Első ízlelgetés: Canon EOS 6D Mark II

Képminőség

A Canon EOS 6D Mark II képminőségét JPEG+RAW állományok alapján vizsgáltam. Ehhez a normál méretű RAW-t (van M és S méretű is), valamint a legfinomabb, legnagyobb JPEG variánst választottam. A JPEG fájlok végett a semleges képstílust állítottam be (0, 2, 2, 0, 0, 0 értékekkel), és a fényképezőgépben kikapcsoltam az összes képkorrekciós funkciót (objektívtorzítás, automatikus megvilágítás optimalizálás, csúcsfény árnyalat elsőbbség stb.), de letiltottam a zajszűrést is. Első körben lássuk a szokásos zajos képeket:

Balra a 6D Mark II saját JPEG motorja által összerakott kép, míg jobbra az Adobe Camera RAW beépülő modul 10.0.0.827 változata általi konverzió látható. A saját JPEG motor ISO 6400-ig nagyon jó, ISO 12 800-ig elfogadható képminőséget produkál, persze, ISO 6400 fölött már elvesznek a finomabb képrészletek. Az ISO 25 600-as érték is használható marad, de elsősorban olyan témákhoz válasszuk, ahol kevés a finom részlet. A kiterjesztett módok már csak a végszükség végett vannak jelen, de főleg a Hi2 (avagy ISO 102 400) gyakorlatilag hasznavehetetlen. A RAW fájlokból való építkezés során nyerünk valamelyest a részleteken, azaz kevésbé mosódnak el azok, ám itt is ISO 6400-at mondanám a felső határnak. A kiterjesztett értékeken az ACR elengedi a vörös csatorna kezét, és rettenetesen összemossa a színeket. RAW-ban már az ISO 51 200 is használhatatlanná válik. Szóval a DiG!C 7 jelfeldolgozó egység nem is annyira ügyetlen!

A próbáim során azt vettem észre, hogy az EOS 6D Mark II dinamikatartománya nem olyan tág, mint azt például az 5D Mark IV-nél tapasztalt javulás után elvárnám. Mit jelent ez? Nos, a gép hajlamos kiégetni a világos részeket, és ezeket már nagyon nehéz, vagy nem is lehet visszahozni. Ezt mondjuk el lehet úgy kerülni, ha a csúcsfényekre figyelünk az expozíciós értékek beállításakor (figyeljük a hisztogramot!). Igen ám, de akkor a sötét, majdnem bebukott részek fognak elszaporodni, melyeket nem lehet zajosodás nélkül felhozni. Egy példa (ISO 100):

A fenti képet 1 FÉ-vel húztam fel, azaz RAW konverziókor +1FÉ-t állítottam be neki a csúszkán. Ha rákattintunk a kis képre, a teljes felbontású jelenik meg. Figyeljük a sötét részeket: nem látszik zajosodás. De mi van, ha többet kell emelni? Azt vettem észre, hogy körülbelül +3FÉ-től kezd rendesen zsizsikesedni a kép, és +4FÉ-nél már erős zajosodás tapasztalható. Íme, a fenti tesztábra (szintén ISO 100) ezúttal +4FÉ-vel felhúzva. Megint a sötét részekre koncentráljunk:

A jelenség a képmintákon is látszik majd, amiket innen tudtok letölteni. Ha például van egy ellenfényes témánk, derítés nélkül ne is próbálkozzunk, mert zajos lesz a felhúzott kép még alap érzékenységi értékek mellett is.

Nos, egyelőre ennyit tudok veletek megosztani, amint időm engedi, ismét elkérem majd a gépet a Canontól, hogy a többi részét is tanulmányozhassam. Köszönöm a figyelmet, ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot, oszd meg ismerőseiddel!

A Canon EOS 6D Mark II vázat és a cikkben említett két objektívet a Canon Hungária Kft.-től kaptam bemutatóra.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...