A Panasonic DC-GX800 bemutatója

Külsőségek

In medias res: a Panasonic DC-GX800 jelenleg a gyártó legkisebb cserélhető objektíves rendszerkompaktja. Lelkét ugyanaz a 16 MP-es képérzékelő alkotja, ami megtalálható a többi testvérmodellben is.

Legfontosabb ismérvei a kis méret mellett a 180 fokban felhajtható érintőkijelző, a villámgyors DfD fókuszrendszer, a remek 4K fotó módok és a 4K felbontású videofelvétel. A Panasonic nem titkolja, hogy ezt a gépet elsősorban bloggereknek, divatérzékeny hölgyeknek, illetve azon utazóknak ajánlja, akiknek fontos a kis méret, a kis súly, és imádnak önarcképeket készíteni, hogy azokat megoszthassák a közösségi platformokon ismerőseikkel, követőikkel. Ebben nagy segítség a készülék beépített WiFi modulja, így pillanatok alatt vezeték nélküli kapcsolat építhető ki okoseszközünk és a fotómasina közt.

Szerintem a GX800 legfontosabb eleme a felhajtható kijelző, ami nélkülözhetetlen a „szelfikhez”. A fényképezőgép többfajta olyan funkcióval van felvértezve, ami kifejezetten az önarcképek (el)készítését segíti. Amint a fenti fényképen is látható, a GX800-nak van beépített villanója, ami bár nem veheti fel a versenyt egy nagy rendszervakuval, de deríteni (akár plafonra is, ha ujjunkkal hátrahúzzuk a villanófejet) tökéletesen megfelel.

A váz hátoldalát a már többször említett kijelző uralja; a multifunkciós gomb és tárcsa egység kiosztása némileg eltér a Panasonic fényképezőgépeinél megszokottól: nincs Funkció1 gomb a lejátszás mellett (ez felköltözött a váz tetejére, lásd majd lentebb), és a felfelé nyomható kurzorgomb nem az érzékenységet (ISO) jeleníti meg, hanem az expozíciókorrekciót. A váz egyetlen paraméterező tárcsája is részét képezi ennek a multifunkciós egységnek. A beépített vakut a kijelző fölött található retesszel lehet aktiválni.

A gépváz elején egyébként az objektívkioldó gombján kívül csak az AF segédfényét láthatjuk. A letisztult előlap kifejezetten jól áll ennek a kis gépnek, ráadásul így nincs is semmi útjában kezeinknek, ha magunk felé fordítjuk a masinát.

Ha felnyitjuk a kijelzőt, az önarckép mód automatikusan aktivizálódik, és alaphelyzetben az arc- és szemérzékelés is bekapcsol.

A kijelzőt tartó zsanér meglepően erős, bírja a napi abúzust, de azért ne csavargassuk. Az egérmozi alatt található a mindent gyári helyzetbe visszaállító nyomógomb. Ha ezt megnyomjuk, a menürendszer összes paramétere „lenullázódik”, azaz minden a gyári értékekre áll vissza. Érdekes megoldás, eddig ilyen gombot egyik m4/3-os Panasonic fényképezőgépen sem láttam.

A váz alján a fém állványmenetet látjuk (nagyon helyesen az optikai középvonal alá helyezték), az akkumulátor és a memóriakártya pedig egy közös fedél alatt lapul. A Panasonic DC-GX800 microSD memóriakártyákat fogad, aminek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Előnyös, mert kevesebb helyet foglal, és az okoseszközök is általában microSD kártyákat fogadnak (tehát cserélhető), de előnytelen, mert könnyebb elhagyni, és átalakító kell, ha például hordozható számítógépre szeretnénk másolni a tartalmát (notebookokban általában SD kártyaolvasó foglalat van).

Túl sok érdekesség a fényképezőgép oldalain sem található – az összes csatlakozás (HDMI és USB) a markolat oldalára került, ahol egy műanyag lapocska védi azokat a szennyeződésektől. A nyakpánt hevedere nem zavarja a készüléket tartó tenyeret, mert a gép gyakorlatilag a jobb alsó sarkánál fogva fekszik fel hüvelykujjunk belső részébe.

A kis készülék tetőlemezén – balról jobbra haladva – a Funkció3 gombot, a beépített vakut, a Funkció1 gombot, a kioldót és az azt körbeölelő bekapcsolót, és végül a módválasztó tárcsát látjuk. A kezelőfelület a lehető legegyszerűbb kialakítást kapta úgy, hogy közben nem esett csorba a fontos funkciók gyors elérhetőségén sem: mindent kényelmesen, dedikált nyomógombon keresztül is elérünk, ha épp nem az érintőkijelzőt használjuk.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...