglalatáról, a portrémarkolattal való bővíthetőségről, illetve az AI rekesz-indexelésről (nem lesz fénymérés a még manapság is gyártott, manuális AI objektívekkel). Ráadásul – a CIPA mérései szerint – egy akkutöltéssel kevesebb felvétel készíthető, mint az „elődmodellel”: 1110 helyett 950 fotó lőhető két töltés között. A gyártó illetékesei valószínűleg összegyűjtötték, hogy a 7×00 sorozattal kattogó fotósok milyen tulajdonságokat nem használnak (ki), és a költségcsökkentés érdekében ezeket már kihagyták a D7500 tervezésekor. A további különbségek a fenti táblázatban olvashatóak.
A készülék eleje tulajdonképpen a D500-ra és a D7200-ra is emlékeztet; kapunk két funkció gombot, melyek közül a fenti annyira kézre esik, hogy fotózáskor szinte állandóan nyomogattam. Az AF segédlámpában a kor elvárásainak is megfelelve immár egy erős fényű LED dolgozik. Az elülső paraméterező tárcsa a megszokott helyen, a kioldó alatt található, így mutatóujjunkkal könnyedén elérhetjük.
Sokkal izgalmasabb a fényképezőgép hátoldala, amit a dönthető, 3,2”-os érintésérzékeny kijelző ural. Az egérmozi nagyon jól használható, és használat során szépen kiegészíti a kezelőfelület gombjait, tárcsáit. Az érintésérzékenységet a menüben, a képek lejátszásakor/nézegetésekor, és élőképes módban egyaránt jól ki lehet használni. Remek megoldást nyújt például az AF mezők egyszerű és gyors áthelyezéséhez.
A pentaprizmás optikai kereső maradt a régiben, ugyanaz, mint az elődmodellnél. A különbség itt a kereső fölötti kis négyzetben rejlik, ami nem más, mint egy közeledés-érzékelő. Ez a szenzor kapcsolja ki a kijelző képét, ha a dSLR-t arcunkhoz emeljük.
Amint azt fentebb már említettem, a D7500 csupán egyetlen memóriakártya foglalattal rendelkezik. Ráadásul az SD foglalat csak az UHS-I formátummal kompatibilis, tehát a legújabb, leggyorsabb memóriakártyákkal nem tud mit kezdeni: bár a váz az UHS-II formátumú SDHC, SDXC kártyákkal is működik, a gyorsaságukat nem képes kiaknázni.
Csatlakozókkal nem fukarkodott a Nikon: a D7500-on USB 2.0, HDMI, mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet, és vezetékes távkioldónak, külső GPS modulnak fenntartott aljzat is található. Természetesen van beépített WiFi és Bluetooth modul is, de az NFC ezúttal kimaradt. Ez utóbbi valószínűleg az alacsony fogyasztású, állandóan bekapcsolva tartható BT miatt válhatott fölöslegessé – a Nikon a BT csatlakozást előtérbe helyezi a SnapBridge szolgáltatás használatakor.
Akinek a D500-ból hiányzott a felnyíló vaku, az örülhet, mivel a D7500-on ismét van kis beépített villanó.
A Nikon D7500 alján látható, hogy a portrémarkolatnak nem hagytak csatlakozási pontot – hivatalosan (úgy tűnik) nem is lesz elérhető ehhez a fényképezőgéphez a plusz akkutartó, de még lehet, hogy (akár mások) megoldják majd a kérdést a „bedugós” fajtával, amihez majd le kell szedni az akkumulátor fachjának ajtaját.
A fényképezőgép tetején látható, hogy az ISO gomb most már itt keresendő, nem pedig a hátoldalon. Ez egy jó döntés volt szerintem, de azoknak, akik korábbi hetesekről térnek majd át a D7500-ra ez eleinte szokatlan lesz, sebaj. A módválasztó tárcsát csak úgy lehet elforgatni, ha lenyomjuk és nyomva tartjuk a középső reteszelő gombot. A módválasztó alatti tárcsával pedig a felvételi módok között válthatunk.
A Nikon D7500 egy tömzsi, fizikailag nagyon jó minőségű, már-már a D500-at idéző tükörreflexes fényképezőgép lett. Biztos lesz majd olyan, aki szerint a váz egy kissé keskeny, de kisebb és közepes kézméretű fotósoknak kényelmes a készülék használata.
