Bevezető
Mégis hogy a csudába lehetne egy fényképezőgép „a megváltó”? Bár első olvasatra úgy tűnhet, hogy kissé túlzok a címmel, de erről szó sincs, hiszen ismerve a fényképezőgép gyártók jelenlegi helyzetét, valóban „egy-egy megváltóra” van szükségük ahhoz, hogy ismét nyereségesek lehessenek. Sajnos, a kompaktok hatalmas piacától elesve (azok a fránya okostelefonok, ugye), a vállalatok eleve megtépázott büdzsével álltak immár sokadjára a rajtvonalhoz, aminek a több mint fél éve tartó világjárvány sem tett épp túl jót. A fotóőrültek vásárlási kedvét azonban nem csak a szomorú gazdasági helyzet csitítja, hanem a márkáknál már jó ideje tartó apatikus állapot is: évek óta hiánycikk a valóban újat, forradalmit nyújtó termék, az igazi innováció, a merész, „mindent vagy semmit” hozzáállás, ami megér annyit a hobbista szemében, hogy ismét mélyen a zsebébe nyúljon, és akár egy rendszerváltás árán is beruházzon.
A Canont eleve úgy ismertem meg, hogy viszonylag lassan, komótosan reagál a piac és a rajongók igényeire, sokkal inkább a bevált technológiákat csiszolgatja. Időnként viszont félreteszi ezt a konzervatív hozzáállást, és szinte a semmiből olyan terméket, termékcsoportot tesz le a világ elé, amitől nem csak a márkakedvelők, de a konkurencia is levegő után kapkod. Fennállása során valószínűleg már számos ilyen katartikus mérföldköve volt a japán gyártónak, bennem viszont az EOS 5D és az EOS 5D Mark II (illetve e két masina hatása a fotóiparra) hagyott mély nyomot. Bizonyára kedves olvasóim is sejtik, hogy miért ezt a két készüléket említem meg. Utánuk viszont hosszas csönd következett, nem nagyon mutattak be olyan korszakalkotó újdonságot, amitől – bennem legalábbis – beindult volna a kütyümegszerzési-szindróma (az EOS 5Ds R-t most hagyjuk, az a klasszikus vázkialakítás és a nagy felbontása miatt lett az egyik szerelmem).
Aztán valami nagy nehezen megmozdult, a Canon vezetősége is kezdte felismerni a kor elvárásait: „full frame szenzoros tükörnélküli fényképezőgép kell a népnek!” Jött a forradalmi elemekkel megtűzdelt EOS R rendszer, aminek első körben csak egy óvatosan megrajzolt fotómasinája (az EOS R, ugye), viszont fantasztikus (profi és nem épp alacsony árfekvésű) üvegei voltak. Bár az EOS R kapott bőven hideget is a tesztelőktől és a felhasználóktól, a Canon egyre több energiát (és forrásokat) fektetett „gyermekébe”, így az igen gyorsan fejlődésnek indult (egyre több új objektív mellett megérkezett az „árérzékenyebb” kialakítású EOS RP váz is).
A Canon aztán július kilencedikén végre leleplezte két új, korábban számtalan pletyka főszerepét játszó fotómasináját, az EOS R5-öt és az EOS R6-ot, amelyek közül főleg az EOS R5 műszaki paraméterei hallatán kapták fel az emberek a fejüket. És valóban, a lista olvasgatása közben tényleg olyan érzés fogott el, mint amit anno, az 5D Mark II bemutatásakor érezhettem. Bár az eufória szintjét még nem értem el, azért felkavaró érzés volt látni a 45 MP-es felbontást, az új, DiG!C X képfeldolgozó processzort, a beépített, akár 8 FÉ előnyre képes képstabilizátort, a továbbfejlesztett Dual Pixel CMOS AF II-t, a 8K felbontású videofelvételt, a 120 kép/mp frekvenciájú 4K videós felbontást, a két memóriakártya foglalatot, ahol az egyik a jövőbe mutató CFexpress egységekkel tömhető és még sorolhatnám (bizony, a Canon olyan gyorsan dobta a CFast formátumot, mint ahogy anno implementálta – és jól is tette).
Már a bejelentéskor, hivatalos forrásból lehetett tudni, hogy az EOS R5 NEM dedikált videokamera. Hiába a profinak mondható tudás, a készülék már mérete és hűtése (azaz annak hiánya) kapcsán sem lehetne igazi videokamera. A gyártó soha nem is szánta annak! A Canon elmondása szerint 8K-ban 23°C-os környezetben 20 perces felvételi idő garantált, addig nem melegszik túl az eszköz. Mivel azonban nincsen aktív hűtése, és az időjárásállóság érdekében szellőzőnyílásokat sem lehetett elhelyezni a vázon, ezért lehet és kell is azzal számolni, hogy hosszabb igénybevétel esetén, vagy magasabb környezeti hőmérséklet mellett a készülék védelmi rendszere aktiválódni fog, és a masina figyelmeztetés megjelenítése után kikapcsol. Valószínűleg nehéz egyszerre két lovat megülni, és a kommunikáció során a 8K videó mellett a „de huzamosan nem arra való” tényét egy mondatban említeni, de erről van szó. Rövid snitteket viszont – még a nyári melegben is – gond nélkül visel a gépszörny.
