Hogyan fotózzunk sziluetteket? Íme, nyolc egyszerű lépés

Első, de inkább nulladik lépésként érdemes tisztázni, hogy mi is az a sziluett, s hogyan értelmezhető a kifejezés a fényképészetben? A sziluett eredetileg árnyékrajzot jelent, s a francia nyelvből ered („a hátulról megvilágított tárgy árnyékának képe”). A fényképészetben a sziluett fotózás felfogható úgy is, mint ahol a téma központi alakja – bár főszereplő – mégsem központi szerepkört tölt be, hanem a kompozíció egésze egy szétbonthatatlan vizuális egységként alkotja meg a felvétel mondandóját.

A sziluett fotózást mindenkinek érdemes legalább egyszer kipróbálnia, hiszen nagyszerűen lehet általa érzelmeket, drámát, titokzatosságot és hangulatot közvetíteni. Egy „erős” sziluett fotó szinte azonnal felkelti a nézelődő kíváncsiságát, hiszen mágnesként vonzza a tekintetet, a figyelmet. A sziluett az egyszerűség és a háttértörténet egyfajta kombinációja: megdolgoztatja az emberek képzeletvilágát.

Alap kiindulási pontja a sziluett fotónak, hogy témánkat (legyen ez egy tárgy, egy személy, egy állat – akármi), amit feketében szeretnénk felvételünkön viszontlátni, valamilyen fényforrás elé helyezzük, így a fényképezőgép fénymérését arra kényszeríthetjük, hogy a háttérre (tehát az amúgy kiégő részre) mérjen, s ne a sziluettet adó alakra. Ennek következtében alakunk teljesen bebukik, alulexponált lesz. Röviden: az a lényeg, hogy elhitessük a kamerával, hogy a világos háttér a számunkra fontos terület, tehát azt a részt kell helyesen exponálnia.

sziluett1.jpg

1. Válassz egy „erős” témát
Szinte bármiből csinálhatunk sziluettet, de mégis van, ami alkalmasabb erre a szerepre, mint más. Olyasmit válassz, aminek jellegzetes, „erős”, markáns formája van, s képes akár önmagában is magára vonni a figyelmet. Ne színekben, textúrákban gondolkozz, hiszen ezek amúgy sem lesznek majd láthatóak. Kizárólag az alak szerint válogass!

2. Kapcsold ki a vakut
Ha fényképezőgéped beépített villanóval rendelkezik, s azt amúgy automatán szoktad hagyni, akkor azt kapcsold ki. Sőt, próbálj meg minden egyéb olyan fényforrást is kiküszöbölni, ami sziluettedet elölről „beszennyezheti” fénnyel (húzd be a függönyöket, takard le, vagy távolítsd el az erősen reflektív tárgyakat a téma közeléből stb.).

3. Állítsd be a fényt
Amikor a sziluett fotózás során a helyes megvilágításról van szó, akkor az erősen eltér attól, amit egyébként „normál” helyzetekben alkalmazni szoktunk, sőt, kissé visszafelé is kell gondolkozni a megvilágítás felépítése során, hiszen a témát nem megvilágítod, hanem elsötétíted a kamera felé. Egy tökéletes szituáció például az, ha az alakodat egy felkelő/letűnő Nap elé teszed – de, persze, bármilyen erős ellenfény megteszi.

4. Szerkeszd meg, építsd fel a kompozíciót
Állítsd be úgy a képet, hogy a témád egy sík, de fényes háttér elé kerüljön. Általában nagyon jó ilyen háttérnek a világos, felhőtlen égbolt napkeltekor. Az alakodat úgy helyezd, hogy az pont kitakarja a legfényesebb fényforrást.

sziluett2.jpg

5. Sziluetted legyen pontosan kivehető, ne zavarja meg semmi más az egyensúlyt
Ha kompozíciódban egynél több alak szerepel, amiből sziluettet szeretnél csinálni, akkor próbáld meg őket egymástól elkülönítve elhelyezni. Ha például egy fát és egy emberalakot szeretnél beépíteni a felvételbe, akkor az embered lehetőleg ne álljon a fa elé, sőt, ne is dőljön neki, mivel így össze fognak olvadni egyetlen sziluetté. Ez pedig megzavarhatja, elbizonytalaníthatja a fotó nézőjét. Fontos, hogy embereket profilból örökíts meg, így arcuk főbb vonásait (homlokvonal, orr, száj, áll) is be tudod mutatni.

6. Automata módban
A legtöbb modern digitális fényképezőgép rendelkezik valamiféle automata fényméréssel, ami már kellően fejlett ahhoz, hogy eldöntse, hogyan lesz helyesen exponált egy kép. Ezzel csak az a probléma, hogy néha kissé túl okosak is ezek a rendszerek, így szépen felhúzzák az eredetileg feketeként beállított alakot – ki kell tehát cselezni a fénymérést! Ehhez fordítsd a fényképezőt a kompozíció legvilágosabb része felé, nyomd le félig a kioldót, tartsd úgy, majd vedd fel az eredeti pozíciót és kattints. Így elvileg a kívánt eredményt fogod megkapni.

7. Manuális módban
Ha a fenti eljárás nem működne, de a masinád rendelkezik teljesen automata expozíciós móddal, vagy expozíció korrekcióval, akkor kicsit állj neki kísérletezni. Kiindulási pontod legyen a beépített fénymérő által javasolt expozíciós érték a záridőre és a rekeszre). Kezdd el a próbálkozást mondjuk 1-2 FÉ-vel rövidebb záridővel, vagy szűkítsd a rekeszt.

sziluett3.jpg

8. Élességállítás
Legtöbb esetben a sziluettet szeretnénk élesen, ezért a negyedik pontban leírtak kissé megnehezíthetik próbálkozásunkat, hiszen a félig lenyomott kioldó az élességet is rögzíti 8tehát a háttér lesz éles, nem pedig a téma). Ennek elkerülésére két stratégia áll rendelkezésünkre: az egyik a kézi élességállítás, a másik a szűk rekesz, ahol nagy lesz a mélységélesség, tehát nem csak a háttér, de a főtéma is éles lesz. Ha állványról fényképezel, használhatsz egy harmadik megoldást is: a negyedik pontot megelőzően, az automatikus élességállítással állj élesre a sziluetten, majd válts át manuális fókuszra (vagy nyomd meg az „AF lock” – AF rögzítés – gombot), így az előre beállított élesség nem fog elmozdulni, ha a negyedik pontban leírtakat hajtod végre.

+1. A teljes sziluett mellett próbáld ki a fél-sziluettet is, ahol a főszereplő – bár erősen alulexponált – egyes részletei látszanak, akár sejtelmesen, akár félig eltakarva.

A cikk a digital-photography-school.com anyaga alapján készült Deutsch Richárd hangulatos és lenyűgöző felvételeivel megbolondítva.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Automata módban nem mindig baj ám, ha felhúzza kicsit az expót a gép (csak ne mozduljon el).
    Az utómunka során lehúzva a fényerőt, szépen besötétednek a sötét részek feketébe, a világosak elmélyülnek, és lehet, hogy jól fog állni a képnek a vadabb színvilág 🙂

  • @ColT: az egész a kísérletezésről, a fotózás öröméről szól – próbálkozzon mindenki!

  • KrE

    Személy szerint csak ritkán játszom a sziluettel, de olyankor mindig manuális móddal. Mivel utálok a számítógép előtt ülve “fényképezni”, ezért kapásból úgy exponálom a képet, hogy a sziluett tárgya bebukjon. Ha sikerült, akkor a “szintek” minimális tologatásával már meg is van a kép, ha nem akkor viszont megy a kukába, utólag már nem kezdem el menteni az én “PS” tudásommal menthetetlent.

    Szerintem a recept:
    – SPOT(!) fénymérés a legvilágosabb részen
    – SPOT(!) fénymérés a legsötétebb részen
    – fejben megtippelése a sziluett szintjének
    – AF a kívánt sziluetten
    – örömködés / törlés
    🙂

    u.i.: Mellesleg nálam a sziluett fotózása vagy az unatkozom az üresjárati kattintgatásoknál, vagy a normálisan exponálhatatlan koncert képek esetében kerül elő, ezért az én véleményem a témában nem mérvadó, cserébe kellően grafomán vagyok 🙂

  • Meglep, hogy a spot mérésre utalás kimaradt.