Nincs kivétel, egy idő után – legyenek azok hónapok, vagy évtizedek – minden szakmában utoléri az embert a fásultság, a kiégés. Ha azonban időben észrevesszük a fenyegetés jeleit, akkor elkerülhetjük a teljes és totális elfáradást, és egy rövidebb-hosszabb pihenő után megújult erővel, extázissal térhetünk vissza a „régi kerékvágásba”. Azt tartja a mondás: „tedd a hobbid a munkáddá, és az életben többé nem kell dolgoznod”, de én azt mondom, ha bármelyik hobbi kényszerré válik (megélhetés, ugye), akkor az már ugyanúgy „munka”, mintha bármi mással foglalkoznál – elvégre nem magadnak fényképezel, hanem ügyfeleidnek, az ő elvárásaik, igényeik szerint, ami gyakran megköveteli, hogy félre kelljen tenned önmagad. Szóval, a kiégés egy nagyon is komoly és valós veszélyt jelent egy kreatív munkát végzőre is. Íme, öt jele annak, hogy ideje lenne egy időre félretenni a fotómasinát:
Nyugi, ez nem a vég, de kell pihenni!
1. Ha már egy ideje megrekedtél egy szinten és egyszerűen nem fejlődsz tovább
Nem csak az fejlődik egy folyamat során, aki kezdő, vagy középhaladó. „Jó pap holtig tanul”, tehát a vérprofi fotós is folyamatosan bővíti tudását; legyen szó tudatos, aktív tanulásról, vagy passzív, „ráérzésről”, idővel fejlődik a technikánk. Ha azt veszed észre magadon, hogy már jó ideje nem vehető észre semmiféle fejlődés a fotográfiádban, akkor az egy intő jel lehet!
2. A fotózás egyre gyakrabban érződik megterhelő munkának
A fotográfusok túlnyomó többsége azért választja ezt a megélhetési formát, mert „él-hal” a fényképészetért: a gépeddel fekszel, a fényképeiddel kelsz, de ha már azt veszed észre, hogy nem lelkesedsz, ha már nem várod a következő feladatot, akkor ideje elgondolkodni azon, mi siklott ki a folyamat során.
3. Ha lelkiismeret furdalásod van a „termékenység” hiánya miatt
Ha jön a fásultság, általában nem „megyünk el szabira” tudatosan, hanem feltesszük a gépet a polcra, mondván, „majd holnap, majd jövő héten kimegyek fotózni”. Aztán jön a holnap, a jövő hét, de ugyanúgy nem történik semmi – idővel pedig megérkezik a lelkiismeret-furdalás, hogy „többet kellene képelnem”. Ha ezt vesszük észre, akkor ideje szabadságra menni!
4. Az iparágat sújtó negatívumokra fókuszálsz
Az elmúlt évek során rengeteg „sz@r” borult a képalkotó iparág nyakába: voltak természeti katasztrófák, a gonosz mobilok is támadtak rendesen, áramkimaradások miatt álltak le futószalagok, gyártósorok, és jött kedvenc kis világjárványunk, aminek áldozatául estek a fotós szakkiállítások is. Ilyenkor nagyon könnyű borúlátóvá válni, a rossz hangulat meg nagyon hamar rányomhatja pecsétjét munkásságunkra is. Ha már semmi pozitívumot nem vagyunk képesek meglátni, felismerni, akkor érdemes szünetet tartani és inkább lelki-szellemi egyensúlyunkkal foglalkozni egy kicsit.
5. Ha sóvárogsz az után a bizonyos fellángolás után
Emlékezz csak vissza, milyen jó volt az a korszak, amikor lángolt a szerelem a fényképészettel! CLTR+F5-öt nyomkodva vártad a szakmai híreket, több órát töltöttél a szakmai fórumokon heves viták résztvevőjeként, és új gép, objektív vásárlása után azonnal elindultál témát keresni! Csakúgy, mint az emberek közti szerelem, ez sem tart örökké, de ugyanúgy átalakulhat szeretetté, szenvedéllyé, ami képes sokáig égetni a tüzet. A tüzet úgy lehet életben tartani, ha folyamatosan keresed az újabb kihívásokat, ha újabb technikákat tanulsz meg, ha folyamatosan azt keresed a képelésedben, hogy mit, s hogyan tudnál másképp, jobban csinálni. Ha úgy érzed, ez elveszett, akkor ideje lehet pihentetni egy kicsit a dolgokat.
De ne szomorkodj, ne ess pánikba! A szünet nem egyenlő a véggel, a szünet szükséges a feltöltődéshez. Gondolj csak bele, egy testépítő is folyamatos szünetekkel segíti az izomzat fejlődését. Ha túl sokat, túl nehezeket emel, egy idő után „beégnek” az izmos, leáll a fejlődés, jön a stagnálás – előbb testileg, aztán lelkileg is. A folyamatos fejlődéshez szükségünk van a pihenőkre, amelyek testileg, lelkileg és szellemileg is feltöltenek, hogy „helyt kapjanak” az új ötletek, az új technikák! (Készült a thephoblographer.com cikke alapján)
