Külsőségek
Első, távolról történő ránézésre a Ricoh GR II nem több, mint egy kis kompakt, „szappantartó” jellegű fényképezőgép – csúnyább jelzővel élve „kétpálcás” masina benyomását kelti. Hozzá kicsit közelebb menve sem tűnik komoly cuccnak a gép – sőt, még kézbe véve is legfeljebb egy ingzsebbe való csúcskompakt jut eszünkbe róla. Semmi sem árulkodik arról, hogy mi rejtőzik a váz belsejében: az aprónak mondható, 18,3 milliméteres, F2.8 kezdő fényértékű optika is elég kicsi ahhoz, hogy csöppnyi, legfeljebb 1”-os méretű képérzékelőt feltételezzünk odabenn. A Ricoh mérnökei jó munkát végeztek, az álca tökéletes! A GR II lelke ugyanis egy APS-C méretű szenzor, amire az ekvivalens 28 mm-es lencserendszer rajzol.
A „szürke eminenciás” mindenkit becsap, aki nem ismeri ki magát a nagyszenzoros fotómasinák között, hiszen se külsejével (dizájnjával), se méreteivel, sem tömegével nem adja tudtára a nézelődőnek, hogy itt bizony komoly motor van a tető alatt. És ez jó is így, ugyanis sokan keresnek olyan állandóan hordható fényképezőgépet, ami nem hivalkodik, elfér egy ingzsebben, de csúcsminőségű fotókat készít. Nos, a Ricoh GR II pont ilyen egy készülék, de erről majd kicsit később – lássuk szép sorjában, mit is tud ez a masina!
Az optika körül egy foglalat található, amire többféle előtétlencsét lehet felcsavarni a megfelelő közgyűrű segítségével
A Ricoh GR II egy magnéziumötvözetből készült, rendkívül masszív váztestet kapott, aminek a merevség mellett a másik előnye, hogy nagyon könnyű. Ha kézbe vesszük a fényképezőgépet, elsőre azt hinnénk, hogy műanyagból van az egész, pedig nem. Mivel igen könnyű a készülék (251 gramm akkuval és memóriakártyával!), ezért a markolatnak nevezhető dudor is elegendő a biztos fogáshoz – ha mondjuk kétszer ennyit nyomna a váz, akkor esetleg kicsúszhatna, kifordulhatna a fotós kezéből, de így nem kell ettől tartania senkinek.
A markolat a hátoldalon kvázi folytatódik, ugyanis jobbra, a váz széléhez közel a hüvelykujjnak kialakított mélyedés tovább növeli a fogás kényelmét. A 3”-os, nem érintésérzékeny, és fixen rögzített kijelző igen nagynak tűnik, ám a masina kellemesen széles, így az egérmozi mellé helyezett kezelőfelület szellős, az egyes gombokat, kapcsolókat kényelmesen lehet kezelni. Fotózás közben én állandóan a szememhez akartam emelni a gépet, azaz nekem nagyon hiányzott egy elektronikus kereső. Valószínűleg a gyártó is érzi ezt a hiányt, ezért a GV-1 és a GV-2, vakusaruba csúsztatható, optikai keresőket kínálja opcionális kiegészítőként a GR II-höz.
A váztest alján egy közös ajtó alatt található a memóriakártya és az akkumulátor (ami kis mérete ellenére 1250 mAh-s, mégis viszonylag kevés ideig bírja szuflával), és a szorosan mellé helyezett, fém állványmenet, ami nem az optikai középvonal alá esik.
A tetőlemezen csupán a módválasztó tárcsát (reteszpöcökkel ellátva), a bekapcsolót, az ovális alakú kioldót, és az elülső vezérlőtárcsát láthatjuk a vakusaru mellett jobbra (a fenti fotón balra). Itt is látszik, hogy a gyártó a minimalizmusra törekedett.
A váztest bal oldalán a vakunyitó, és a képi hatásokat bekapcsoló/WiFi-t elindító nyomógomb található. A másik oldalon egy kis fedél mögé került az USB és a HDMI aljzat. Előbbi nem csak adatmásolásra, hanem a fényképezőgép töltésére is használható.
Röviden összefoglalva, a Ricoh GR II egy jól használható, és akár ergonomikusnak is mondható kezelőfelületet kapott. S mivel a tervezőmérnökök a nyomógombok szabad kiosztásáról is gondoskodtak, a készülék szinte teljesen egyedi ízlés szerint alakítható, így mindenkinek azonnal kézre eshet a gép használata.
