A Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S. tesztje

Külsőségek

A Panasonic 30 mm-es makró optikája annyira új, hogy itthon még sehol sem kapni, sőt, a gyártó magyar honlapján még fel sincs tüntetve, mint létező termék. Persze, a Panasonic-nak már van egy nagyszerű makrója, mégpedig a 45 mm F2.8, amely 35 mm-es rendszerre átszámolva egy 90 mm-es objektív látószögét nyújtja, azonban meglehetősen magas ára miatt sokan nem engedhetik meg maguknak. Ha a natív m4/3-os alternatívákat nézzük, akkor még az Olympus 60 mm F2.8 lencserendszere jöhet szóba, ráadásul annak jóval kedvezőbb az ára (bő 80 000 forinttal olcsóbb, mint a Panasonic negyvenötöse). Nem tudni, hogy a Panasonic tervezőmérnökeit végül mi győzte meg arról, hogy építsenek még egy makró objektívet, hiszen az újonc gyújtótávolságát nézve sem a 45-össel, sem a 60-assal nem verseng, hanem egy teljesen új látásmódra készteti, kényszeríti a fotóst. 30 milliméter (ekv. 60 mm) nem sok, itt aztán igazán közel kell menni a témához, ha 1:1 nagyítást szeretnénk elérni!

A Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S. nem időjárásálló, nincs rajta semmiféle kapcsoló (fókusz korlátozó, képstabilizátor be/ki kapcsoló), de fém bajonettel és teljesen zárt felépítéssel rendelkezik. Az élességállítás belsőleg történik, nem forog, nem mozog kívül semmi, tehát akár CP szűrőket is gond nélkül használhatunk rajta, sőt, attól sem kell félni, hogy por megy a rendszerbe (azért homokviharba ne vigyük a hiányzó szigetelés miatt).

A tubus külseje kissé kopogós műanyagból készült, de igényes a kivitelezése; sorja, vagy öntési hiba sehol sem található rajta – érdemes megemlíteni, hogy ez a kis harmincas Japánban készült. A szűrőmenet átmérője 46 mm, tehát a szűrőkkel való felszerelés nem fog senkit sem anyagi csődbe dönteni.

Optikai felépítése – annak ellenére, hogy van beépített stabilizálás – viszonylag egyszerű: kilenc lencsetag látható kilenc csoportba rendezve, s csupán egyetlen lencsetag aszférikus. Az írisz hét lekerekített lamellából áll, aminek hála kellemes a háttérelmosás jellege (lásd később). A rekeszt F2.8 és F22 között lehet állítani, noha F11 környékén már azért észlelhető a diffrakció hatása. Az 1:1 arányú nagyítást a tíz centiméteres (legkisebb) fókusztávnál érjük el (ez a frontlencsétől számítva kb. 2 cm!), ami azt jelenti, hogy ez az objektív elsősorban mozdulatlan témák megörökítésére alkalmas (például ékszerek, érmék, bélyegek és hasonlók), hiszen nincs az az (élő) bogár, gyík stb., ami jó szemmel nézné, hogy ennyire belemásznánk a privátszférájába.

Élességállító gyűrűje kényelmesen széles, mozgása csillapított; a gyűrű azonban nem áll közvetlen mechanikai összeköttetésben a lencsékkel, hanem a „focus by wire”, azaz elektromechanikus elvet követi. Ennek előnyeit és hátrányait már számtalan fórumban kivesézték, most nem szeretnék ismét vitát gerjeszteni. A lényeg: ha lassan tekerjük, akkor finoman, lassan és apró lépésekben változik a fókusz, ha viszont „odalépünk neki”, akkor egyszerre egy nagyobb tartományt ugrik át az élességállítás.

Amint látható, a kis harmincas még az épp nálam vendégeskedő, kistestű DMC-GF7 vázzal is harmonizál, s mivel önsúlya csupán 180 gramm, még a kisebb géptestek sem lesznek orr-nehezek vele.

A tubus valamivel vaskosabb, és rövidebb, mint a nagyobb gyújtótávolságú Olympus objektívé, s ezáltal valamivel esztétikusabb látványt is nyújt (már ha lehet ezt így mondani egy optikánál). A belső élességállítású makró objektívek viszont nem ok nélkül hosszabbak, mint „sima” társaik: míg a korábbi makró lencserendszerek „orrukat nyújtogatták”, azaz a külső tubusból a fókusz (és egyben a nagyítás) állításával egyre jobban kinyúlt egy belső tubus, amire a frontlencse fel volt szerelve, addig a belső fókuszúaknál ilyen nincs, a külső tubuson belül mozognak a lencsetagok. Ennek két óriási előnye van a korábbi megoldással szemben: 1) mivel kisebb tömeget kell mozgatnia a fókuszmotornak, ezért sokkal gyorsabb lehet az élességállítás, és 2) az objektív hossza fix, tehát nyugodtan közel férkőzhetünk a témához, nem fogjuk „beleverni az objektív orrát”, hiszen annak hossza nem változik.

A Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S. nem rendelkezik távolságmérő skálával, nem mutatja sehol a mélységélességet, és a beépített stabilizátort is a fényképezőgépről kell be/ki kapcsolni. Sebaj, mivel ára körülbelül 120 000 forint körül alakul majd, ezért ezek a hiányosságok még megbocsáthatóak, talán. Lássuk, milyen a kicsike képminősége!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • “hiszen nincs az az (élő) bogár, gyík stb., ami jó szemmel nézné, hogy ennyire belemásznánk a privátszférájába”
    Van, csak ügyesnek kell lenni 🙂 A fordított Canon obinak is 4cm a fókusza 🙂

    • mlzphoto

      hát, van egy kis sima perem a tubus végén, esetleg szorítógyűrűs megoldás működhet, vagy a szűrőmenetbe csavarható (de akkor meg nem szűrőzhető az obi).

      • Volt ilyen ügyes kínai napellenzőm, ami szűrőmenetre ment, és a belsejében volt egy másik, ugyanakkora szűrőmenet 🙂

  • egy olvasó a falvédőről

    Annyira vicces ez a CS6 próbaváltozat szöveg. Nálad a tesztekhez évek óta működik, ami máshol 30 napig. Értjük, miért 🙂