Végre! Immár a Panasonic és a Sony full frame szenzoros tükörnélküli fényképezőgépeihez is elérhető natívan, tehát konverterek nélkül a Sigma óriási látószögű zoomoptikája, a 14-24 mm F2.8, ami ezúttal a DG DN | Art jelölést kapta. Az L-, és az E-bajonettre kapható lencserendszernek a Sony E változatát tettem próbára egy Sony A7 III vázra csavarva, ahol a fényképezőgép menüjében az összes elérhető képjavító funkciót kikapcsoltam, és kizárólag RAW-ban fotóztam – de erről majd kicsit később.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art belsejében 13 csoportba rendezve összesen 18 lencsetagot találunk (köztük 3 db aszférikus, 5 db SLD és 1 db FLD lencsét), de a gyártó az üvegfelületeket többrétegű bevonattal is ellátta (Super Multi-Layer Coating), köztük az új fejlesztésű nano-pórusos bevonat (Nano Porous Coating) is megtalálható, melyek közös feladata a kemény kontraszt biztosítása (becsillanások csökkentése, szellemképek eliminálása).
Az időjárásálló objektív blendéjének írisze 11 db lekerekített alakú lamellából áll, ami kellemes hatású háttérelmosást (bokeh) eredményez – ez majd a képmintákon is látható lesz. Az átlós látószög a full frame méretű szenzorokkal szerelt fényképezőgépeken 114,2 és 84,1 fok között változtatható, az F2.8-ról induló rekesznyílást F22-ig szűkíthetjük. Az objektív 85 x 131 milliméteres terjedelméhez 795 grammos tömeg társul. A legkisebb tárgytáv a szenzor síkjától számítva 28 cm, míg a legnagyobb nagyítási arány 1:7,3. Az optika kialakítása miatt a frontlencse elé nem tudunk hagyományos szűrőket felcsavarni (közdarabbal lapszűrőzhetjük), ezért a gyártó a hátsó lencsetag mögött alakított ki egy foglalatot a zselatinszűrőknek:
Ez a keret egy retesszel is el lett látva, így a behelyezett szűrő garantáltan a helyén marad. S ha már a bajonettnél tartunk, a csavarmenetet egy gumigyűrű veszi körül, ami a szigetelés részeként megakadályozza a nedvesség és a por bejutását a tubus belsejébe:
Zoomoláskor az objektív hossza nem változik, az optikai részleg a külső tubuson belül mozog tengelyirányban. A frontlencse a zoomgyűrű 24 mm-es állásában kerül leghátulra, míg 14 mm-en legelőre mozdul. Ezzel szemben a hátsó lencsetag pont fordítva mozog: 24 mm-en a tubus belsejébe húzódik, tehát nincs lezáró szerepe.
Az objektíven két vezérlőgyűrű található: az elülső a fókuszt, míg a hátsó a gyújtótávolságot változtatja.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Arton látható „vezérlőpanel” egy kapcsolóval (AF/MF) és egy funkciógombbal van felszerelve. Utóbbi alaphelyzetben a fókuszt rögzíti, de – fényképezőgéptől függően – sokféle funkció közül válogathatunk kiosztása során.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art 4,1 milliméterrel rövidebb, és 355 grammal könnyebb, mint a tükörreflexes fényképezőgépekhez való 14-24 mm F2.8 DG HSM | Art, de érdekes módon az átmérője is kevesebb 11,4 mm-rel. A méret- és a súlycsökkenés kifejezetten jól jött, hiszen a MILC masinák eleve valamivel kisebbek és könnyebbek, mint a tükörcsattogtató eleik, így nem árt, ha a rájuk csavarható üvegek is igazodnak hozzájuk. Az új objektív azonban még így sem mondható aprónak:
A Sony A7 III váz kissé orrnehéz volt vele, de a használat során kifejezetten jól jött az objektív „normális” mérete, így nem kellett görcsbe állt ujjakkal küzdeni a vezérlőkkel. Valószínűleg a Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art L-bajonettes változata sokkal „csinosabban” áll majd a nagyobb Panasonic DC-S1/R vázon.
Természetesen a Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art autofókuszába is bármikor belenyúlhatunk kézzel anélkül, hogy előzőleg MF állásba állítanánk az AF/MF kapcsolót. Kézi élességállításkor használható a váz nyújtotta élkiemeléses fókuszsegéd, és a vajpuhán járó elektromechanikus fókuszgyűrűvel is egy álom dolgozni. Ha lassan forgatjuk a gyűrűt, nagyon finoman lehet vele módosítani az élességet, míg gyors forgatáskor nagyot, nagyobbat lép a fókusz. Az AF a tesztelés során gyorsan, megbízhatóan működött, ha kissé mellément az élesség, akkor az általában a téma textúrájának, vagy a gyenge megvilágításnak volt betudható.
Nos, ennyi külső szemlélődés után lássuk, hogyan teljesít az objektív optikai részlege! Kezdjük is a geometriai torzításokkal:
Ahogyan az várható volt, a Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art sem mentes a geometriai torzításoktól. Kb. 20 milliméterig hordótorzítás jelentkezik, ami 24 mm-en átcsap enyhe párnatorzításba. A valóvilágban szerencsére nem látszik ennyire a torzítás, ami ráadásul könnyen korrigálható már a fényképezőgépben is, ha bekapcsoljuk a korrekciós profilokat.
Meglepő módon a fókuszlégzés mértéke csekély, tehát filmfelvétel során fókuszhúzáskor is csak minimális a látószög változása.
A színhibák a hihetetlen hatékonyságú bevonatoknak és az optikai formulának hála egyáltalán nem láthatóak, még a tesztasztalon sem lehetett előcsalogatni sem laterális („lapos”), sem axiális („mélységi”, „bokeh-színezés”) CA-t. Ugyanez volt a helyzet a becsillanásokkal, amelyekről külön tesztképeket nem készítettem, de a képminták közt akad majd olyan kompozíciójú fotó, amin látható, hogy erős fényforrással sem kapunk flereket.
Zoomoláskor a középpont enyhe elmozdulását csak a függőleges tengely mentén látni, de amint azt már oly sokszor leírtam, nagyon kevés olyan zoomobjektív létezik, aminek egyáltalán nincs ilyen jellegű „tulajdonsága”.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art parfokalitásának vizsgálatakor nem volt könnyű dolgom, hiszen az amúgy is „szemgúvasztó” feladat még nehezebb egy ultra nagylátószögű lencserendszernél. Az eredmény is érdekes lett: míg extrém közeli témáknál (a legkisebb tárgytávtól pár centire) nem teljesen parfokális az üveg, addig a kb. 50-100 cm körüli tárgytávra eső tesztkép már minden gyújtótávolságon éles lett a rögzített fókusz mellett. Mivel ez nem egy makró optika, ezért nyugodtan rámondhatjuk, hogy a „rendeltetésszerű” használat során nem fog elmászni az élesség, ha MF-szal dolgozunk és komponálás közben zoomolunk. Persze, a puding próbája az evés, ezért vakon soha ne bízzuk rá magunkat a felszerelésünkre!
Mint minden fényerős ultra nagylátószögű objektív, így a Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art sem mentes a peremsötétedéstől. Ahogyan haladunk a 24 mm-es vége felé, úgy válik egyre halványabbá a vignettálás: míg 14 mm-nél kb. F8-nál tisztul ki teljesen a kép, úgy 24 mm-en már elég F5-F5.6-ig szűkíteni a blendét. (A többi vignettálós animációt feltöltöttem a szerverre)
Kattints!
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art a zoomtartomány minden pontján már nyitott blendével is borotvál a kép közepén, egyedül az extrém széleken, sarkokban lesz jobb a képminőség némi rekeszeléssel. 14 mm-en F5.6 mondható makulátlannak a sarkokban, 16 mm-en már az F4 is tökéletes, 18 mm-nél F4-től, 20 mm-en dettó, 22 mm-en már az F2.8 is nagyon jó, csak a vignettálás miatt kell F4-re szűkíteni a blendét, s végül a 24 mm-es gyútáv is F4 környékén válik nagyon jó minőségűvé. (A tesztképek kissé csalókák, ugyanis az extrém nagylátószög miatt a tesztábrához nagyon közel kellett menni, hogy az kitöltse a teljes képmezőt, így a sarkokban és a képszéleken nagyobb torzulás, és gyengébb képminőség látszik, mint reálisabb munkatávolságú témák fényképezésekor. Ismét csak azt tudom mondani, hogy nézzétek meg a képmintákat!)
Értékelés
Anno már a Sigma tükörreflexes gépekre gyártott 14-24 mm F2.8 DG HSM | Art lencserendszerével is nagyon meg voltam elégedve – jó látni, hogy az áttervezett optikai formulával sem változott a helyzet, gyakorlatilag ugyanazt tudom leírni erről a változatról is, mint amit a korábbi cikkemben: „Le a kalappal a Sigma előtt, a gyártó ismét egy szinte tökéletes objektívvel ajándékozott meg minket, ami jelen esetben a 14-24 mm F2.8 DG DN | Art nevet viseli. Rajza nagyon jó, a kép élessége fenomenális; a hordótorzítást a korrekciós profil betöltésével, vagy manuálisan egy csuszkával egy szempillantás alatt ki lehet venni. Talán a peremsötétedés mértéke az egyetlen pont, ami 14 mm-es gyújtótávolságon kissé lerontja az összképet. Por- és cseppálló kivitelezés, a technokraták szívét erősen megdobogtató külső, nagyon jó képminőség, na, meg az a hatalmas frontlencse – aki nem csak önmagáért a fényképezésért nyúl egy ilyen műalkotáshoz, az azonnal szerelmes lesz belé![…]”.
Korábbi mondandómat csak annyival tudom kiegészíteni, hogy a nagyszerű üveg most kompaktabb külsejével és kisebb tömegével még könnyebben használható, ráadásul kaptunk egy szabadon felprogramozható funkciógombot is, amit fotózás közben gyakran fogunk használni – ki erre, ki arra a célra. A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art ára szerencsére nem szaladt el, 3 éves garanciával bruttó 499 990 forintért vásárolható meg. A fentiek tükrében jár neki a „Kedvenc” biléta!
Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG DN | Art objektívet a gyártó hazai képviseletétől kaptam a bemutatóhoz. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.
