Végre eljutott hozzám a Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary m4/3-os változata, amire már régóta vártam. Igaz, már nem nevezhető újdonságnak, hiszen 2016 februárjában mutatta be a gyártó, de „egy újszülöttnek minden vicc új”, és remélem, hogy írásommal segíteni tudok az optika iránt érdeklődőknek. A 30 mm F1.4 DC DN Contemporary a gyártó tükör nélküli fényképezőgépekhez tervezett objektívsorozatának (DN) csúcsán csücsül, és kerek két FÉ előnnyel rendelkezik a korábbi 30 mm F2.8 DN-nel szemben.
A Sigma mérnökei a 30 mm F1.4 DC DN Contemporary-t eredetileg az APS-C szenzoros tükör nélküli fényképezőgépekhez tervezték. Hét csoportban összesen kilenc lencsetag található, a kilenc lamellából álló íriszt F1.4 és F16 közötti F-értékekre lehet állítani 1/3 FÉ lépésekben. A legkisebb tárgytáv 30 cm, a legnagyobb nagyítás 0,14-szeres, a látómező kb. 60 mm-nek felel meg kisfilmre számítva.
A gyors és pontos élességállításról léptetőmotor gondoskodik; a kellemesen széles, lágy csillapítású fókuszgyűrű elektromechanikus módon kapcsolódik a lencsetagokat mozgató rendszerhez. Az élességállítás belsőleg történik, ezért az objektív hossza nem változik fókuszáláskor. A szűrőmenetbe 52 mm átmérőjű szűrőket csavarhatunk, így viszonylag olcsón meg lehet úszni a filterezést.
Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary első, második, és sokadik kézbevételkor is nagyon jó érzést kelt: bár az objektív tubusa műanyagból van, az összeszerelés és az anyaghasználat „1A” minőségű, a termék a jóval drágább lencserendszereket juttatja eszembe. Gyárilag kapunk hozzá napellenzőt is, amit én a próbák során nem csavartam fel, mert fölöslegesnek tűnt. Becsillanásokkal nem találkoztam, pedig volt, hogy a Nap is benne volt a kompozícióban.
Az objektíven nincsenek kapcsolók, így az AF/MF közti váltást a fényképezőgépen kell végrehajtani. A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary méretei és tömege miatt (65 x 73 mm, 265 gramm) már a közepes méretű m4/3 vázakon is jól áll, sem a Panasonic DMC-GH4-gyel, sem az Olympus OM-D E-M5 Mark II-vel nem volt orrnehéz a rendszer.
Természetesen fémből van a bajonett, ám azt nem veszi körbe semmiféle szigetelés, tehát az esős, erősen párás, porviharos időjárást kerüljük vele. A gyártó az objektív elejét, hátulját és belsejét is ellátta „fénycsapdákkal”; a barázdált, matt fekete festésű felületek gyönyörűen megelőzik a becsillanások kialakulását. Lenti képen szépen látszik a hátsó flare-védelem:
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary objektív is már a japánok új szemléletét tükrözi, azaz olyan (kiviteli) minőséggel állunk szemben, ami korábban csak a kétszer-háromszor ennyibe kerülő objektíveknél volt látható. Ennyi külső vizsgálódás után lássuk, mit tud a Sigma képminőségre!
Mivel a Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary-t az APS-C méretű szenzorokhoz tervezték, ezért abból indultam ki, hogy a kisebb, 4/3-os képérzékelővel majd jobban fog teljesíteni, hiszen a kisebb lapka a lencsék közepét, a fénynyalábok „ideális” útvonalát látja képalkotáskor. Elsőként ezért a peremsötétedés mértékére voltam kíváncsi:
Jól tippeltem, a vignettálás már F2.0 alatt picivel teljesen megszűnik, tehát F1.8-F2.0 már „tisztának” mondható. Valós körülmények közt használva egyébként F1.4-en sem látszik a peremsötétedés, de aki mégis felfedezi, az híváskor egy pillanat alatt megszabadulhat tőle képminőség-romlás nélkül. És mi a helyzet a geometriai torzítással? Egy ekvivalens 60 mm-es optika általában szinte teljesen torzításmentes szokott lenni, s ez nincs másképp a Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary esetében sem:
A m4/3 rendszer szoftveres javítást alkalmaz, tehát beépített profilokkal is segíti az objektívek képalkotását. A Sigma 30 milliméterese esetében azonban nem volt szükség túl nagy korrekcióra, hiszen az Adobe Camera RAW és a Raw Therapee szoftverek igen hasonló eredményt állítottak elő (az RT-ben picivel nagyobb lett a hordótorzítás).
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary fókuszlégzése nagyobb, mint amire gondoltam. A frontlencsétől 112 cm-re elhelyezett tesztábrát a fókusztartomány mindkét végén lefotóztam F16-os rekesznyílással, aminek eredménye a fenti képen látható.
A következő lépésben a színhibákról szerettem volna lerántani a leplet, ami sikerült is: nem csak a laborban, hanem valós környezetben is előjöttek a lilás él-elszíneződések, melyek F1.4-en körülbelül öt pixel szélesek voltak.
Nagy baj nincsen, kb. F4-től szinte teljesen eltűnnek a színhibák, de F5.6-on már garantáltan sehol sem látható a jelenség, amit egyébként nyersfájljaink hívásakor szintén könnyedén javíthatunk az élesség romlása nélkül. A képmintákat ide töltöttem fel (teljes képméret és EXIF adatok is épek), ahol az „és milyen a bokeh?” kérdésre is választ találtok.
Értékelés
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary egy nagyon jó minőségű objektív, ami a nála sokkal drágább termékeket idézi. A kütyüimádóknak egyszerűen egy élmény kézbe venni ezt a kis gyönyörűséget; a műanyag tubus semmit nem vesz el az „élvezeti értékből”, sőt, előnye, hogy termikusan stabilabb, és könnyebb is, mintha fém „csőbe” építették volna az optikát. A képminőség is nagyon rendben van: középen már teljesen nyitott rekesznél is kellően éles, kontrasztos a kép, s a szélek felé haladva sem romlik sokat a helyzet. F2.0-F2.8-ra rekeszelve pedig már nem lehet belekötni a 30 mm-es Sigma képébe. A peremsötétedés mértéke alacsony csakúgy, mint a geometriai torzításé. A színhiba (CA/PF) nyitott írisz mellett látható, de némi rekeszeléssel, vagy az utómunka során a megfelelő csúszkák mozgatásával könnyűszerrel orvosolható. Az automatikus élességállítás a Panasonic DMC-GH4-gyel és az Olympus OM-D E-M5 Mark II-vel is pattogós, pontos volt. Bruttó 120 000 Ft körüli árával és a hozzá járó 3 éves garanciával szinte verhetetlen ajánlatnak tűnik. Abszolút „Kedvenc” lett nálam!
Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN Contemporary objektívet a Hama Kft.-től kaptam bemutatóra.
