Ki ne szeretne megtakarítani egy kis pénzt? Főleg a mai világban érdemes odafigyelni arra, hogy mire „verjük el” a nehezen megszerzett „vagyonunkat” (igen, vagyont, hiszen egy fotós szett felépítése egy autó árát is simán elviheti). Nos, olvastam egy érdekes cikket, ahol a szerző felhívja a figyelmünket pár olyan részletre, amire valóban érdemes lehet odafigyelni – akár százezrekkel is több maradhat a zsebünkben!
Ne fizess olyan funkcióért/szolgáltatásért, amire nincs is szükséged!
A gyártók zömében unalmas „újdonságokat” dobnak piacra – mintha kissé kifulladt volna a technológia, ami a digitális fényképezőgépekben rejlik. Ezért hát gyakran olyan szoftveres csecsebecsékkel tömik meg az „új” vázat, amire valójában csak keveseknek van szükségük. Ha te is közéjük tartozol, akkor minden rendben, fizess, de ha nem, minek a felár a mostani gépedre? Valóban kell a 20 kép/mp-es sorozatfelvételi sebesség? Fontos az ISO 1 638 400 csúcsérték? Kell a „mesterséges intelligencia és a gépi mélytanulás” által hajtott AF, holott általában a középső fókuszmezőn kívül semmit sem használsz? Kell az ezerféle filmszimuláció, amikor amúgy is RAW-ban fotózol?
Nem ördögtől való a gyártóidegen kiegészítő
Régen, jellemzően a filmes érában, illetve a digitális korszak elején szinte szitokszó volt kiejteni bármilyen gyártóidegen márkanevet, és lesajnáló tekintetekkel találkozhattunk, amikor nem vörös díszítőgyűrűs objektívet csavartál az „ötdére”. Manapság viszont egyáltalán nem kell félni a „márkaidegen” gyártóktól: gyakran az „eredeti” cég áldásával fejlesztenek objektívet, vakut – akármit – a rendszeredhez, így tökéletes a fénymérés és az autofókusz. Nem ritka viszont, hogy a gyártóidegen termék fél, vagy akár harmad áron nyújtja szinte ugyanazt, mint az „eredeti”.
Ne halmozd fel a (fölösleges) kiegészítőket
A filmes korszakban még gyakran használtunk különféle szűrőket a képminőség „javításához”, illetve a képi világ módosításához. Anno például maga a „képérzékelő” (film) követelte meg az UV szűrőt, de az átmenetes szűrők is gyakoriak voltak. Mára szinte teljesen kipusztultak a filterek; gyakorlatilag a CP és az ND termékeken kívül nem sok szűrőt veszünk elő. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt tíz évben hányszor csavartam fel bármit is az objektív elejére.. A fénymérők napjai is meg vannak számolva. Bár a fénymérővel a beeső fényt mérjük, nem pedig a visszatükrözöttet, a modern vázak fénymérése mellé már nem nagyon van szükség e drága műszerekre.
Ahol viszont nem érdemes spórolni: állvány, táska
Nem érdemes viszont spórolni a masszív, stabil, erős, minőségi háromlábon, vagy monopodon. Gyakran egy apró bemozdulás is tönkrevághatja a felvételt! Ráadásul egy minőségi állvány több fotós szettet is kiszolgálhat a megfelelő karbantartással. Ugyanez vonatkozik az állványfejekre: inkább a drágább, jobbat, mint az olcsó sz@rt.
Ha táskát veszel a rendszerednek, akkor abból is minőségit vegyél, ráadásul olyat, ami „kesztyűként illik” a szettedre! Érdemes teszteket olvasni, nézni, de fontos és elkerülhetetlen, hogy vásárláskor belepróbáld a vázaidat, objektívjeidet a kiszemelt táskába (hátizsák, válltáska – mindegy).
Szóval, nagyjából ennyi, biztos lehetne még regélni a használt eszközökről is, de az már volt.
