Bevezető, külsőségek
Már jó ideje kerülgetjük egymást a Panasonic Leica DG Summilux-szal, de most végre sikerült elcsípnem, hogy írhassak róla egy kis tesztet. Igazából furcsa egy jószág, és könnyű dolga sem lehet, hiszen 15 mm körül akad bőven konkurenciája (például az Olympus M.Zuiko Digital 17 mm F1.8, az M.Zuiko Digital ED 12 mm F2, vagy a kevésbé fényerős, de jóval olcsóbb Panasonic 14 mm F2.5 ASPH.), és az ára sem mondható épp túl kedvezőnek (180-190 000 Ft környékén vihető haza). No, meg a 15 mm-es gyútáv (ekv. 30 mm) is pont egy olyan érték, ami se nem széles, se nem általános – aki megszokta az ekvivalens 35 milliméterét, az inkább a Panasonic 20 mm F1.7-re (ekv. 40 mm), vagy a fentebb is említett M.Zuiko Digital 17 mm F1.8-ra (ekv. 34 mm) fog ráizgulni. Mivel tud hát labdába rúgni a kis Pana-Leica? Miért válasszuk pont őt?
A Panasonic Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH.-t egy Panasonic DMC-GH3 fényképezőgépen tettem próbára. Apró méretei miatt azonban sokkal jobban illene egy DMC-GM5-re, vagy egy Olympus PEN vázra, esetleg a Pana DMC-GX7-re (a GX8 már megint csak túl nagy lenne mögé). Felépítése igen jó minőségű (műanyag tubus, fém vezérlőgyűrűk), a kivitel kellően masszív, és igényes. Érdekessége, hogy a gyártó külön rekeszgyűrűvel látta el – igaz, ennek nincs közvetlen mechanikus ráhatása az íriszre, hanem – csakúgy, mint az élességállítás – ez is elektromechanikus módon, áttételesen mozgatja a lamellákat (tehát kikapcsolt állapotban, vagy vázról levéve akárhogyan is tekergetjük, nem fog változni a rekesz értéke).
A tubuson az AF/MF kapcsolón kívül már semmi egyebet nem találunk, hiszen a Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH. nem rendelkezik beépített képstabilizátorral. Gyárilag viszont kapunk hozzá fém napellenzőt, amit nem a szűrőmenetbe kell becsavarni, hanem a levehető díszgyűrűvel védett bajonettbe.
Ezt a bajonettet védő kis karimát egyszerűen csak le kell csavarni, nem kell semmiféle trükköt alkalmaznunk, hogy felcsavarhassuk utána a napellenzőt a tubusra. A Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH. belső élességállítású, kívülről nincs se forgás, se hossz-váltás, tehát nyugodtan szűrőzhető a lencserendszer.
Hátulról zártnak tűnik az objektív, de a hátsó lencsetag és a műanyag, fekete keret között látható egy légrés, ráadásul a bajonett széléről is lemaradt a szigetelő gumigyűrű. Mivel – úgy vélem legalábbis – a Panasonic Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH. amúgy is egy „hipszter” termék, így nem valószínű, hogy bárki is esőbe, porfelhőbe, hóviharba indulna vele fotózni – azért nem árt tudni, hogy a termék nem időjárásálló.
Az optika összesen 9 lencsetagból áll (ezekből 3 aszférikus), amit a mérnökök 7 csoportba rendeztek. Az írisz 7 lekerekített formájú lamellából van összerakva, ahol F1.7 a legtágabb, F16 pedig a legszűkebb nyílás. A legrövidebb tárgytávolság 20 cm, ami akár makró-szerű fényképek elkészítését is lehetővé teszi (lásd majd később). A szűrőmenet átmérője csupán 46 mm, tehát olcsón megúszhatjuk a Summilux szűrőzését, még ha a legnevesebb gyártók filtereit is használjuk. Mérete 57,5 x 36 mm, tömege 115 gramm – a legkisebb fotós táskában is kényelmesen elfér.
Még egy pillanatra hadd térjek vissza a rekeszgyűrűre: ha rekeszprioritásos vagy manuális módban fényképezünk, akkor „A” pozícióban a gépről állíthatjuk a rekeszértéket. A gyűrűvel 1/3 FÉ lépésekben lehet a rekeszértéket módosítani, melyek teljes FÉ lépésekben vannak felfestve (és rámarva) a gyűrűre. A váltást apró kattanások jelzik, ami egyben azt is jelenti, hogy filmfelvétel közben nem áll rendelkezésünkre fokozatmentes rekeszállítás.
A Panasonic Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH. autofókusza nagyon gyors és halk- legalábbis a GH3 vázon. A kézi élességállítás a könnyen forgó fókuszgyűrűnek hála rendkívül precízen hajtható végre.
