A Sigma legújabb nagylátószögű objektívjét, a 16 mm F1.4 DC DN Contemporary-t Sony E (APS-C szenzorokhoz), illetve m4/3 foglalattal egyaránt gyártja. Előbbinél 24 milliméternek, míg utóbbinál 32 mm-nek megfelelő látószöget kapunk (mindkét esetben kisfilmes méretre számolva). Nekem a m4/3-os változathoz volt szerencsém, amit egy Olympus OM-D E-M1 Mark II vázra csavarva teszteltem.
Magát az objektívet (illetve annak fejlesztését) nem is olyan rég, október végén jelentette be a gyártó, majd egy hónappal később, november végén már indulhatott is a termék forgalmazása. Sajnos, a hazai debütálás egy kicsit megcsúszott, így a tervezettnél picivel később tudtam csak kézbe venni a lencserendszert. A beharangozó után már tűkön ülve vártam ezt az újabb gyöngyszemet: „Ez a világ első olyan cserélhető objektíve a Sony E bajonettel ellátott fényképezőgépekhez APS-C formátumban, amely ekvivalens 24 mm gyújtótávolságot és F1.4 kezdő fényértéket nyújt. […] Optikai teljesítménye vetekszik a full frame SLR rendszerek lencserendszereiével; az objektív csúcstechnológiákat képviselő lencsetagok széles skáláját tartalmazza. […] Az optikai felépítés és a léptetőmotor sima járású élességállítást nyújt videofelvételek alatt is, a bajonett pedig különleges szigetelésű a por- és cseppállóság érdekében.” – állt anno a beharangozóban, így nem csoda, hogy rákívántam.
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary után már úgy nagyjából sejtettem, milyen építési minőségre számíthatok, és nem csalódtam: noha úgymond nem ez az objektívcsalád a gyártó csúcskategóriája (azt az ART termékcsoport képviseli), a 16 mm F1.4 DC DN Contemporary így is elsőrangú mérnöki munka. A por- és cseppálló tubus makulátlan, a nagyon széles, „vajpuhán járó” fókuszgyűrű kellemes tapintású gumírozással van bevonva. A 13 csoportba rendezett, összesen 16 lencsetag között több aszférikus, SLD (Super Low Dispersion – „szuper alacsony” szórású) és FLD (Fluorite-like Low Dispersion – fluorit-féle alacsony szórású) kivitelűt találunk, melyek garantálják a becsillanásoktól mentes, kontrasztos képet (lásd majd később).
A 405 grammot nyomó objektív 72,2 x 92,3 mm terjedelmű, ami viszonylag nagynak mondható, ha a m4/3 világát vesszük alapul. Mutatom is, hogyan néz ki mellette az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8:
A két optikának műszakilag nyilván semmi köze nincs egymáshoz (a m4/3 foglalaton kívül), de a 75-öst valószínűleg sokan ismerik, így könnyebb a Sigma termékének viszonyítása (egy CD tokot mégsem akartam mellé tenni..). Azonban ne felejtsük észben tartani, hogy a Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary tulajdonképpen az APS-C méretű szenzorok kirajzolására készült, s mint olyan, már nem is annyira nagy.
A Sigma újdonsága az Olympus OM-D E-M1 Mark II-vel egyébként méretben és tömegben egyaránt jól harmonizál; akár hosszabb időn keresztül is tökéletesen kezelhető a páros, így a nagyobb lélegzetű fotós túrákon sem fogunk idő előtt elfáradni. Az F1.4-ről induló rekesz írisze kilenc lekerekített formájú lamellát kapott. Az F16-ig szűkíthető blende ezért kellemes háttérelmosást ígér. A 83,2 fokos látómezőt nyújtó objektív legkisebb tárgytávja csupán 25 cm (a szenzor síkjától számítva!), ami azt jelenti, hogy igen közel mehetünk vele a témához. A szűrőmenet átmérője 67 mm, a fókuszgyűrű – szokás szerint – elektromechanikus összeköttetésben áll a lencsetagokkal. A léptetőmotoros autofókusz gyakorlatilag teljesen néma, sebessége igen gyorsnak mondható. Piros pont, hogy a gyártó mellékeli hozzá a napellenzőt, így azt nem külön kell hozzá beszerezni.
No, ennyi külső ismerkedés után lássuk, milyen a Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary képminősége! Az OM-D E-M1 Mark II 20 MP-es képérzékelője ehhez tökéletes kínzóeszköznek bizonyult. A képminőség vizsgálata során kíváncsi voltam a peremsötétedésre, a geometriai torzításokra, a színhibákra, a fókuszlégzésre, a becsillanásokra, és a kép élességére.
A fényképezőgépet RAW-ban használtam, minden képkorrekciós lehetőséget kikapcsoltam a menüben. A nyersfájlokat az Adobe Camera RAW 10.0.0.827 változatával, illetve a Raw Therapee 5.3-mal hívtam. Utóbbinak elsősorban a geometriai torzítások szemléltetésében van szerepe, ugyanis a RT nem veszi figyelembe a m4/3 gépek fájljaiba „olvasztott” korrekciós adatokat. A fenti kép az ACR konverziót mutatja, ami gyakorlatilag tökéletesnek mondható. Az alábbi a RT munkája, ahol a nyers, valódi optikai rajzolat látható:
A kendőzetlen, nyers optikai teljesítmény is igen jónak mondható, csak minimális hordótorzítás tapasztalható. Második körben a vignettálás mértékére, avagy a peremsötétedésre voltam kíváncsi:
Mivel a Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary az APS-C méretű képérzékelők teljes kirajzolására lett tervezve, így nem csoda, hogy a valamivel kisebb 4/3-os lapkán még jobban teljesít. Tulajdonképpen egy-másfél FÉ-t rekeszelve már nem is látszik a peremsötétedés a képeken. Érdekesség, hogy a fókuszlégzés mértéke is minimális:
A színhibákról a szokásos animált GIF helyett inkább egy videót készítettem, ami jobb képminőséggel mutatja be a színes él-elszíneződéseket. A CA teljesen nyitott rekesznél láthatóan jelen van, de F2.8-ra rekeszelve gyakorlatilag már teljesen eltűnik, csak a nagyon kontrasztos képrészleteken látszik még (F4-en viszont már ott sem). A videó mellett a képmintákat is tekintsétek meg, ott a faágaknál látható lilás szellem-él.
A kép élességére már nagyon kíváncsi voltam, így azt még a kontrasztosság és a becsillanások vizsgálata előtt néztem meg:
Kattints!
Teljesen nyitott rekesz mellett a kép közepe egy kissé lágy, s ha erős fényben fényképezünk, amolyan „álomszerű” jellege, hangulata van a látottaknak. Borotvaéles F2.5-n, és az attól szűkebb blendeértékeken lesz az objektív (még mindig a kép közepéről van szó), majd olyan F11 környékén már észlelhető a diffrakció hatása.
Kattints!
A kép sarkában valamivel gyengébb a rajz, de ez várható is volt egy nagylátószögű objektívnél. Ott körülbelül F3.5-F4-től válik jóvá, F5-től tökéletessé a rajzolat.
Végül a bokeh, a becsillanás és a kontraszt került terítékre. Ezek vizsgálatához nem tesztábrákat fényképeztem, hanem kimentem a téli természetbe, ahol szerencsémre sikerült elkapnom még az álmosan pislákoló Napot. Egy ekv. 32 mm-es objektívvel nem olyan könnyű elmosni a hátteret, de a Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary azért megmutatta képességeit: a háttérbe kerülő képi részek bár nem olyan „krémesek”, mint egy hosszabb gyújtótávolságú optikánál, de azért ezzel a lencserendszerrel is le lehet választani a főtémát a háttérről. A becsillanásoknak szépen ellenáll a 16 milliméteres Sigma; még az erősen szembe sütő Nap sem okozott kellemetlen becsillanásokat, szellemképeket. A kontraszt is meglepően erős maradt – ezeket mind látni fogjátok a képmintákon, ha ide kattintotok!
Értékelés
A Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary teljesítményével összességében nagyon meg voltam elégedve. Már eleve a „jól összerakott” megjelenése is bizalomgerjesztő, de a képminőségét látva lesz csak igazán szerelmes belé az ember. Az AF motor sebessége nagyon jó, működése néma, tehát videózáshoz is ideális társ lehet ez a lencserendszer. A nagy, F1.4-es rekesznek nem csak rossz fényviszonyok közepette, hanem a kis mélységélességgel való játszadozás során is hasznát vehetjük. Bruttó 135 000 forintos ára pedig egyáltalán nem mondható soknak. Igazi érvet fel sem tudok hozni ellene, talán csak a hiányzó távolságmérő skála, vagy az átlagosnál testesebb méret említhető a „sötét oldalon”. 30 mm-es társához hasonlóan ez a termék is az egyik „Kedvenc” lett nálam.
Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary
A Sigma 16 mm F1.4 DC DN Contemporary objektívet a Hama Kft.-től kaptam bemutatóra.
