Ezért nem veszek új fotós cuccot

Még mielőtt valaki félreértene, nem rólam van szó. Én ugyanis technokrata őrült vagyok, akinek szüksége van az állandó változásra, a hardverek „pörgetésére”. Imádom az új cucc illatát, imádom kihámozni az új 40-150 mm F2.8-ast a dobozából, és imádom kipróbálgatni egy-egy új fényképezőgép-generáció tudását. Számomra megállni egy gépnél egyenlő az elképzelhetetlennel. De sokan vannak az ellenkező oldalon is, akiknek eszük ágában sincs megválni a régi cucctól. No, nem a szentimentalizmus hajtja őket, hanem sokkal inkább a megfontoltság. Egy 2015-ben publikált videóban Simon Cade, aki egy ifjú operatőr és rendező, elmagyarázza, hogy ő miért nem válik meg régi dSLR gépétől, amit a mai napig professzionális munkák elvégzésére is használ.

„Mondjuk, hogy gyűjtögettem, és megvettem egy új fényképezőgépet. Amit magamban mondogatok, hogy elsősorban a technológia az, ami visszatart [a fejlődésben] *krahácsolás*. Tehát, ha egy újabb, jobb váz után sóvárogsz, ha egy fényerősebb objektívet, egy masszívabb állványt, jobb minőségű szűrőket stb. szeretnél, akkor ezek szerint már csak a hardver tart vissza a jobb eredmények elérésétől? Akkor tehát tökélyre fejlesztetted a kompozíciós tudásod, ismered a megvilágítás, a fényformálás minden titkát, kívül-belül ismered az utómunkálatokhoz használatos szoftvereket, és a mostani felszerelésedből minden lehetségest kipréseltél? Minden egyes fotód egy magával ragadó történetet mesél, és az egyetlen dolog, amitől még elragadóbb lenne az a kép, nos, az a nagyobb dinamikatartomány, a kisebb mélységélesség, vagy az alacsonyabb zajszint lenne, amit csakis új(abb) fotós cuccal érhetsz el?

Persze, nem elképzelhetetlen, hogy valóban így van, ám eléggé valószínűtlen. Ezt nagyon egyszerűen magad is ellenőrizheted: ha akár csak egy olyan fotóst is találsz magadon kívül, aki a tiédhez hasonló, vagy gyengébb, rosszabb felszereléssel jobb képeket készít, akkor még bőven van mit tanulnod, és nem új cuccok után kéne sóvárognod.

Nézd, ha filmrendezőnek szeretném magam nevezni, akkor elsősorban filmek készítésével kellene foglalkoznom, nem pedig új felszerelés vásárlásával. Ugyanez érvényes rád is: ha fotográfusnak szeretnéd magad tekinteni, akkor inkább a fotózással kellene foglalkoznod elsősorban.” – mondja Cade. És íme, a videója az arcnak, érdemes megnézni és elgondolkozni:

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Én

    Hobbi? Profi? Hobbi: ki nem sz.rja le mid van. Profi: tálán érti már mit csinál. Végtermék szempontjából: legyen aki megnézi. Még a saját régebbi képeit is elvétve nézi az ember. Lefogadom.
    Viszont azt tapasztalom az évek múlásával h egy-egy összeszerkesztett ügyesen vágott (zene, vágás, effektek, kameramozgás, stb.) video szinte meg tudja lepni az embert és valóban megindítja az érzelmeket. Javaslom h tanuljon bele aki kicsit is érdeklődik. Nem a 30 perces snittekről beszélek utcazajjal!

    • mlzphoto

      én úgy vagyok vele, inkább erre költök, mint piára, cigire, kártyára, nőkre. ha már nekem tetszik, amit lőttem, már beljebb vagyok.

      • Nátrium-tioszulfát

        Ha nem költenél fényképezőgépekre, akkor egy bagós alkoholista lennél? Szerintem inkább tanulj meg nem magyarázkodni, úgysincs senkinek semmi köze a pénzügyeidhez.

        A srác pedig egyáltalán nem a pénzről beszélt, hanem a magatehetetlen alkotó emberről, mely saját sikertelenségét a felszerelésre próbálja fogni.

        • mlzphoto

          lehet, ki tudja?

  • Mfha

    A Sony A200-zal nem hogy Tejutat, de a Holdat sem tudtam normálisan fotózni. Aztán jött az A77. Azzal már igen, de a Tejutat még nem, mert megette a zaj. Az A7S-sel és egy f2.8-as halszemmel már igen. Cél a mélyűr. Szóval de, a technika nagyon visszatarthatja az embert, viszont az is igaz, hogy mire eljut oda, addig rengeteget tanul. Hacsak nem milliárdos és azonnal a legjobb követőt és vázat veszi meg egy kályhacsővel… 🙂 Ez csak egy példa az ellenkezőre. De természetesen igaza van 🙂

    • Nátrium-tioszulfát

      Ez nem az ellenkezőjére példa, hanem pontosan azt igazolja amit mond. Ha kihoztál mindent a témából amire csak a kamerád képes, akkor elmondhatod, hogy a felszerelésed korlátoz.

      Az emberek 99,99%-a viszont nem fotóz mélyűrt, hanem sokkal hétköznapibb dolgokat művel, ahol sokkal nehezebb belefutni korlátozó tényezőkbe. Valódi innováció jó ha 6-8 évente jelenik meg a piacon. Minden ami ezek között van csak süket duma.

      • Sima streetfotónál is belefuhatsz, hogy kevés az ISO, stb. Csak általában nem azon múlik, hogy milyen a kép, hanem azon, ami a képre kerülne.

        • Nátrium-tioszulfát

          Igen, de saját tapasztalat, hogy ahol már látványos előrelépést kapsz érzékenységben, az bő 5-6 évnyi fejlesztés a szenzortechnológiában. Nem váltok azért gépet, mert egy fényértékkel jobb érzékenységet tud az újabb. Pixelkukkolva látom a különbséget, de kint az utcán nem leszek vele látványosan kisegítve. Ha valahova pont az az egyetlen fényértéknyi előny hiányzik, az még mindig a felszerelésed képességeinek a határán táncol.

          • Ja, nem azt mondom, hogy érdemes a követezőt, csak hogy általában, kevés. Nyilván nem egy lépcsőn szokott múlni.

          • Nátrium-tioszulfát

            Sokszor még több lépcsőn sem sok múlik. Én DSLR-el még most is pont azt és úgy fotózom (portré, riport, utca, utazás), mint 15 éve analóggal. Az alkotási folyamatom nem alakult át ettől, nem lettem tőle jobb fotós és szerintem a szépérzékem sem lett jobb attól, hogy analóg EOS-1 után 5D-re, majd 5D Mark II-re és megint azután 5D Mark III-ra váltottam. Ha jobb fotós lettem, mint 15 éve, akkor annak alig volt köze a felszereléshez.

            Ellenben két dolgot ki tudnék emelni:

            1.) Az 5D Mark II komolyan átalakította azt, hogyan készítek filmet. Tudom nem ez volt az első videós DSLR, de ez vitte először sikerre. Nekem ez volt a digitális éra első áttörése azóta, hogy egyáltalán megjelent maga a digitális fotózás.

            2.) A MILC műfaj megjelenését mondanám a másik nagy áttörésnek az utóbbi években. Visszahozott valamit az alkotási folyamatomba, amit a nagy dög DSLR-ek elvettek. Nem épít fel akkora falat a fotós és alanya közé, könnyebb elvegyülni az utcán bárhol a világon. Utoljára az apró távmérős analóg gépeimmel tudtam ilyen szabadon járkálni az utcán, vagy portrét készíteni olyanokról, akik nincsenek hozzászokva.

            Azért ezen látszik, hogy elég szűken mérik a valódi innovációt. Jó ha egy évtizedben adódik 1-2 ilyen. Minden más, amit az ember forradalomként él meg, csak ügyes PR munka.

            De ismerek csillagfotóst, aki meg minden évben tudna valami újat venni, amivel tényleg egy kicsit jobban menne a fotózás. De ez a műfaj olyan, mint a motorsport, ott tényleg számítanak a tizedek, századok, ezredek is.

          • Azért általában azok mondják, hogy nem kell új, akiknek high-end cuccuk van 😉 5DMKII? 😀 Ha olyanom lenne, meg rendes optikák hozzá, én sem vennék másikat még 5 évig… 🙂

            Egy 1100D +E-PL1 -ről nézve kicsit más a kép, de igazából még így sem nyafogok, mert a legtöbb képem nekem sem a gépen múlik. Meg amit meg tudnék venni, abból én sem nyernék sokat. Optikából már inkább.

            Annyiban igaz, hogy ha a felszerelés alkalmas arra, amire kell, akkor nem azt kell cserélni, hanem a fotós tudáson múlnak a dolgok. Amúgy a mai akár belépő cserélhető objektíves gépek nagyrészt nem jelentenek túl szűk korlátot a fotósnak.

            Amúgy nyilván hülyeség azt hinni, hogy a jobb géptől jobb fotós lesz az ember – ez csak kényelem, ha az az eset áll fenn, hogy kevesebb macera ugyanazt előálítani, mint egy rosszabb géppel.

          • Nátrium-tioszulfát

            Nagyon sokáig fotóztam olcsó gépekkel. Azt hiszed az analóg korszakban nem voltak meg ugyanúgy a vágyódások elérhetetlennek tűnő gépekre, mikor a magazinokat lapozgattuk? 🙂

            Akkoriban az első komolyabb géppel akkor tudtam dolgozni, mikor először munkába álltam egy szerkesztőségben. De hatalmas csalódás volt, mert azt hittem sokkal jobb fotókat csinálok majd vele. Nem így lett. De azért persze bemeséltem magamnak, hogy így volt. Aztán sok éven át folytattam ezt és csak az utóbbi 2-3 évben jöttem rá arra, hogy fotózok 20 éve, dolgoztam már legalább 30 féle géppel, sajáttal és szerkesztőségi példánnyal is, de jó ha akad köztük 3-4 olyan vas, ami tényleg lendített azon, hogyan fotózok. A többi csak mese habbal. 🙂

          • Az analóg gépeknél azért nem múlt olyan sok a gépen, főleg ami nekem baj szokott lenni, az érzékenység nem.
            Amúgy nem is a jobb képek, csak az ugyanolyan képekért kevesebb macera volt a mondanivalóm fő témája 🙂

            Én most tök örülnék egy zajmentes ISO12800-nak, mert hiába lőttem meg nagyon szépen a Tejutat a Balaton felett, alig tudom leszűrni.
            Tök örülnék egy szebb rajzú obinak a 75-300-nál, mert a múlt héten a sárréti tó mellett fogott madarak nem lennének vállalhatatlanul lágyak. Vagy egy jobb fókuszrendszernek, mert a 75-300 AF motoja nem túl jó követőfókuszhoz 🙂 Ilyesmik.
            Ugyanazok a sz@r képek lennének, csak könnyebb lenne megcsinálni, és ez ahhoz vezethet, hogy jobban oda tudok figyelni arra, mi lesz a képen. Meg pl. kevesebb kép lenne, ami egész jól sikerült, csak félrement a fókusz, stb.
            Ugyanezek igazak arra is, amikor koncertet fotóztam, stb.

            Szóval maga a jobb technika (amennyiben nem elég jó az, amid van) nem eredményez jobb képeket, de segíthet benne, hogy fejlődj. Más kérdés ugye, hogy ahogy írtad, kis lépésektől nem lesz jobb semmi.

          • Nátrium-tioszulfát

            Nem-e? 🙂 Az analóg gépeknél is sarkalatos pont volt az AF rendszer, a filmtovábbítás sebessége, fénymérés pontossága, ilyesmik. De csak lestük a profi filmeket is, amik lehettek 4-5x drágábbak a hétköznapinál, nem tudták hívni akárhol (vagy nem bíztál meg akárkiben), szóval kétszer is meggondoltad, hogy megéri-e. 🙂

            Azt mondod zajmentesebb ISO 12800-at akarsz, nem tudom mit használsz most, de az abban lévő szenzor és egy olyan között, ami már ISO 12800 mellett is relatíve zajmentes legalább 5-6 év fejlesztés van. Ez nagyjából igazolja, hogy látványos előrelépések milyen távlatokban érkeznek. Gondolom te sem úgy érted, hogy 1 fényértékkel kevesebb ISO-t használva már az igényeidnek megfelelő a zajszint. Sejtésem szerint úgy érted, hogy olyan ISO 12800 teljesítményt vársz, amit a jelenlegi gépet 2-3 fényértékkel alacsonyabb ISO mellett tud.

          • AF renszer, ha volt 🙂 De az analógba tehettél másik filmet, ha volt pénzed, a digitálisba nem tehetsz másik szenzort.
            Meg azért akkor nem egészen olyan követelményrendszerben mozgott az ember. Analóghoz én pl. sajno mindig béna voltam, még gyerekkoromban kattogtattam filmre 😀

            Most 1100D-m van, fényerőtlen obikkal. Zajmentesebb magas ISO nem 5-6 év fejlesztésre van, hanem mondjuk az eggyel utána jövő, eggyel magasabb kategóriájú cuccban (550D, 600D), vagy pl. egy fényerőseb optikában, amihez nem kell 12800.
            Monduk speciálisan pár esetben jó lenne egy nagylátó üveg is, mert az APS-C eléggé sovány ilyen téren, a kínai előtét meg borzalmas (effektnek jó 😀 ).

            Mondjuk nem mondom, hogy ettől maguk a képeim jobbak lennének, de van olyan eset, amikor sokat dobna. Meg azért sok olyan akad, főleg street, amit ugyan ellövök, de értékelhetetlen lesz a technika korlátai miatt.
            Sóval ilyen esetben én indokoltnak tartanám az új cuccmányt, de vegyük észre, hogy ez a ritkább eset, és ez pont az, amit te is mondasz : hogy akkor érdemes váltani, amikor már súlyosan indokolt.

            És nekem még pont ezért van a jelenlegi felszerelésem : minőségi ugrást elérni csak rengeteg pénzből tudnék, az meg nincs.

            (Egy kivétel van, az extrém makró. A fordítottra átalakított kitobim nagyítása frankó, használni meg egy MP-E65-öt is ugyanolyan nehéz.)

          • Nátrium-tioszulfát

            Na jó, de az 1100D-ben egy ősöreg újrafelhasznált szenzor van és az 550D vagy 600D sem hozna látványos előrelépést. A csillagfotó más, azt már megvitattuk, hogy nagyon technikaigényes. De a street vagy portré már más tészta, ott aligha éreznéd az egy-két generációval frissebb gép előnyét.

            Az analóg filmek árait meg ne becsüld alá, egy hobbi vagy professzionális film között árban lehetett annyi, hogy erősebb évi fogyás esetén már egy jobb objektív árát ráborítottad csak a jobb nyersanyagra. Két-három éves távlatban meg már egy sokkal jobb váz is kijött volna. Régen apránként költöttünk sokat a jobb képekre, most meg egy összegben. Arról nem beszélve, hogy most a tömegtermelés miatt olcsóbb egy jó objektív, mint régen.

            De a végeredmény ugyanaz. 🙂 Aki profi filmre akart fotózni jó objektívvel, régen is mélyen a zsebébe nyúlt, nem tehette meg akárki. 🙂

          • Az 550D annyiban hozhatna, hogy 12800 a maximuma, ami mondjuk nem sokkal több… azért a 600D már hozna, legalábbis amikor nézegetem, hogy miket tesznek fel kicsit újabb 3-4 számjegyűekkel. Amúgy igen, jobb objektívek sokkal többet számítanának, portré és street esetén is, de ott se baj, ha kevésbé zajosodik a magas ISO. Gyarló az ember, na! 😀

            Filmnél bármikor lehetett éppen annyi pénzed, hogy jobbat vegyél 🙂 Digitálisnál többet kell egyszerre költeni. Van párhuzam, de ott ez a része egyszerűbb volt.
            Meg amíg nem volt AF, addig olyan nagyon durván szükséges képességekben sem mindig volt külömbség a vázak között, amennyire ismerem őket.

  • P. Viktor

    Igaza van szerintem, de olyan nehéz lenyelni! 😀

  • +++++
    Viszont annyiban nincs igaza, hogy néha tényleg korlátoz a felszerelés. Azonban ez a ritkább eset.