A fényképezés egy általában időigényes tevékenység, mert a komponálás, a képkészítés előkészítése, s végül maga az expozíció is időt vesz igénybe. A fotográfián belül is akadnak olyan területek, amelyek még a szokásosnál is jóval több türelmet, időt igényelnek a fotóstól. Ilyen például az asztrofotográfia, a csillagfotózás, ahol nem csak órákat, hanem akár napokat tölthetünk egy-egy égi jelenség megörökítésével. A csillagfotózással foglalkozó finn J-P Metsävainio azonban nem napokat, nem is heteket, vagy hónapokat, hanem éveket töltött azzal, hogy a lentebb látható kompozíciót elkészítse: majdnem 12 évet és 1250 expozícióórát töltött az ég követésével és leképezésével.
Kattints! (a képet teljes méretben a szerző honlapján tekintheted meg)
Az 1,7 gigapixeles, avagy kb. 100 000 pixel szélességű mozaikkép 2009 és 2021 között készült, s a Tejútrendszernek több mint 20 millió csillagát ábrázolja. A kompozíció a Bika csillagképtől egészen a Hattyú csillagkonstellációig tart, s összesen 234 darab individuális panelből áll össze.
De miért tartott ilyen sokáig a csillagpanoráma elkészítése? Nos, egyrészt a gigantikus mérete és mélysége miatt, másrészt viszont a művész az egyes csillagképekre önálló kompozíciós egységként, önálló műalkotásként tekintett, és a publikációk során is így kezelte őket. Az egyes kompozíciók összefűzése során itt-ott betöltendő lyukak tátongtak, amelyeket Metsävainio időről időre pótolt. Mivel a fotós munkamenete igen konzekvens, ezért csak kevés kiigazító munkaórára volt szükség az óriáskompozíció összeállításakor. Mivel az egyes csillagképek expozíciós ideje eltér, hiszen az égi elemek fényereje más és más, így a zajszűrés is rengeteg időt vett el. Akadnak olyan mozaikok, ahol bő 100 órát kellett tölteni a szűréssel: például a W63 jelölésű szupernóva-maradvány, ami hat foknyira található az Észak-Amerika (más néven Caldwell 20, NGC 7000) ködtől, nagyon halvány, csupán egy sápadt kék gyűrűként látható.
Kattints! (a képet teljes méretben a szerző honlapján tekintheted meg)
Az évek során többféle optikai rendszert használt fotósunk: 2014-ig egy öreg Maede LX200 GPS 12”-os távcsövet, egy QHY9 kamerát, Canon EF 200 mm F1.8L USM objektívet, valamint Baader gyártmányú keskenysávú szűrőket. 2014 után már egy fejlettebb felállás segítette Metsävainio munkáját: 10 mikronos pontosságú 1000 EQ fej, Apogee Alta U16 kamera, Tokina AT-X 200 mm F2.8 objektív, valamint Astrodon 50 mm-es négyzet alakú keskenysávú lapszűrők álltak hadrendbe. A távcsövek vezetéséhez vezetőkameraként a Lodestar és a Lodestar II szolgált.
Ha felkeltette az érdeklődésedet J-P Metsävainio munkássága, mindenképp látogass el weboldalára, Facebook lapjára, ahol további nagyfelbontású és meseszép képek várnak! A kompozitképeket a szerző szívélyes engedélyével osztom meg veletek.