Portréágyúk nyolcadik rész: Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO

Az Olympus „költségkímélő” fix sora már komplett (12/2, 17/1.8, 25/1.8, 45/1.8), így hát ideje a profi lencserendszerekre fordítani a figyelmet. Noha a kis „egy-nyolcasok” remek ár/érték viszonnyal rendelkeznek, nem időjárásállóak, és bár optikailag egyáltalán nem rosszak, nem tökéletesek. A PRO sorozat fix gyújtótávolságú tagjai ezeket a hiányosságokat hivatottak megszüntetni.

Az Olympus M.Zuiko Digital 45 mm F1.8 MSC talán a m4/3 ökorendszer egyik legvonzóbb optikája: pici, könnyű, nagyon jól teljesít, és baromi „szexi” a megjelenése – szinte kötelező minden m4/3 rajongónak. Azonban a többi kategóriatársához hasonlóan nem időjárásálló, nincs rajta fizikailag AF/MF váltásra lehetőség, és azért kell pár FÉ-t rekeszelni, hogy a képszéleken is karcoljon. A nagyobb méretű, kemény munkára tervezett m4/3 vázak megjelenésével pedig egyre jobban nőtt az igény az igen fényerős, fix gyújtótávolságú optikák iránt is. Az Olympus mérnökei jól döntöttek, s első körben a profi zoomokkal tömték meg a fotósok táskáit; most, hogy már megvan az F2.8-as triumvirátus (7-14/2.8 PRO, 12-40/2.8 PRO, 40-150/2.8 PRO), végre beindulhat az igazán profi, kis „drágakövek” tervezése és gyártása is. Az első az új, birtoklási vágyat keltő termékkörből a 25 mm F1.2 PRO volt, amit most a gyártó két újabb F1.2-ről induló fixszel támogatott meg. Sajnos, a 17 mm F1.2 PRO csak jövőre érkezik, ám addig is itt van jelen cikk főszereplője, az M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO!

Külsőleg a 45-ös a megszólalásig hasonlít a 25/1.2-re: megtalálható itt is ugyanaz a fém tubus, ugyanaz a tekintélyt parancsoló üvegmennyiség (itt még nagyobb frontlencsével), ugyanaz a lefelé húzva manuális élességállításba átkapcsoló fókuszgyűrű, és ugyanaz a funkciógomb (L-Fn), amihez a fényképezőgépek menüjében többféle szolgáltatás rendelhető.

Az Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO ugyanazt a látószöget nyújtja, mint a kisfilmes rendszereknél egy 90 mm-es objektív, így hát gyújtótávolságát tekintve elsősorban portréobjektív. A kezdő F1.2 rekeszérték ugyanazt a mélységélességet adja, mint a kisfilmes F2.4-ről induló optikák – persze a fényerő, az marad F1.2. Az M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO fém tubusában összesen 14 lencsetag található, melyek 10 csoportba rendezve lettek beépítve. Ezek közt 4 db HR, 1 db ED és 1 db aszférikus elem gondoskodik a remek képminőségről (minimális becsillanások, maximális kontraszt ellenfényben is). A rekesz írisze 9 db lekerekített alakú lamellából áll; a legszűkebb blendenyílás F16 – tovább nem is lenne értelme szűkíteni, mivel a diffrakció hatása F11 környékén már láthatóvá válik (lágyabb lesz a kép). Amint a fenti fotón látható, az objektív hátulját egy lencsetag zárja, így onnan por nem juthat be a tubusba. A belső élességállítás is csökkenti a szennyező elemek beszippantását az optikai rendszerbe.

A 84,9 x 70 mm-es terjedelemhez 410 grammos tömeg társul, tehát látható, hogy ez a termék elsősorban a nagyobb vázakkal harmonizál (lásd majd lentebb). A szűrőmenet átmérője 62 mm, ami ehhez a tubusmérethez képest nem nevezhető túlzónak.

A bajonettet egy gumigyűrű veszi körbe, aminek szintén a szigetelés a szerepe: a vízcseppek így nem tudnak bejutni a termék belsejébe. Mint mindig, most is felhívom rá az olvasók figyelmét, hogy időnként érdemes „átlehelni” ezt a gyűrűt némi szilikonzsírral, hogy a tömítettsége ne romoljon.

Amint látható, az Olympus OM-D E-M1 Mark II-nek kifejezetten jól áll az M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO, ám nem csak a látvány kellemes, hanem a páros kiegyensúlyozottsága is. A 45-ös körülbelül akkora, mint a 12-40 mm F2.8 PRO, de akinek esetleg csak a 75 mm F1.8 áll rendelkezésére a viszonyításhoz, az a lenti képek alapján jobban el tudja képzelni az erőviszonyokat:

Mint szinte az összes elektronikus lencserendszer, így a 45 mm F1.2 PRO is elektromechanikus fókuszgyűrűvel van ellátva, tehát a gyűrű és a lencsetagokat mozgató motor között kincs közvetlen mechanikus összeköttetés. Az autofókusz villámgyors; a motor olyan sebességgel rángatja a lencsetagokat, hogy a fotósnak szinte ideje sincs feleszmélni. Ha például az E-M1 Mark II gyors sorozatsebességét szeretnénk kihasználni, ez az objektív biztos nem lesz utunkban!

Kép forrása: Olympus

Az Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO egyik különlegessége az úgynevezett „Feathered Bokeh” (nem, nem tollas háttérelmosásról van szó..), amit talán lágy bokehnak lehetne ferdíteni. „A háttér bokeh hatás finom, így még kiemelkedőbb mélységet ad a fotónak” – írja róla az Olympus weboldala, s én elhiszem nekik, noha fotózás közben nem jöttem rá, miben is rejlik a különbség a „hagyományos” háttérelmosáshoz képest. A bokeh valóban kellemes, igazán jól le lehet választani a portréalanyt a háttérről.

Az optika nagyon hatékonyan védekezik a becsillanásoktól. F1.2-n nem, csak F4-en látszott némi megcsillanás, amint a Nappal szemben fotóztam. A kép kontrasztja azonban mit sem romlott, ami szép teljesítmény.

Az optika geometriai torzítását az Adobe Camera RAW-val (v10.0.0.827), és a Raw Therapee 5.3-mal ellenőriztem. A fenti képen az ACR konverziója látható. Nem különbözött ettől a RAW fájlokba beágyazott korrekciókat figyelmen kívül hagyó RT JPEG-je sem:

Mindkét esetben pont ugyanakkora volt a párnatorzítás mértéke. A minimális párnázás a valós felhasználás során nem volt látható; nyilván erőteljesebben előjönnek a geometriai hibák, ha az ember négyzetrácsokat fényképez..

Meglepő volt látni, hogy mennyire elhanyagolható a lencserendszer fókuszlégzése. F16-ra rekeszelve a fókusztartomány két vége közt alig látható változás!

A peremsötétedés egészen F2.8-ig velünk van, igaz, mértéke még F1.2 rekeszértéken sem zavaró, és a RAW fájlok hívásakor egy mozdulattal teljesen eltüntethető.

Az a minimális színhiba, ami még besurranhatott az amúgy tökéletes optikai rendszerbe, az F3.5-nél már teljesen eltűnik. Érdekes, hogy a laborban jobban előcsalogatható a jelenség, mint valós környezetben: próbáltam például faágakat F1.2-n úgy fényképezni, hogy azok minél erőteljesebben „beliluljanak”, de nem igazán akart sikerülni a tervem (lásd majd a képmintákat).

Kép közepe – Kattints!

Kép sarka – Kattints!

Az Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO képélességének vizsgálatakor bizonyosodott csak be igazán, hogy mennyire „ott van a szeren” ez az üveg: már teljesen nyitott rekesszel is, a teljes képsíkon egyenletesen éles a kép. F2-2.2-re rekeszelve már tökéletesnek mondható az eredmény, így nincs sok értelme tovább szűkíteni a blendét (hacsak nem akarunk nagyobb mélységélességet). A 45 mm F1.8 erre a teljesítményre nem képes, ott a szélek miatt azért tovább kell szűkíteni az íriszt. A képminták errefelé találhatók.

Értékelés

Bruttó 399 990 forint nem kis pénz, de ha mérlegeljük, mi mindent kapunk ezért az összegért, már nem is tűnik az annyira rengetegnek: 3 év garancia (Olympus Mintaboltban), tökéletes (!) képminőség, villámgyors autofókusz, időjárásálló, birtoklási vágyat keltő külső, gyönyörű bokeh, kellemes színvilág – ez mind az M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO alapfelszereltségének része. Aki gyakran – akár profi szinten – portrézik, és a lehető legjobb képminőséget szeretné kihozni a m4/3 rendszeréből, az nem kap ennél az objektívnél jobbat. A 45/1.8 a maga kategóriájában verhetetlen, és a szűkre szabott büdzséből gazdálkodó hobbi fotósnak ideális választás, de a PRO változatnak a közelébe sem ér! Az M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO egyértelműen „Kedvenc” lett!

Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO

Az Olympus M.Zuiko ED 45 mm F1.2 PRO objektívet a gyártó hazai képviseletétől kaptam bemutatóra.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Shivo

    Szia a 75-os pro obirol van esetleg valamilyen pletyka mikor hozzak ki? En szemelyszerint a 45-os es a 75-ost hasznalom a legtobbet. Bar az 1.8-asok eleg lasuak sajnos 🙁

    • mlzphoto

      hi, nincsen.