Külvilág
Amikor a Nikon bejelentette legújabb, csúcskategóriás bridge fényképezőgépét, a Coolpix P900-at, azt hittem, rosszul látok: 83-szoros átfogású objektívvel ruházta fel a gyártó a gépet (ráadásul ezt az átfogást a kétszeresére, azaz 166-szorosra lehet növelni a digitális „Dynamic Fine Zoom” funkcióval)! A P900 full frame rendszerre fordítva ekvivalens 24-2000 mm-es gyújtótávolsági tartománnyal rendelkezik. Igen, 2000 mm – nem tettem hozzá véletlenül még egy nullát. 2000 milliméter már testvérek közt is egy komolyabb csillagászati távcsőnek felel meg (most nyilván a hobbi és a félprofi kategóriáról beszélek, nem a NASA cuccairól), amivel emberek a Holdat és/vagy a Jupitert nézegetik esténként.
Mint minden bridge gép, úgy a Coolpix P900 is a tükörreflexes masinákra szeretne hasonlítani: komoly méretű váztest, mély, hangsúlyos markolat (az optika és a markolat közt lehetne azért egy picivel több hely, mert vaskosabb ujjú embereknek kényelmetlen lehet a gép fogása), komoly objektív-tubus, magasra nyíló beépített vaku, és kereső (ez esetben elektronikus). A tekintélyes méretű frontlencse elé 67 mm-es szűrőket csavarhatunk, az automatikus élességállítást pedig a beépített segédfény könnyíti meg.
A hátoldalon kihajtható és elforgatható kijelző fogad, amely fölött az elektronikus kereső található. A kijelző és a kereső közti képváltást kérésre automatikusan végzi a gép, ugyanis az EVF alatt látható egy pici szenzor, ami arcunk közeledését érzékeli, s a képet a kijelzőről automatikusan a keresőbe helyezi. Hüvelykujjunkat egy kényelmes, jó támaszt nyújtó dudor fogadja a hátlapon – akár az egykezes használattól sem kell így visszariadnia senkinek. Fogásváltás nélkül a felső vezérlőtárcsa és a gombok zöme is elérhető, csupán a multifunkciós egységért és az alatta látható két nyomógombért kell nyújtózkodnunk.
A markolat oldalában található egy gumifedél alatt az USB és a HDMI aljzat. Külső mikrofont, vagy fejhallgatót nem lehet csatlakoztatni a Coolpix P900-hoz.
A memóriakártya és az akku egy közös „barlangon” osztoznak, amit a mérnökök a markolat alján tettek hozzáférhetővé. A fémből készült állványmenetet azonban nem az optikai középvonal alá, hanem a markolattal szemközti oldalra tolták ki. Előnye ennek az elrendezésnek, hogy állványra szerelve is könnyen hozzáférhető marad az akku/memóriakártya fiókja, így nem okoz gondot, ha menetközben valamelyik cserére szorulna.
A váztest tetején a nagy, felnyíló vaku, a módválasztó tárcsa, a funkciógomb, a bekapcsoló, a felső vezérlőtárcsa, és a kioldó, valamint az azt körbe vevő zoomkapcsoló látható.
A Nikon Coolpix P900 teljes egészében jó minőségű műanyagokból van összerakva (mármint a váztest, nem a gép belseje..), de a tekintélyt parancsoló átfogású optika miatt így is dSLR-szerű a súlya. Amint már említettem, a tükörreflexes vázakra hajazó külső egyik pozitív velejárója, hogy a masina kezelése sokkal kényelmesebb, mint a hagyományos, agyon-miniatürizált gépeké; a legtöbb funkció dedikált vezérlőt kapott, ami szintén nagy pluszpont a Nikon tervezőinek.
