Még élénken emlékszem azokra a napokra, amikor egy 128 MB-os (nem, nem elírás: megabájt!) Smart Media (SM – 2 MB/mp elméleti adatátviteli sebesség) memóriakártyával akár egy egész napot elfotózgathattam úgy, hogy még akár maradt is rajta némi szabad hely estére (imádott Olympus E-10 fényképezőgépemmel – nyugodjék békében). Sőt, még a sebessége is megfelelő volt. Azóta azonban nagyot fordult a világ, óriásira duzzadtak a fényképezőgépek és videokamerák fájljai, így a tárhely iránti igény a sokszorosára nőtt. Egy ideig a CF (CompactFlash) és az SD (Secure Digital) kártyák „vitték a prímet”, azonban mára már ezek a szintén elég koros formátumok is kezdik elérni korlátaikat. Pár éve már zajlik az újabb típusú memóriakártyák fejlesztése, így például a két nagy rivális, az XQD és a CFast is nagyjából ugyanakkor kezdte pályafutását (2010 és 2009).
Természetesen ezek az új formátumok nem kompatibilisek egymással (más buszformátumot, illetve interfészt is használnak: PCI Express versus SATA), így ismét egy olyan verseny van kialakulóban, mint már azt oly sokszor láthattuk (VHS/Beta, DVD-R/DVD+R, Blu-ray/HD DVD stb.). Természetesen ez nem baj, majd a piac úgyis eldönti, melyik lesz a befutó, de az is lehet, hogy párhuzamosan élnek majd egymás mellett – végül is a CF is békésen megfért az SD mellett. Jelen cikk azonban nem a különböző formátumokról (vagy azok „harcáról”) szól, hanem a SanDisk CFast 2.0 típusú memóriakártyáiról. Ehhez azonban hasznos lehet, ha kapunk némi információt a CFast/CFast 2.0 szabványokról – ígérem, rövid leszek és csak a lényegre összpontosítok!
Amint már fentebb utaltam rá, a CFast szabványt (szokták még CompactFast néven is említeni, hiszen a CompactFlash utódjaként tekintenek rá a fejlesztők) 2008 harmadik negyedévében véglegesítették, majd 2009 év vége felé jelentek meg a piacon az első adathordozók. A CFast 1.0 és 1.1 a SATA 2.0 szabványra épült, így az elméleti maximális adatátviteli sebesség 300 MB/mp volt (a CompactFlash kártyák párhuzamos ATA, azaz PATA buszt használtak, ezért a leggyorsabb példányok is csak legfeljebb 167 MB/mp-es adatátviteli sebességre voltak képesek). Lépjünk egyet előre: a CFast 2.0 szabványt 2012 második-harmadik negyedévében véglegesítették, és ez a formátum már az elméleti 600 MB/mp-es adatátviteli tempóra képes SATA 3.0-ra épít.
A SanDisk Extreme PRO CFast 2.0 kártyái jelenleg 64, 128, illetve 256 GB kapacitással kaphatók, elméleti adatátviteli sebességük 525/430 MB/mp (a 64 GB-os példányok esetében olvasásra/írásra vonatkozóan), illetve 525/450 MB/mp (a 128 és 256 GB-os példányok esetében olvasásra/írásra vonatkozóan). A csatlakozó 7+17 tüskés mama, a működési feszültségük 3,3 Volt. A memóriakártyák mérete 43 x 36 x 3,3 mm, tömegük 9,2-9,9 gramm (attól függően, mennyi chip található a tokozáson belül), működési hőmérséklet-tartományuk -20°C és +70°C közé esik.
A SanDisk ezeket a memóriakártyákat extrém körülmények közepette teszteli, ami egyrészt vonatkozik a környezet hőmérsékletére (lásd fentebb), másrészt a folyamatos adatátvitelre, ami jelen esetben 130 MB/mp (VPG-130 szabvány, kb. 1000 Mbps-os, folyamatos adatfolyam), így ezekkel a termékekkel a professzionális igényeket is ki lehet elégíteni. A CFast 2.0 formátumú adathordozókat jelenleg az ARRI, az Atomos, a Blackmagic Design, illetve a Canon is használja, de az igazán széleskörű elterjedés még nem következett be, mert egyrészt a gyártók többsége még elégedett a korábbi formátumok sebességével, másrészt az új formátumra való átállás pluszköltségekkel jár. Az egyre növekvő fájlméretek, és az egyre nagyobb adatsűrűségű mozgóképek azonban előbb-utóbb kikényszerítik a váltást.
A SanDisk termékeinek magyarországi forgalmazója a Hama Kft. A bemutatóhoz egy 64 és egy 128 GB memóriakártyát, valamint egy Extreme PRO CFast 2.0 kártyaolvasót kaptam. Utóbbinak USB 3.0 a csatolófelülete, aminek elméleti csúcssebessége 625 MB/mp, tehát tökéletesen megfelel a CFast 2.0 szabvány kielégítéséhez.
Az olvasó roppant egyszerű felépítésű: van rajta egy USB 3.0 aljzat és egy CFast 2.0 aljzat. Az elektronika tokozása fényes műanyagból készült, ami nagyon szereti vonzani a port.
Ha bekukucskálunk az olvasó CFast 2.0 nyílásába, láthatjuk is a papa csatlakozó tüskéit, aminek száma a fent leírt 7+17. Értelemszerűen a memóriakártyákat csak egyféleképpen lehet csatlakoztatni..
Összekötöttem hát az olvasót a számítógéppel, majd a CrystalDiskMark 6.0.0 64-bites változatával, az AS SSD Benchmark 2.0.6485.19676-os változatával, valamint az ATTO Disk Benchmark v3.05 verziójával végeztem pár sebességmérést. Mindhárom tesztprogram ingyenesen letölthető az internetről, így bárki megismételheti a méréseket (akár saját memóriakártyáinak maximumát felderítve). Íme, alábbi eredményeket kaptam:
Az AS SSD Benchmarkban a 128 GB-os kártya szekvenciális (folyamatos) adatátviteli sebessége (írás és olvasás egyaránt) bizonyult gyorsabbnak, ám a hozzáférési ideje valamivel hosszabb volt, mint a 64 GB-os CFast 2.0 kártyának.
Az ATTO Disk Benchmark is a nagyobb kapacitású memóriakártyát hozta ki győztesként: bár az olvasási sebességük nagyon hasonló volt, az írás terén egyértelműen a 128 GB-os egység volt a gyorsabb.
Végül, a CrystalDiskMark is beigazolta az előző két szoftver eredményeit, hogy a 128 GB-os SanDisk Extreme PRO CFast 2.0 a gyorsabb. Olvasásnál elhanyagolható volt az eltérés, de írásnál azért már érzékelhető a 8-9%-os sebességtöbblet.
Összegzés
Összességében tehát a 128 GB-os memóriakártya bizonyult gyorsabbnak: míg olvasáskor 1-4%-kal teljesítette túl a 64 GB-os testvérmodellt, írásnál már 7-9%-ot vert rá ugyanarra. Úgy tűnik, itt is az tapasztalható, mint a számítógépekbe való SSD meghajtók esetében: minél nagyobb kapacitású, annál nagyobb teljesítményű egy CFast memóriakártya (értelemszerűen a technológia adta határértékekig). A sebességnek viszont ára van, a 64 GB-os SanDisk Extreme PRO CFast 2.0 bruttó 89 900, a 128 GB-os változata pedig 168 900 forint környékén szerezhető be. A SanDisk Extreme PRO CFast 2.0 Reader kártyaolvasó bruttó 18 500 forint körül vásárolható meg. Értékelni ezúttal nem fogok, hiszen fölösleges: akinek szüksége van rá, az úgyis meg fogja venni valamelyiket. A SanDisk termékeivel nagyon nem lehet mellényúlni, mivel csúcsminőségűek és kompatibilitási gondokba sem futottam még bele eddig.
