A FujiFilm közkincsé tette legújabb roadmapjét, ami az X-bajonettes objektíveket érinti. Újdonságok ezen a listán az XF 120 mm F2.8R Macro, az XF 35 mm F2R, az XF 100-400 mm (plusz jelölések nélkül), valamint egy 1,4-szerező telekonverter. Az utóbbit majd az XF 50-140 mm F2.8R LM OIS WR-rel, az XF 120 mm F2.8R Macro obival és az új XF 100-400 mm telezoommal lehet majd használni. A lencserendszerek kereskedelmi forgalomba való bekerülése idén, illetve 2016-ban várható, árakat most még senki se akarjon 🙂
Nyisd meg új lapon, akkor eredeti méretben jelenik meg a kép!
A fuji a rendszeréből lényegre törően kihozza a maximumot. Ez szimpatikus. Ebben az xtrans szenzorban nem tudok mélyen hinni, de a többi mint megjelenés, ergonómia, (gyorsaságot nem tudom), lencseválaszték eléggé szembeötlően élen jár. A m43-osok azt hiszem ezzel a rendszerrel szeretik elárulni a hitüket leginkább.:)
így van
Az X-Transban nem kell hinni, ez nem hit kérdése. Ez egy alternatív megoldás arra, hogy AA szűrő nélkül is mentesülhess a moiré alól. Járulékosan egyes színcsatornákon gazdagabb a részletvisszaadás (más színcsatornákon meg kicsit gyengébb, de a nagyobb felbontású szenzorok ezt majd korrigálják). Ezt csomagolja be úgy a gyártó, hogy emiatt jobb a képminőség, de ez nüansznyi különbség a Bayerhez képest, aminek meg a RAW feldolgozóknál van előnye, mert oda megfelelő a hagyományos demosaic is, de ez az előny is kezd elkopni ahogy egyre jobb RAW konverterek jönnek X-Trans mellé is.
Nem teljesen értem ezt az X-Trans-ot: Ha már megbolygatjuk a Bayer-pattern-t, miért nem lehet ezt kvázi tökéletesen (ál)véletlen mintázat szerint csinálni, valamiféle error diffusion eljárásban? És akkor tökéletes lenne a moiré elleni védelem. (Mármint úgy értem, hogy minden példány azonos mintázat szerint lenne álvéletlen, természetesen nem lenne minden szenzor egyedi. 😀 )
Valószínűleg a számítási kapacitás is játszhat itt, de annyira azért talán mégsem.
hát, valahogy ki is kell olvasni azt a nyamvadt szenzort 🙂
Ez elvileg nem lenne akkora gond, a négyzetrácsos (sorok + oszlopok) elrendezés megmaradna. Annyi lenne a különbség, hogy nem egy predefiniált pattern szerint értelmezik az olvasottakat: (két zöld, egy kék, ezt ismételve a végtelenségig), hanem egy táblázat alapján, ami max. egyetlen plusz órajelciklus.
Pedig egyébként nagyjából pont erről van szó az X-Trans esetében. Oké, hogy a mintázat kötött, mint a Bayer esetében is, de a 8×8 rács és a mintázat kialakítása miatt kellően „véletlenszerűnek” hat az egész. A tervezésnél az ezüst-halid film szemcsézettségét vették alapul.
A probléma az, hogy ez már így is többszörösét kéri el számítási igényben, mint egy hagyományos Bayer és látható, hogy a RAW konverterek még mindig egészen eltérő eredményeket hoznak (a Capture One, Lightroom, stb mind eltérően dolgozza fel).
Túl nagy fejes lenne beleugrani egy ennél komplexebb mintázatba.
Nyomdaipari szoftveres vagyok, ezért tudom annyira jól, hogy a képalkotás terén bármiféle szabályos ismétlődésbe (színszűrő rácsok a fényképezésben, színbontáshoz használt rácsok az ofszetnyomtatásnál stb.) eleve „bele van kódolva” a moiré. Az más kérdés, hogy egy szenzor színszűrőrácsa valóban jóval kevésbé érzékeny a moiréra, mint a színbontás, de szerintem egy alulátersztő nélküli X-transzot is meg lehet szívatni, ha eléggé rosszindulatúak vagyunk.
Szerintem ha a gyakorlati használat során (divatfotó, épületfotó, stb) az OLPF nélküli X-Trans szenzorral nem tudsz észrevehető vagy zavaró mértékű moirét produkálni, akkor nyert ügyed van. Felesleges ezt ennyire bonyolítani.
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))