Bemutató: Pentax KP – ki vagy te?

Bevezető, külsőségek

Még egy hónap sem telt el a Pentax KP hivatalos bemutatója óta, de a Fotoplus Kft. jóvoltából máris kipróbálhattam a Ricoh eme új, tükörreflexes fényképezőgépét, aminek besorolásával kissé gondban voltam. A paraméterek alapján a KP ugyanis egy rendkívül fejlett és izgalmas fényképezőgép, ami egy APS-C méretű, 24 MP felbontású CMOS képérzékelő köré épül, de mégsem váltja, vagy helyettesíti „a már nem friss” K-3 II-t. A Pentax KP gyakorlatilag a full frame szenzoros K-1 kistestvérének tekinthető; a váz külsőleg nagyon hasonlít a full frame szenzoros fotómasinára, ám kisebb nála, ami nem csak a kisebb szenzornak, hanem a fejlesztők irányelvének is köszönhető: „Kompakt, keskeny design” szerepel a gyártó honlapján.

Persze, a fizikát senkinek sem sikerült (eddig) átvernie, így a Pentax KP sem lett annyira kicsi. Ez nem is baj, szerintem a gyártóknak nem arra kellene törekedniük, hogy egy fényképezőgép kicsi, hanem hogy használható legyen (a tükör nélküli rendszerkompaktok felé kacsintgatók sem elsősorban a kis méret miatt váltanak). És a KP az, mármint nagyon is jól használható! Az egy dolog, hogy szinte minden fotós funkció egy külön, dedikált kezelőszervet kapott (lásd még majd később), de a Pentax újdonságánál még a markolathéjat is maga a fotós választhatja meg: kinek mekkora a keze, vagy épp mekkora objektívet szeretne használni, annak megfelelő méretű – kicsi, közepes, vagy nagy – héjat pattint (és csavar) fel.

Szerintem – pedig nincs nagy kezem – a legkényelmesebb, legjobban kézbe simuló a legnagyobb héj, a másik kettőt gyakorlatilag fel sem tettem fényképezéshez a vázra. Lehet, hogy más majd épp ellenkezőleg, a legkisebbet fogja fent hagyni – ezt majd első fogdosáskor mindenki maga eldönti.

A fenti animációból két dolog derül ki: az egyik, hogy véletlenül két egyforma (a legkisebb) markolathéjat hoztam el a háromból (mea culpa), és az, hogy héj nélkül nem csak hogy ronda, de nem is nagyon használható a Pentax KP.

Az optikai kereső 100% képfedésű, tehát az lesz a képen, ami a kompozíció során volt látható. Majd a következő fotón jobban látszik (oldalról), de a hüvelykujjnak is rendes tartást adó támasztékot tettek fel a mérnökök, így a cserélhető markolathéjjal karöltve tökéletesre formálható a „gépszörny” fogása.

A váz hátoldalát – mint általában az összes digitális fényképezőgépnél – a kijelző dominálja. Ez nem érintésérzékeny, de legalább a mechanikának hála elég tág keretek közt döntögethető, mégpedig így:

No, a lenti felvételen is egy olyan részletet láthatunk, ami miatt nem egyértelmű a Pentax KP hovatartozása. Ugyanis ennek a fényképezőgépnek csak egy, SD formátumú memóriakártyákat fogadó foglalata van. A fentebb is említett K-3 II-nek – mint a félprofi/profi gépeknek általában – pedig kettő.

Csatlakozások terén sincs annyira eleresztve a KP: az egyik oldalon egy külső tápnak szánt bemenet, egy mikrofon/vezetékes távkioldó, míg a másik oldalon egy USB aljzat árválkodik (ezzel szemben a már sokadszorra felemlegetett K-3 II-nek legalább van pluszban egy HDMI aljzata és az USB csatlakozása is 3.0 szabványú).

A fotómasina két oldala egyébként így néz ki a kezem nélkül, érdemes megfigyelni a buci markolathéjat (a legnagyobb van rajta a vázon):

A gépváz tetején a szokásos kezelőszervek mellett két másikat is láthatunk: ha a lenti fotó alapján nézzük, akkor bal oldalon (legszélén, hátul) van egy paraméterező tárcsa, amit ha nem állítottunk épp másra a menüben, akkor a tőle jobbra található, a beépített vaku melletti tárcsa funkcióinak paramétereit tudjuk vele állítgatni. Többek közt ebben is zseniális a Pentax KP, mert így pikk-pakk elérhetünk olyan funkciókat, amiket más gyártók készülékeinél csak menüből.

További tényező, amit mankónak és a KP-t „degradáló” tulajdonságként éltem meg, hogy a vázba nem a D-Li 90 típusú (igen, igen, jól sejtetted: ez van a K-3 II-ben és a 645Z-ben is), hanem a jóval kisebb teljesítményű D-Li 109 akkumulátor való. Egy töltéssel körülbelül 350-400 kép készíthető, ami annak a függvényében is radikálisan változhat, hogy mennyit barangolunk a menüben, mennyit nézegetjük az elkészített képeket, mennyire használjuk az élőképet, vagy mennyit videózunk.

Ha szarkasztikus akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy „legalább az állványmenet fémből van és az optikai középvonal alatt található, sőt, a KP-ra portrémarkolat is felhelyezhető”, de nem vagyok az, ráadásul a leírtak pont meg is felelnek a valóságnak.

A Pentax KP természetesen – mint majdnem az összes Pentax gép – időjárásálló felépítést kapott, ráadásul a készülék vázkerete igen erős magnéziumötvözetből készült. A KP nem csak csepp- és porálló, de a hideget is jól tűri (csak az akkut vegyük ki belőle..): „Ha a Pentax KP-t téli hidegben, nagy magasságon vagy alacsony hőmérsékleten kívánja használni, megnyugodhat, a gép tesztelve lett szélsőséges környezeti körülmények között -10C°-on. A tesztelés során hatalmas mennyiségű adat került összegyűjtésre, beleértve a reakciót és stabilitást, továbbá az akkumulátor feszültségének ingadozását. Végeredményként a gép biztosítja gondtalan használatot, miközben lenyűgöző jeleneteket örökítünk meg.” – áll a készülék honlapján.

Pontokba szedve a Pentax KP következő kiemelkedő tulajdonságokkal bír:

  • 24 MP-es CMOS szenzor
  • 5-tengelyes képstabilizátor (a szenzor mozgatásával – Shake Reduction II)
  • ISO 100-819 200 közti érzékenység
  • 1/6000 mp-re képes mechanikus zár
  • 1/24 000 mp-re képes elektronikus zár (első redőny)
  • SAFOX 11 AF rendszer 27 AF mezővel, ahol 25 kereszttípusú
  • Időjárásálló felépítés
  • Dönthető, 3”-os kijelző
  • 100% képfedésű optikai kereső
  • 7 kép/mp sorozatfelvételi sebesség
  • UHS-I kompatibilis kártyafoglalat
  • Full HD felbontású mozgóképfelvétel 30 kép/mp-es frekvenciával
Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...