Szereted a papírvékony mélységélességet? Így lehetnek élesek a fotóid!

Szóval, karácsonyra megjött a legújabb, legklasszabb, full frame szenzoros géped, hozzá egy finom F1.2-es üveg, és most azon kattogsz, hogyan tudnád kihasználni a szettet úgy, hogy ne csak egy színes maszlag legyen a képen? Szeretnéd, ha az F1.2 nyújtotta papírvékony mélységélesség a kezed alá dolgozzon és ne ellened? Íme, pár tanács az slrlounge.com stábjától, hogyan lehetnek fényképeid nyitott rekesszel is pont ott élesek, ahol azt te szeretnéd!

_MG_0565

Meglepő, s talán nem is gondolnánk, de amikor fényképezni tanulunk, akkor az egyik legnehezebben elsajátítható készség a különösen nagy F-értékkel (azaz nyitott rekesszel) való élességállítás. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha elsőre nem sikerül – gondoljunk csak bele, hogy a nagy mozifilmek forgatásakor az operatőr mellett van egy személy, akinek többek közt az a dolga, hogy mindig az legyen majd éles a vásznon, amit a rendező elképzelt. Ez az illető tekergeti felvételkor az objektív élességállító gyűrűjét – amint azt a filmekben látjuk, igen nagy sikerrel.

1. Ismerd az alapokat

Ez a tanács a fotózás számtalan területére igaz (sőt, az életünkre is): ismerd, s tanuld meg az alapokat. Azaz ne akarj futni, ha még járni sem tudsz! Egyelőre nincs olyan „varázslatos” automatikus beállítás, aminek hatására minden tág rekeszes képünk magától lesz ott éles, ahol mi azt szeretnénk. Először is meg kell értened a mélységélesség fogalmát (DOF – Depth Of Field), meg kell tanulnod a reciprok szabályt (mi az a záridő, amit használnod kell adott gyújtótávolságon), ki kell ismerned a fényképezőgéped, hogy tudd, milyen beállításokat kell használnod, hogyan kell kezelned az AF finomhangolást.

_MLZ6174

Mindig éles képet készíteni úgy, hogy közben papírvékony a DOF nem könnyű dolog. Ne add fel hát, ha elsőre nem sikerül – légy türelmes és gyakorolj, valamint tartsd be a fentebb leírtakat!

2. Az élességállítás majd újrakomponálás a kis mélységélesség egyik legnagyobb ellensége

Csupán nagyon kicsi része éles a témának, ha kis mélységélességgel dolgozol. Függően a gyújtótávolságtól, a tárgytávtól, és az F-értéktől (no, meg persze a szenzormérettől) megeshet, hogy csupán pár centiméter, vagy akár csak pár milliméter lesz éles a témából. Az élességállítás utáni újrakomponálás a nagyon kevés fókuszmezővel, vagy a nagyon gyenge AF rendszerrel rendelkező gépeknél „divatos” szokás: a középső AF mezőt ráhelyezzük a témának arra a részletére, amit élesen szeretnénk majd a fényképen viszontlátni, majd rögzítjük a fókuszt, és kissé elsvenkeljük a gépet, majd exponálunk. Nagy mélységélességgel ez a mozzanat problémamentesen kivitelezhető, mert az elmozdulás a Z-tengely mentén minimális, ám ez a kis elmozdulás egy full frame lapkás gép esetén, amire mondjuk egy 135 mm F2 vagy egy 85 mm F1.2 lencserendszer van felcsavarva, már elég ahhoz, hogy a tág rekesszel elkapott téma életlen legyen.

IMGP0914

Ehelyett inkább válasszuk ki azt az AF mezőt, ami a lehető legközelebb van a részlethez, amit le szeretnénk fotózni, így jelentősen lecsökkenthető az újrakomponálás általi mozgás, és az életlenség esélye. Persze, nem minden fényképezőgépnek hatékony az AF rendszere, és még több masinánál látható, hogy az összes AF mező a keresőkép közepére van bezsúfolva.

3. A mozgás, bemozdulás bármilyen formája megöli az élességet

Úgy tűnik, a papírvékony mélységélességnek rengeteg ellensége van – nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy itt milliméteres tartományokról van szó. Az újrakomponálás mellett az apró mozgások is tönkre tehetik a legjobbnak ígérkező képet. A téma gondos felmérése során ügyeljünk az összes olyan összetevőre, ami bezavarhat, ami bemozdulást, mozgást idézhet elő (például szél, becsapódó ajtó, az emberi test állandó, apró mozgása stb.)

_MLZ4987

Ha például gyerekekről szeretnénk portréfotót készíteni, használjunk állványt, így legalább részünkről kipipálható a stabilitás. Egy öt éves gyerkőccel már valamelyest együtt lehet működni oly mértékben, hogy tízből legalább két-három felvétel ott legyen éles, ahol azt mi szerettük volna (jellemzően a szemek), de egy kisebb lurkót nehezen lehet rábírni a nyugton ülésre. Ilyenkor érdemes leültetni az alanyt, hogy legalább ne rohangáljon előttünk össze-vissza, és legalább minimális esélyünk lehessen a fotó sikeres megalkotására. Ha például egy 100 mm F2.8-as objektívvel dolgozunk, váltsunk át kézi élességállításra, állítsuk be a fókuszt, majd sorozatfelvételi módban, apró előre-hátra mozgásokkal kompenzáljuk a gyermek mocorgását (értelemszerűen itt már nem állvánnyal dolgozunk). Kis szerencsével és rengeteg türelemmel itt már lesz esély legalább egy-két éles képre.

4. A kommunikáció a vékony DOF barátja!

Ne titkolózz portréalanyod előtt, beszélj hozzá fotózás közben – mondd meg neki, hogy most mit szeretnél csinálni, merre mozduljon, te merre fogsz mozogni, mit szeretnél elérni stb., hátha a kezed alá tudnak dolgozni. Sajnos, vannak olyan alanyok, akikkel nem lehet szót érteni, ilyenek például az állatok, vagy a kisgyerekek. Ilyen helyzetekben először is érdemes átgondolni, valóban szükségünk van-e az iciri-piciri mélységélességre, vagy jobb lenne-e mondjuk F5.6-F8 a célra. Ha állatokat szeretnénk lencsevégre kapni, várjuk meg, míg az megáll, vagy küldjük rá a sorozatfelvételt.

IMGP0930

5. Az elkerülhetetlen elfogadása

Ha közelebbről alaposabban megvizsgáljuk akár a mozifilmeket, biztos felfedezünk majd olyan jelenetet, ahol kissé lágy a kép, ahol picit mellé ment az élességállítás, amit persze mesteri módon gyorsan és feltűnés nélkül korrigálnak. Annak ellenére, hogy óriási gyakorlattal rendelkező, igen jól fizetett szakembereket alkalmaznak a filmiparban, még így is előfordulnak apró bakik. Bár az életlenség néha elkerülhetetlen, ez mégsem jelenti azt, hogy a „mellé ment” képet törölni kellene a memóriakártyáról vagy a merevlemezről.

_MLZ5009

Persze, mindig arra törekszünk, hogy a lehető legélesebb fotót készítsük el, de az sem hozza közelebb a világvégét, ha egyszer kissé mellé ment a fókusz. Nyilván nem mindegy, hogy hol fordul elő a hiba: munka közben, tárgyfotózásnál egyértelmű, hogy nem szabad hibázni, és addig kell ismételni a felvételt, míg az tökéletes nem lesz. Ezzel szemben, ha mondjuk egy családi összejövetelen fotózgatunk, akkor nem minden az élesség. Van, hogy egy jól elkapott pillanatnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy bár borotvaéles az alany szeme, az arckifejezése épp üres, semmitmondó. Ha pedig nyitott rekesszel dolgozunk, amúgy is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy eleve lágyabbak lesznek a képeink, hiszen köztudottan (sokkal) jobban rajzol minden objektív, ha kicsit szűkítjük az íriszt. Tehát ne essünk azonnal kétségbe, ha valahol nem tökéletes az élesség, hiszen erősen feladatfüggő, hogy létszükség-e a borotváló pixel. (Forrás: slrlounge.com)

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Tyrker

    “Kis mélységélességgel ez a mozzanat problémamentesen kivitelezhető”

    Úgyérted, NAGY mélységélességnél 😉

    • mlzphoto

      úgy-úgy! csak teszteltem, hogy figyeltek-e 🙂

  • “Az élességállítás utáni újrakomponálás a nagyon kevés fókuszmezővel,
    vagy a nagyon gyenge AF rendszerrel rendelkező gépeknél „divatos”
    szokás:”
    A fenét. A lusta fotósok szokása, amikor nem váltasz AF pontot, mert macera, és 2 kép múlva úgyis megint a középső kell.
    Le kell róla szokni (nekem is le kéne). A gyenge fókuszrendszer meg kifogás 😉 A belépő vázak a szélső pontokon is szoktak nekem találni fókuszt, ha van némi fény.
    Különben a többi igaz! 🙂 Kár, hogy nincs ilyen gondom, hogy túl fényerősek az obik… 😀

    • Esetleg körül lehet nézni az olyan belépőszintű masinák világában is, ahol a fókuszpont bármekkora lehet és bárhová tehető. 😛 #mirrorlesstrolling

      • C64forever

        Nekem van milc-em, de te röhej vagy 🙂 #foglalkozzinkabbafotozassalnemazzalkinekvantukoragépébentrolling

      • Van nekem egy kicsit régebbi,belépsőzintű tükrös vázam, aminek a gyári szoftverében található élőkép, aminek a fókuszpontját oda teszem, ahova akarom, és a mérete is állítható.
        Van nekem egy hasonló korú, belépsőzintű tükör nélküli vázam, amin a fókuszpont mérete állítható, de a helye csak bizonyos pontokon lehet a LCD-n. Pl. spirálon pont nem tud lenni.

        Nem mellesleg a tükrösön van Magic Lantern, ami élőképen rajzolja nekem az éles részeket, a MILC nem tudja. Ne legyünk igazságtalanok, különben, sok MILC tudja ezt a funkciót, de jelen pillanatban a tükrös oda-vissza veri a MILC-em, hiába egy kategória.

        És tudod, mi a nagyon fontos?

        Nagyon?

        Hogy teljesen mindegy, mivel fotózol, feltéve, hogy az a gép alkalmas arra, hogy normális képet adjon abban a helyzetben.

        • muki78

          Hát, én meg pont a képminőségbeli ugrás, és a kisebb méret miatt váltottam DSLR-ről MILC-re. Hidd el, a MILC-ekben is van segítség, ami élőképen rajzolja ki az éles részeket, élkiemelésnek hívják… És az én MILC-em meg oda-vissza veri a DSLR-emet. Igaz, az egy FUJI X-T1, a DSLR meg Canon, de L-es optikákkal volt felszerelve. Profi obik ide vagy oda, az X-T1 egy 60/2.4 macroval olyan képminőséget tud, amit a Canonnál sosem láttam. Ámultam is rendesen. Persze MILC-ből is van gagyibb, amit biztos elver egy DSLR. De arra minek váltson az ember?

          • Van segítség, de nem mindben. (Nem igazán úgy “vettem” a MILC-et, inkább kaptam, azaz cseréltem egy tükröst arra.) Amúgy tudom, hogy sokban van, ebben pont nincs. Meg pár másikban sincs.

            “Profi obik ide vagy oda, az X-T1 egy 60/2.4 macroval olyan képminőséget tud, amit a Canonnál sosem láttam.”
            Na, akkor felteszel egy makróobit arra a Canonra 🙂 Használtam az 1100D-t 100mm f.28 makróval én is, 1:1-es vágásnál még értékelhető a képe bármikor.
            Nem attól lesz jobb a képe, hogy MILC. 🙂 Amúgy a belépő tükrös vs baromi minőségi, és újabb MILC, nem meglepő. (Az én két gépem 1 év különbséggel jött ki amúgy.)

    • Nátrium-tioszulfát

      Érintőképernyős kamera! Komolyan, ez a legjobb dolog ami mostanában a fotózással történt és még mindig sok gyártó idegenkedik tőle, pedig éppen az AF-pontok megválasztásánál a lehető legjobb megoldás. Csak odaböksz a képernyőn, ahova kell és ott van az aktív AF mező (vagy csoport).

      • Annyiban igaz, hogy csak szándék kérdése beletenni a gépbe.

        Amúgy a szemvezérelt AF megvan? Filmes Canonokban volt.
        Na annál legyél gyorsabb érintővel.

        • Nátrium-tioszulfát

          Én kipróbáltam anno, de nem tetszett. Sokszor exponálás előtt elveszem a szemem a fókuszálandó területről és akkor félremegy.

          • Én nem próbáltam, de mások szuperlatívuszokban beszéltek róla. Mondjuk átkomponáláskor érdekes lehet.

          • muki78

            Nekem van régről egy Canon EOS 5-ösöm, abban van. Nagyon szerettem, felerészben szemvezérléssel használtam. Persze csak öt mezős volt, nem háromszázhuszonnyolc, mint ma. 🙂

  • Pont a legfontosabb szempont/kérdéskör maradt ki a cikkből, amit nem győzök eléggé hangsúlyozni:

    a fotósok 95%-a lótúrót akar kis mélységélességet, sőt, valójában annyira hiányzik nekik, mint hátuk közepére a púp. Ezek az emberek jó háttérelmosást akarnak, ami kábé köszönő viszonyban van a kis mélységélességgel, de annyi.

    Hogy mi a különbség a kettő között? Lássuk két kiváló minőségű, portrézásra egyaránt alkalmas mikronégyharmados objektív példáján:
    Panasonic 42,5/1,2 és Olympus 75/1,8.

    Mindkét esetben fej-és vállportréról beszélünk, azaz olyan távolságra megyünk az alanyunkról, hogy pont a fej és a váll férjen bele a kompozícióba (Az Olympussal érthető módon jóval hátrébb, de pont nem @mlzphoto:disqus az, akit ez zavarni fog, ha jól tudom, imádja ezt az objektívet) .

    A mélységélesség és a háttérelmosás közötti különbséget a következő grafikon szemlélteti:
    http://howmuchblur.com/#compare-2x-42mm-f1.2-and-2x-75mm-f1.8-on-a-0.9m-wide-subject

    Higy kell értelmezni a grafikont?

    A görbe origóhoz közeli része (alapértelenzett esetben 10 cm-től hátrafele látszik a grafikon) azt mutatja, hogy az élességállítási pont mögött 10 cm-rel mekkora az elmosási kör, magyarul jó támpontot nyújt a mélységélességet illetően: Itt a Panasonic még érezhetően jobban mos, mint az Olympus, a nagyobb fényerőnek köszönhetően. Kérdés persze, hogy egy portrénál az-e a fasza, hogy a szemen kívül semmi ne legyen éles, vagy azért jó, ha majdnem az egész arc benne van az élességi tartományban.

    7 méternél viszont már fordul a dolog: a nagyobb mélységélességű középtele jobban mos, mint a kisebb mélységélességű kistele! Ha a háttér 10 méterre vagy messzebbre van (portrézás a természetben), már jól láthatóan szebb lesz a háttérelmosás még F1,8-on is. És szerintem ez lenne a portrézni vágyók álma: az arc mindenhol éles, de a háttér sehol. És nem az az abszatrakt művészet, ahol a fülek már kezdenek beleveszni a háttérbe.
    Tanulság: érdemesebb nagyobb telében gondolkozni portrézásnál, mint nagyobb fényerőben.

    • scarbantia

      Jó, de az a 95% kicsit túlzás. Nagyon sokszor nem ez a cél, én többször portrézok úgy, hogy csak a szemek élesek, és ha jól bánik vele az ember, akkor nagyon izgalmas dolgokat lehet összehozni. (különösen 50/1.4, 35/1.4 fullframe párossal, tágabb térrel nagyon mesés, de 85/1.8-al is gyakran kihasználom szűkebb portrénál) Persze a 135/2-essel lehet olyat amit mondasz, azt is szeretem, de hamarabb megunom. Más a kettő, de nem mondanám, hogy csak az egyik a tuti.

      • Nem azt írtam, hogy a „művészkedő” hajlamúak ne tudnának érdekes dolgokat kihozni a kicsi mélységélességből, sőt. De a klasszikus portré nem erről szól, ott illik, hogy az arcból minél több legyen benne az élességi tartományban, ráadásul a régi, „nagylemezes” világban, ahol a kis mélységélesség még nem luxus volt, hanem ellenkezőleg, nyűg, ott a mélységélességi skála pont arról szólt, hogy legalább a téma legyen elfogadhatóan éles.

        És nem arról, hogy a legszűkebb értelmben vett főtémán kívül semmi sem.

        A szigorúan vett mélységélesség – a köztudattól eltérően – nem a legjobb módszer a téma kiemelésére, mert nem „vág” eléggé meredeken. Arra a háttérelmosás jó. De – amint említetted – a mélységélességgel játszadozás jó sok más egyébre, csak kötve hiszem, hogy akár a komoly amatőr fotósok zöme is tényleg rendszeres módon ezt a hatást akarná.

      • Balika

        85-ös nem ajánlott szűkebb portrékhoz, mivel itt a perspektíva már nem előnyös a modellnek.

  • Ha már annyira favorizálják a milcet: ott egy 75 1.8, ami említve volt, sosem fog úgy elmosni, mint FFen a 85 1.8 a szenzor mérete miatt. Csak ha már “élcelődünk”. 🙂

    • scarbantia

      Csak hogy tudd, most jön majd kesztió, és megmondja neked, hogy a szenzor méretének semmi köze a dologhoz, ugyanis a tárgytáv – háttértáv aránya fogja meghatározni a háttérelmosásodat, szóval hülye aki fullrémet vesz, mert azzal mindig tágabban komponálunk, mintsem közelebb mennénk 😛 Meg különben is, ha kikroppolod a m43 szenzor méretét, majd erről nagyítasz papírképed, akkor egy m43 szenzorral készült ugyanekkora papírkép ugyanolyan háttérelmosást ad. Ami jól is jön, mert ugye nem komponáltunk kellően szűkre, mert akkor már jobb lenne a háttérelmosás. 😀
      No, bennem is elszabadult a troll, most örülnék valami külső moderációnak, vagy ha elszállna valahol a hálózaton ez a hsz.

    • muki78

      Valóban. De van ám pl. Fujihoz 56/1.2, ami már gyönyörűen mos. Tudom, van ilyen DSLR-hez is, csak éppen két, háromszoros áron. Na ez a nem mindegy… És érthetetlen módon a 60/2.4-es is nagyon szépen mos, nem tudom hogy csinálták, mert nem 1.2-es meg 1.4-es, de valahogy mégis.

  • baggio

    ez vmi mosógép topik?

    • muki78

      Igen. Úgy néz ki, a Whirlpool-osok állnak nyerésre Ariel-lel. Annál jobbat még nem gyártottak. Szerintük. 🙂