A fizika törvényeit nem lehet áthágni – aki mást mond, az vagy hazudik, vagy nincs tisztában a törvényszerűségekkel. Gondolj csak bele: a képfeldolgozó processzorok teljesítménye egyre növekszik, a képérzékelők kiolvasási sebessége szintúgy, ugyanakkor a kamerák mérete stagnál, vagy csökken, így a hőelvezető közeg mennyisége is. A legmodernebb gyártástechnológiákkal sem lehet kiküszöbölni a komoly hőtermelést, amit a feldolgozandó adatmennyiség okoz. Ehhez adódik, hogy az új masinák már szinte mind szenzormozgatásos képstabilizátorral vannak felszerelve, ami tovább nehezíti a képérzékelő által termelt hő elvezetését: míg a rögzített lapkák hátoldalára „könnyűszerrel” fel lehet ragasztani egy hűtőbordát (legyen az aktív, vagy passzív), addig a mozgó érzékelőre nem igazán, vagy csak nehezen, hiszen a) szűkösebb a hely a mozgatórendszer miatt, b) megnövekedik a mozgatandó lapka tömege, így a képstabilizáló rendszer terhelése is (ami aztán gyengébb teljesítményű stabilizációban, elrepedő mechanikai alkatrészekben bosszulja meg magát).
Nos, a napokban bejelentett Sony A7S III promóciójának egyik legfontosabb eleme pont a melegedést, illetve annak hiányát emelte ki mondván, hogy a kamera akár egy órás üzem (filmfelvétel 4K @ 60 fps módban) során sem melegszik túl. Azonban a tesztelők, online górcsövek része ennek pont az ellenkezőjét tapasztalta. Míg a gyártók által meghatározott hőmérsékletű környezetben a Sony gépe – csakúgy, mint a konkurenciáé – rendeltetésszerűen működött, és problémák nélkül bírta a strapát, addig külső, napfényes helyszíneken a Sony A7S III még gyorsabban túlmelegedett, mint riválisa. A YouTube-on található van Dan Watson és Hugh Brownstone videója, ahol másodpercre pontosan látható a Sony gépek túlmelegedése. Felmerül a kérdés, hogy a gyártók miért nem valós környezetben tesztelik újdonságaikat, miért a felhasználónak kell bétatesztelő szerepkörbe bújnia? (Forrás: petapixel.com)
