A kizárólag tükörnélküli fényképezőgépekhez, azokon belül is kifejezetten a Sony full frame lapkás (vagy APS-C szenzoros) készülékeihez fejlesztett Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD tervezésekor az volt a mérnökök célja, hogy egy minél kisebb, könnyebb, ugyanakkor fényerős teleobjektívet adhassanak a fotósok kezébe. Talán ez a célkitűzés magyarázza, hogy miért 180, s nem a megszokott 200 mm lett a gumiobjektív vége. Az A056 jelölésű optika idén május közepe táján került a boltok polcaira, így most végre hozzám is eljutott egy rövid bemutatóra.
A Sony foglalattal rendelkező lencserendszer 149 x 81 mm terjedelmű, tömege csupán 810 gramm. Az objektívben 14 csoportba rendezve 19 lencsetaggal találkozhatunk, ahol számos üvegtag különleges kialakítású lett: egy öntött aszférikus, egy hibrid aszférikus, egy extra alacsony szórású (XLD), valamint öt alacsony szórású (LD) került bele a formulába. A Tamron mérnökei a fluorit bevonatot sem hagyták le, ami ellenállóbbá és könnyebben tisztíthatóvá teszi a frontlencsét. Az objektív a gyártó elmondása szerint „páraálló”, de mint minden hasonló termékkel, ezzel sem mennék ki a szakadó esőbe. A gyors és néma élességállításért a Tamron VXD lineáris motorja („Voice-coil eXtreme-torque Drive”) felel. A legkisebb tárgytáv 70 mm-en csupán 27 cm (180 mm-en 85 cm); a kilenc lekerekített lamellából álló, F2.8-ról induló írisz nyílását F22-ig lehet szűkíteni. A szűrőmenet átmérője meglepően kicsi: 67 mm-es filterekkel láthatjuk el.
A képen jól látható, hogy teljesen „kizúmolt” állapotban, azaz 180 mm-re csavart zoomgyűrűvel is milyen rövid marad a lencserendszer.
A Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD egy teljesen áttervezett élességállító motort kapott. Az optika VXD lineáris motorja („Voice-coil eXtreme-torque Drive”) valóban nagyon halkan működik, csak akkor lehet hallani munka közben, ha fülünk mellé rakjuk az objektívet. Ez az új motor ráadásul igen gyorsan is működik, a tapasztalataim alapján a Tamron leggyorsabbjai közé tehető. Természetesen a termék kompatibilis a Sony vázak menüjében be/ki kapcsolható képjavító funkcióival.
A tubuson nincs AF/MF váltókapcsoló, nincs fókuszkorlátozó kapcsoló, nincsenek skálák, nincs extra funkciógomb sem. Találunk rajta viszont egy LOCK feliratú csúszókapcsolót, amivel a zoomgyűrűt 70 mm-es állásban lezárhatjuk (ezzel elkerülhetőek a passzentos felépítés miatt amúgy is igen ritkán előforduló kizoomolások).
A két vezérlőgyűrű közül a fókuszgyűrű a keskenyebbik; ez található a vázhoz közelebb, így szemhez emelt géppel is könnyen, gyorsan, „nyújtózkodás” nélkül lehet manuálisan élességet állítani, vagy belejavítani az autofókuszba, ha azt szükségesnek látnánk. Mindkét vezérlőgyűrű jól tapadó, a szöszöket is imádó gumírozással van ellátva. Mivel az objektív tényleg igen kicsi és könnyű, ezért állványcsonkot nem kapunk hozzá, olyat valószínűleg a helyhiány miatt fel sem lehetne szerelni a tubusra.
A frontlencse körüli felületen nem található semmiféle felirat
A hátsó lencsetag fix pozíciójú, zoomoláskor nem mozog, de záró funkciót nem lát el, mélyen a tubus belsejében található. Valószínűleg ez az objektív kompatibilis lesz a telekonverterekkel, de erről egyelőre nem lehet biztosat mondani. A fém bajonettet gumigyűrű veszi körbe, ami megakadályozza a nedvesség és a por bejutását a tubusba. Az objektív külső és belső tubusa között gyakorlatilag nincs érezhető holtjáték, a kivitelezés minősége elsőrangú.
(A fenti két kép egy olcsó kompakttal készült)
A próbákhoz használt Sony A7 III vázzal egyensúlyban volt az objektív, ami elsősorban kis tömegének és viszonylag rövid tubusának volt köszönhető. No, de lássuk, milyen az objektív képminősége! Itt szintén a már említett Sony A7 III vázat vetettem be, a gépen belüli korrekciókat kikapcsoltam, RAW formátumban fényképeztem, majd a képhívást az Adobe Camera RAW 12.2.1.417 verziójával hajtottam végre. Az elérhető profilt nem kapcsoltam be, a felvételeknél csupán expozíciókorrekciót hajtottam végre, ahol szükségesnek véltem.
Az objektív geometriai torzítására a párnázás jellemző: ahogy haladunk a 180 mm-es vége felé, úgy válik egyre jobban láthatóvá a hatás. Szerencsére ezt a torzítást egyrészt könnyű korrigálni, másrészt a valóvilágban lőtt fotókon nem venni észre!
A gyártó saját leírása szerint a Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD-ben lebegő lencsecsoport is található, aminek egyik szerepe, hogy csökkentse a fókuszlégzés mértékét. Nos, valóban nem változik túl nagy mértékben a látószög, ahogyan végtelenből közelire állítjuk a fókuszt, de azért látható, így videózás közben érdemes erre odafigyelni.
Kattints!
A becsillanások vizsgálata során nem használtam a napellenzőt, és kifejezetten olyan kompozíciót választottam, amit épeszű ember csak ritkán fog: fényforrásnak magát a Napot választottam, amit belevettem a képbe. Amúgy „normális” felvételeknél nem nagyon lehetett látni becsillanást, a lencsebevonatok jól vizsgáztak.
Kattints!
A színhibák felderítésekor sem kíméltem az optikát, de a roppant erős kontrasztoknál sem sikerült lilás él-elszíneződéseket megörökítenem. A Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD speciális lencsetagjai teszik a dolgukat, egy pontba fókuszálják a beeső fénynyalábokat.
A peremsötétedés megörökítésénél semmi meglepetés nem ért, a Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD is hozza azokat a jellemzőket, amik a fényerős, viszonylag kis átmérőjű objektívekre jellemző. 70 mm-en F5.6-tól tisztul ki a kép, majd a gyújtótávolsági tartománynak körülbelül a felénél már F4.5 körül inthetünk búcsút a vignettálásnak. Meglepő módon 180 mm-en ismét kissé hangsúlyosabbá válik a peremsötétedés, itt ugyanis F6.3-tól mondható kitisztultnak a kép. A peremsötétedés „korrekciója” sem nagy ördöngösség, egy csúszkát kell csupán a kívánt pozícióba elhúzni.
Készítettem pár képmintát is, ezeket a szokásos helyen találjátok, ide kattintva.
Értékelés
A Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD egy nagyon kezes, viszonylag pici és könnyű telezoom, ami nem csak a szabadban, hanem akár fedettpályás sporteseményeken, vagy portréfotózáskor is jól teljesít. A rajz már F2.8-on is borotvaéles, itt azonban a sarkokban még picit kisebb a kontraszt, de jellemzően F4-F5.6-os blendeértékek használatával már a teljes képfelület kifogástalanul jelenik meg. Színhibáknak nyoma sincs, a vignettálás sem óriási mértékű. Mivel az objektívet a Tamron a full frame szenzoros Sony vázakhoz tervezte, így nincs beépített képstabilizátor – ezt a funkciót a váz látja el. Igazából a skálák hiánya sem mondható fájónak; az elmúlt évek során én például egyszer sem hiányoltam ezeket. Mivel gyors az AF, ezért a fókuszkorlátozó sem hiányzott a képletből. A termék felépítésére, minőségére sem lehet panasz, minden működik, ahogy kell: a tubusok illesztése passzentos, a zoomgyűrű és a fókuszgyűrű mozgása sima, akadásoktól, szorulásoktól mentes.
(A fenti kép egy olcsó kompakttal készült)
A Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD tehát mindenképp egy erősen „Ajánlott” lencserendszer, de mint minden minőségi terméket, így ezt sem mérik túl olcsón: bruttó 540 000 forintot kérnek érte a forgalmazók, így a Tripont Foto Video Kft. webshopja is. Az optika műszaki paramétereit itt találod.
Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD
A Tamron 70-180 mm F2.8 Di III VXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra.
