Minden hobbira, szakmára, emberre rá lehet aggatni egy sor klisét, avagy közhelyt. Nincs ez másképp a fotográfusokkal sem: bár egy átlagember nem nagyon lát be a kulisszák mögé, de a szakmabéliek által felállított görbe tükör mindenkire érvényes tényekkel varázsol mosolyt arcunkra. Lássuk, vajon rád is érvényes-e ez a maréknyi „klisé”:
Gépmániás
Ki ne ismerné a kütyümegszerzési szindrómát? Amikor egy új váz, vagy objektív láttán fellobog a vásárlási láz, az új jószág iránti fékezhetetlen, mindent felégető vágy, akkor nincs megállás – nos, állítólag ez igaz minden vérbeli fotósra! Persze, elsősorban te vagy a fotós, nem a fényképezőgéped, de azért mennyivel jobb egy új vázzal és lencserendszerrel képelni, mint a régi, le- és elkopott vackokkal! Gyakran hasonlítgatjuk össze egymással a régi és az új szenzorok zajosságát, dinamikáját, lessük napestig az új objektív rajzát. De néha az is elég, ha felröppen egy újabb pletyka a már rég vágyott gépről, és képesek vagyunk egész nap az internet előtt ülni, vajon jönnek-e újabb információk a termékről. Szóval, szerintem igen, a fotós valahol gépmániás is.
Bármit megtesz a kép elkészítéséért
Ahogyan a szobrász megszállottan vési le a fölösleget a munkadarabról, úgy hajszoljuk mi is a tökéletes kompozíciót, úgy keressük azt a pozíciót, ahonnan még jobban lehet látni a részletet, ahonnan még jobban kiemelhető a téma középpontja. A természetfotós gondolkodás nélkül belegázol a veszélyes sodrású folyóba, ha közelebb kerülhet a kiszemelt jégmadárhoz, s nem lehetünk elég közel a szakadék széléhez, ha onnan egyedi, korábban még soha meg nem örökített perspektíva nyílik a völgyre, de láttunk már olyan fotóst, aki centikre volt a biztos haláltól, hogy lekapja a támadó elefántbikát. De egy rendezvényfotós is mindent elkövet annak érdekében, hogy lekaphassa a tökéletes pillanatot – még akkor is, ha az esetleg a felszerelés épségét veszélyezteti. Igen, ez is pipa!
Fényfüggő
A fotográfia a fényről szól. Még akkor is a fényt keressük, állítgatjuk, ha csak egy unalmas igazolványképet kell elkészíteni – ha pedig művészeti képalkotásról van szó, akkor aztán végképp igaz ez az állítás! Egy mesebeli, gyönyörű tájról is lehet unalmas, felületes, „lapos” fotót lőni, ugyanakkor a megfelelő fények mellett életre kelhet a jelenet, a fényképész pedig megalkothatja a felvételt, ami ezt a mesebeliséget továbbítja a szemlélő felé. Igen, mindenképp fényfüggőek vagyunk, hiszen fény nélkül nincs fényképezés, nincs alkotás.
Gondolom, nem tévedek nagyot, ha bizton állítom, rád is érvényes mindhárom klisé. (készült az fstoppers.com cikkének ötlete alapján)
