Az imént kicsit elmerengtem azon, mennyire vártam, s örültem anno húszon-iksz évvel ezelőtt az első digitális gépeimnek – izzadt tenyérrel lestem az ablakból az áruszállító kollégámat, hogy kihozza címre a hetekkel azelőtt rendelt Olympus Camedia E-10-et, de az is élénken él még bennem, mekkora kín volt, amikor a Canon EOS 10D-t vártam a várost járva.. Nem kevésbé örültem az EOS 1D Mark II-nek, vagy a Nikon D3-nak (még szép), de még az EOS 5Ds R-ért is remegő lábakkal mentem be a belvárosba. Aztán valahogy mintha alábbhagyott volna az új gépek utáni vágy, pedig minden szerzeményt komoly várakozás előzte meg. Talán „túlcsordultam”, elfáradtam, sőt, picit kiégtem az évtizedek során?! Nem tudom, de ahogy elnézem a mostani fotómasinákat és rendszereket, talán egy, vagy kettő van, ami után sóvárgok (nyílt titok: az egyik a FujiFilm GFX100S, a másik a Sony A7R V), a többi „kétpálcás tucattermék”, semmi korszakalkotót nem nyújtanak.
Nem, ez már – sajnos – nem az eredeti 10D-m volt
Lehet, hogy a pár éve tartó világméretű lélekrombolás is közrejátszik ebben az ellaposodott érzésben, de néha-néha mintha újra éreznék pár szikrát, ami talán ismét lángra lobbantja az újdonságok iránti sóvárgást. Persze, ehhez arra is szükség lenne, hogy a gyártók ne csak árakat, hanem műszaki nívót is emeljenek! Jöhetne már a képérzékelők egy teljesen új generációja, mert bár tényleg jók a több rétegből álló BSI lapkák, de a zajszint és a dinamika mintha stagnálna már egy pár éve. Talán a felbontás is hiányzik (tudom, tudom, a megapixelek hajszolása, de ha már új gép, új rendszer, akkor üssön is!), mert a 24 MP-en való ügetés sem hoz már igazán lázba. Kipróbálnék egy újgenerációs (lapka és képfeldolgozó motor), 100+ MP-es full frame lapkás masinát Nikon vagy Canon felirattal – ne csak a Fuji képviseletének rágjam a fülét az újdonságokért 🙂
Ez azért nagy álmom!
Szóval, most itt tartok, valahol hiányolom a régi vágyakozást – aztán fene tudja, lehet, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket, és anno, húszon-sok évvel ezelőtt is csak eszköznek, „szerszámnak” néztem a gépeket. Végül minden csoda három napig tart, nem igaz?
