Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR: ultra nagylátószög gazdaságos módra

Külső és jellemzők

A Nikon nem is olyan rég mutatta be legújabb ultra nagylátószögű zoomobjektívjét, az AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR-t, amit APS-C formátumú (DX) képérzékelőkkel szerelt tükörreflexes fényképezőgépekhez terveztek a szakemberek. A 109-70°-os látószögtartományt nyújtó, ekvivalens 15-30 mm-es lencserendszer léptetőmotoros autofókusszal van megáldva, ami gyors és nagyon halk fókuszálást tesz lehetővé. Ez a fajta AF elsősorban mozgóképkészítésnél jelent előnyt, mert ott minden apró zaj zavaró lehet, ami belehallatszik a felvételbe. A léptetőmotor további pozitívumát élőképes használat során vehetjük észre, ugyanis a kontrasztérzékeléses élességállítás is gördülékenyebb lehet vele.

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR összesen 14 lencsetagot (ezek közül 3 db aszférikus) tartalmaz 11 csoportba rendezve. Írisze hét lekerekített lamellából áll, és F4.5-22 illetve F5.6-29 közti rekeszértékekre lehet beállítani. A legnagyobb nagyítása az objektívnek 0,17-szeres, a legkisebb tárgytáv pedig 22 cm, amit a teljes gyújtótávolsági tartományban el lehet érni. Értékes adalék a képstabilizátor (VR), ami a gyártó állítása szerint kb. 3,5 FÉ előnyt tud nyújtani. Mivel azonban a terméken egyetlen egy kapcsoló sincs, ezért a VR be-/kikapcsolását csak a fényképezőgépünk menüjéből tudjuk elvégezni. A teszthez kapott D7200 menüjében (legfrissebb firmware ellenére) viszont erre nincs mód, így alaphelyzetben állandóan bekapcsolt állapotban van a képstabilizáció (ez állvánnyal való használat során sem okozott gondot).

 

A tubus jó minőségű műanyagból van, s mint említettem, egyetlen egy kapcsoló sem található rajta, így a VR és az AF/MF a vázról vezérelhető. A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR kb. 18 mm-es állásban a legrövidebb, míg 10 mm-en a leghosszabb; a bajonett műanyagból van és semmiféle szigeteléssel nincs ellátva: porviharba és esőbe semmiképp ne vigyük!

Amint az a fenti fotón is látszik, az objektív még a régi, mechanikus rekeszvezérléssel van felszerelve, tehát a legrégebbi dSLR (és SLR) vázakon is rendeltetésszerűen működni fog legalább ez a funkció. Egyébként a hátsó lencsetag 20 mm-es állásban behúzódik a tubus mélyébe, míg 10 mm-en kissé kidudorodik a bajonett nyílásán.

Mivel a tubus mérete igen kicsi (77 x 73 mm), a szűrőmenet átmérője már-már aránytalanul nagynak tűnik: 72 milliméteres filtereket kíván a Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR. Nem baj, cserébe a vastagabb termékek sem fognak vignettálni rajta.

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR a legkisebb dSLR vázakkal is jól harmonizál, még a háromezres szériával sem lesz orrnehéz a rendszer (az objektív 230 grammos tömege miatt ez csoda is lenne..). A nagyobb APS-C vázakon picit fura látványt nyújt a termék, hiszen nem nagyobb a 18-55 mm-es kitobjektívnél. A mellékelt napellenző fordítva is felcsavarható, ami szállításkor jelent előnyt.

Mivel a Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR változó F-értékről indul, megnéztem, hogy zoomoláskor honnan változik a kezdő F-szám: 11 mm-en már F4.8, 13 mm-en már F5, 15 mm-en már F5.3, s végül 19 mm-től F5.6. Egy ilyen nagylátószögű lencserendszernél szerintem fontosabb a kontrasztos, nagyfelbontású, jó képminőség, mert a mai modern vázakkal már az érzékenység növelésével is lehet kompenzálni a hiányzó fényerőt. Ráadásul ott a beépített VR is, ami remekül tette a dolgát.

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR fókuszgyűrűje nincs mechanikus összeköttetésben a lencséket mozgató rendszerrel, hanem elektromechanikus módon hat rájuk. A gyűrű könnyen jár, de mégis van egy kis csillapítása, így nem lehet „körbepörgetni” egy mozdulattal. Nincs fókusztáv kijelzője, ami összepárosítva ezzel a „focus by wire” rendszerrel eléggé meg tudja nehezíteni az asztrofotósok dolgát: még maximálisan kinagyított élőnézeti képpel is roppant nehéz egy-egy csillagon élességet állítani. Ezzel az objektívvel elsősorban épületeket, tájakat jó fényképezni, illetve olyan témákat, ahol az AF-re lehet bízni a megfelelő élességállítást.

Képminőség

A külső ismerkedés után lássuk, milyen a képminősége a Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR-nek! Szokás szerint következő tulajdonságokra voltam kíváncsi: a középpontosságra, a geometriai torzítások mértékére, a parfokalitásra, a kómára, a peremsötétedésre, valamint a képélességre. Kezdem a torzításokkal, melyeket a Nikon D7200 saját JPEG fájljai, illetve RawTherapee alatt átalakított NEF állományok alapján vizsgáltam. A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR egyelőre nem támogatott az Adobe Camera RAW által, tehát nincs a nyersképekre ráhúzható profil, így az automatikus torzítás-korrekció nem működik. Az első kép a JPEG-ek alapján lett összeállítva:

A RawTherapee általában kegyetlenebb módon kezeli a nyersfájlokat, ugyanis az RT nem veszi figyelembe az esetlegesen beépített képjavító profilokat. Jelen esetben viszont nem volt szemmel észrevehető különbség a D7200 JPEG-jei és a konvertált NEF-ek közt:

Míg 10 mm-en jelentős a hordótorzítás – bár nem radikálisabb mértékű, mint más, hasonló gyújtótávolságú optika esetén -, ez a jelenség már 16 mm környékén szinte teljesen eltűnik, és 20 mm-es állásban sem esik át a „ló túlsó oldalára”, azaz nem kell párnatorzítással számolnunk.

Második lépésben – zoomobjektívről lévén szó – a centrikusságra voltam kíváncsi. Ehhez kb. 35 centiméterre állítottam fel a tesztábrától a fényképezőgépet (azaz ekkora volt az ábra és a frontlencse közti táv). Amint a lenti ábra mutatja, az egyes gyújtótávolságokon csupán minimális mértékben mozdul el a középpont.

Bár a parfokalitás a mai modern, autofókusszal ellátott lencserendszereknél egyre kisebb szerephez jut, azért érdemes megnézni, hogy a teljes gyújtótávolsági tartományban megmarad-e vagy sem az előre beállított képélesség. Ez tipikusan egy olyan pont, ami asztrofotózásnál nagyon fontos:

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR nem tartja meg az élességet a teljes tartományban, hanem kb. 16 mm környékén kezd el lágyulni, majd életlenné válni a kép. Itt 10 mm-es állásban állítottam élesre a rendszert élőképet, maximális képnagyítást és manuális fókuszt használva.

A Nikon kis objektívje nagyon jól védve van a becsillanások ellen: a fenti képhez direkt levettem a napellenzőt, és a Napot a fotó jobb felső sarkába komponáltam. Az erős fényforrás ellenére csak nagyon enyhén látszódott becsillanás, amit a vörös körökkel jelöltem. Teljes méretű fotón kifejezetten keresni kell ezeket a „flare-eket”, tehát egyáltalán nem zavaró a mértéke.

Másik nagyon kellemes meglepetés, hogy a színhibák a legkontrasztosabb részleteknél sem látszanak! Akárhogy is próbálkoztam, a fenti képen látható színes él-elszíneződés volt a legdurvább, amit elő tudtam hozni.

Amint már fentebb utaltam rá, a kis Nikon optika nem ideális a csillagfotósok részére, és ezt – úgy tűnik – alátámasztani igyekszik a viszonylag erős kóma. Ez azt jelenti, hogy a kép szélei felé haladva a pontszerű fények (csillagok) egyre jobban elnyúlnak, elvesztik pontszerűségüket és színösszetartásukat. A lenti két képen a 10, illetve a 20 mm-es állásban látható, hogy milyen lenne ideális esetben (a kép közepén) a csillagkép, és milyen lesz a szélek felé haladva (jobb felső sarok).

10 mm-es állásban

20 mm-es állásban

Nyilván, minél nagyobb a látószög, annál nagyobb a csóvásodás, a szférikus hiba foka, mivel egyre nehezebb korrigálni a képet. Kétségbeesni azonban nem kell; még az esős idő előtt sikerült elkapnom egy viszonylag tiszta égboltot, így készítettem csillagfotót is – már amennyire a fővárosi fényszennyezésben ez lehetséges. Ezt a fotót (is) a képmintáknál találjátok.

A peremsötétedést 10, 15 és 20 milliméteren néztem. A legtágabb állásban, azaz 10 mm-en F8-ig kell szűkíteni a rekeszt, hogy teljesen eltűnjön a vignettálás:

A helyzet 15 mm-en gyakorlatilag ugyanaz, mint 10 milliméteren, azaz a blendét F8-ra szűkítve szabadulunk csak meg a peremsötétedéstől.

Kissé meglepő, de 20 milliméteren is hasonló kép fogad: F7.1-F8 nevezhető sötétedéstől mentesnek, de teljesen nyitott rekesznél, azaz F5.6-nál még jól látható a vignettálás. Ha RAW-ban fotózunk, akkor egy csúszka arrébbpöccintésével kiigazíthatjuk ezt a hibát.

A képélesség a teljes tartományban már nyitott rekesznél is jó – a felvétel közepén. A képmintákon lehet majd látni, hogy a szélek felé haladva, főleg 10 mm-en, elég hamar lágyul a fotó (10 mm-nél a fényképnek kb. a középső harmada penge). Ahogy szűkítjük a rekeszt, úgy látványosan javul az eredmény, de a képszélek sosem lesznek tökéletesek legnagyobb látószögön. Aztán 15 mm-nél már majdnem a teljes képsík éles, részletgazdag (főleg rekeszelve), majd 20 mm-en ismét kissé legyengül a képminőség.

Értékelés

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR egy kicsi, könnyű, és elsősorban kedvező árú ultra nagylátószögű zoomobjektív. Bruttó 127 900 forintért egy nagyon gyors élességállítású, ekv. 15 mm-ről induló lencserendszert kapunk, ami bár nem tökéletes optikailag, még így is keményen megszorongat pár drágább vetélytársat. Ráadásul van benne képstabilizátor, ami igen hasznos tud lenni, ha például sötét templomok, cseppkőbarlangok belsejében szeretnénk fényképezni. Gyakorlatilag nincsenek becsillanások még akkor sem, ha nem használjuk a napellenzőt és erős fényforrást helyezünk a kompozícióba; minimális a CA (igazából csak 10 mm-en tapasztalható némi lilás él-elszíneződés), és viszonylag alacsony a geometriai torzítása. Negatívumként a régebbi vázakkal való inkompatibilitást (AF-P és VR kapcsolgatás) és a szigetelések hiányát tudnám megemlíteni. Ideális lehet például a Nikon D7500 mellé. Tőlem kiérdemelt egy „Jóféle” plecsnit, szerintem mindenképp megérdemel egy helyet spórolósra fogott fotós táskánkban.

Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR

A Nikon AF-P DX 10-20 mm F4.5-5.6G VR objektívet és a Nikon D7200 dSLR vázat a Nikon képviseletétől kaptam a teszthez.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...