A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR bemutatója

Idén januárban mutatta be a Nikon a címben is szereplő AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR szuper telezoomot, aminek egyik érdekessége a beépített 1,4-szerező telekonverter. Ezt a fókusznyújtót egy kar átbillentésével lehet a fényútba forgatni, hogy a 180-400 milliméteresből egy FÉ veszteséggel (F4-ből F5.6 lesz) 252-560 mm-re nyúljon a választható tartomány. A Nikon hazai képviseletének köszönhetően pedig máris landolt nálam ez a nagyágyú, így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pár napig nyúzhattam a terepen. Kértem továbbá egy D850 vázat is, hiszen egy ilyen üveg mögé egy ahhoz méltó fényképezőgép is kell..

Az újdonságot a mérnökök a full frame lapkás fényképezőgépekhez tervezték; a beépített képstabilizátorral a gyártó adatai alapján 4 FÉ-t nyerhetünk, amire még egy monopodon való használat során is szükségünk lehet. Az AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR elektronikusan mozgatott írisze kilenc lekerekített lamellából áll, amit F4-32 közti értékekre lehet szűkíteni (a telekonverter használata során ez a tartomány F5.6-F45-re módosul). A termék optikai felépítése igen összetett: az összesen 27 darab lencsetagot 19 csoportba rendezték a tubus belsejében, de ehhez még hozzájön a telekonverter további 5 csoportba rendezett 8 lencséje, ha használjuk. Az üvegelemek közt található 1 db fluorit és 8 db ED is. Természetesen alkalmazták a Nikon Nano kristályos és fluorit bevonatait is (ez utóbbi a frontlencsére leülő szennyeződéseket minimalizálja). Az objektív legkisebb tárgytávja csupán 2 méter, a legnagyobb nagyítása 0,25x (TC-vel 0,36x). A gyors, halk élességállításról a gyűrűs ultrahangos motor gondoskodik.

A 3500 grammos tömeghez 128 x 363 mm-es terjedelem társul; a tubus amúgy magnéziumötvözetből készült és természetesen időjárásálló szigeteléssel is rendelkezik. Szűrőket csak hátul, a bajonett előtt lehet becsúsztatva alkalmazni; a filterfiók 40,5 mm-es szűrőket fogad.

A tubuson, a bajonett oldaláról nézve, a fókuszgyűrű az első. Annak ellenére, hogy ezt az objektívet a gyors autofókuszálásra tervezték, a fókuszgyűrűt meglepően hosszú úton, kb. 300 fokban lehet mozgatni két végpontja között. A finom korrekciókat tehát pontosan végezhetjük – ez elsősorban természetfotózáskor jöhet jól, amikor példának okáért egy távoli madárra állítunk élességet, és mondjuk az AF-rendszer nem a szemekre, hanem a madár hátára állt élesre: ekkor egy kis fordítás a gyűrűn máris oda teszi az élességet, ahová szerettük volna.

A váztól távolabb eső gyűrűvel a gyújtótávolságot állíthatjuk. A zoomgyűrű nagyon finoman, könnyen mozog, így a szemünkhöz emelt fényképezőgép nem mozdul el a célról, ha bal kezünkkel arrébb húzzuk a távot. A tartomány két végpontja között körülbelül 40-42 foknyit lehet fordítani a zoomon, így hát roppant gyorsan ráhúzhatunk a témára. A gyújtótávolság váltása tubuson belül történik, így az objektív hossza nem változik, hordozáskor nincs kizoomolás.

Mint minden profi szuper teleobjektíven, úgy a Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR tubusán is számos kapcsoló, nyomógomb található. A „kapcsolópanelen” a legfelsővel a fókusz módját állíthatjuk be igényeinknek megfelelően: A/M, M/A és M közül választhatunk. Mivel ennél a lencserendszernél bármikor kézzel is belenyúlhatunk a fókuszálásba, ezért két külön „vegyes” mód került fel rá: az A/M esetében az autofókusz élvez prioritást, határozottabba mozdulattal kell belenyúlni az élességállításba, hogy a rendszer a manuális érték után menjen, míg az M/A esetében a kézi belenyúlásokat rögtön leköveti a fókusz. Az M állásban pedig kizárólag kézi élességállításra van mód.

A következő kapcsolóval a fókusztartományt állíthatjuk témánkhoz: „FULL” értéken a rendszer a teljes tartományt bejárja az élesség keresése közben, míg a „végtelen-6m” állásban csak a hat méteres tárgytávtól indul az AF. Bár egy modern profi vázra felcsavarva nem nagyon szokott élességet keresni a Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR, ha tudjuk, hogy témánk biztosan hat méternél távolabb van tőlünk, kapcsoljuk a megfelelő állásba a tolókapcsolót.

A fentről nézve harmadik kapcsoló a beépített stabilizátor módját változtatja. A NORMAL mód az egyetemleges használat során jön jól, míg a SPORT mód a svenkelésekhez, gyors témák oldalirányú lekövetéséhez passzol jobban. Szerintem a NORMAL mód nyújtja a legjobb stabilizációt, érdemes mindig ezt használni.

A következő tolókapcsolóval a négy dedikált gombra helyezett, korábban elmentett fókuszpontot lehet előhívni. Ha például egy sporteseményen kizárólag a kapura helyezzük a hangsúlyt, de nem akarunk közben lemaradni a kapu előtti csatákról sem, akkor érdemes pár méterrel a kapu elé és önmagára a kapura programozni egy-egy gombot. A két nyomógomb használatával villámgyorsan válthatjuk az élességet az egyikről a másikra. Ha nem kívánjuk használni az előre beprogramozható gombokat, akkor hagyjuk AF-ON állásban ezt a kapcsolót.

A négy gombhoz azonban más funkciók is rendelhetők a fényképezőgépünk menüjében:

Végül az utolsó gombbal a fent említett gombok működését némíthatjuk el. Használat során ki-ki kedve szerint állítsa be ezt a funkciót, de természetfotózáskor én inkább kikapcsoltam, hogy még az objektív halk pittyenése se zavarja meg az állatokat.

A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR-hez jár a masszív állványcsonk. Ezt nem lehet levenni a tubusról; mozgását a képen látható, kézi csavarral rögzíthetjük. A csonk teljesen körbeforgatható, s forgás közben akadálytalanul mozog.

A bevezetőben említett, beépített 1,4-szerező a képen látható billenőkapcsolóval illeszthető a fényútba. A kapcsoló úgy lett elhelyezve, hogy a vázat fogó jobb kéz ujjaival kényelmesen elérjük anélkül, hogy a fényképezőgépről le kellene venni kezünket. Bár a kapcsoló határozott működésű, és magától nem szeret átbillenni, kapunk mellé egy reteszelőt is, amivel az egyik, vagy a másik pozíciójában lerögzíthetjük.

A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR nem egy kis optika, de hatalmasnak sem mondható. Ennek ellenére elsősorban a nagy vázakkal harmonizál; esetemben még a D850 is majdhogynem vázsapka szerepkörre degradálódott.

Végül is teljesen mindegy, milyen fotómasinával használjuk – a szettet úgyis az objektív állványcsonkjánál fogva rögzítjük az állványhoz. Sőt, ha kézben visszük a fotózásra kész rendszert, soha ne a váznál fogva tegyük azt, hanem az optika állványcsonkját fogjuk meg, vagy használjuk a mellékelt nyakpántot, amit a lencserendszer tubusán található szemekbe kell befűzni. Ha a váznál fogjuk meg a felszerelést, a bajonett legrosszabb esetben kiszakadhat abból, de „legjobb esetben” is szinte biztosra vehető a bajonett fémgyűrűjének görbülése, ami a fókuszsík elmászását eredményezi (gyakorlatilag kidobhatjuk a fényképezőgépet).

A gyártó egy puha tokot is ad az objektívhez, így azt hátizsákként használva viselhetjük. Üröm az örömben, hogy csak egy pántos a rendszer, így testünkön „átdobva” ölthetjük fel a táskát, amibe ráadásul egy nagyobb váz (pl. D5) már nem, vagy csak nagyon nehézkesen fér (a D850 határeset volt).

A táska tényleg nagyon szűkös, az optikához mellékelt frontlencse-védő tok már be sem fért; még a napellenzővel is szinte meg kellett erőszakolni a hátizsákot. Oldalt van hely egy nagyobb monopodnak is, de a megfelelő méretű háromlábhoz már nem elég erős a felfogató rendszer.

A hátoldalon egy névtáblának hagyott hely is van – ez jól jön, ha épp egy sportrendezvényen tucatmagunkkal – és persze ugyanolyan objektívekkel – fotózgatunk, és nem akarjuk elvinni más táskáját..

Nagyon örvendetes, hogy a táska alja kemény műanyagból van kialakítva. Ennek segítségével a hátizsák egyenesen megáll a földön, és kevésbé kényes a koszolódásra (egy nedves ronggyal letörölni elégséges).

De ennyi külső vizsgálódás után lássuk, hogyan teljesít az üveg! Mivel egy ilyen objektívet szinte kizárólag teljesen nyitott rekesszel fognak használni, ezért a próbák során én is az F4-F5.6 kezdőértékeket preferáltam (lásd majd a képmintákat). Mivel azonban egy teljes, mindenre kiterjedő tesztre több időre lett volna szükségem, és sajnos, az időjárás is rettenetesen pocsék volt, ezért (egyelőre) csak egy egyszerű bemutatóval, ízelítővel szolgálok, hátha így is kedvet kaptok erre a Nikkorra.

Első körben a szokásos torzításos teszteket végeztem el. A fenti animáció az 1,4x extender nélküli képet mutatja. Gyakorlatilag a 200 és a 180 milliméteres álláson kívül a nagyon enyhe párnatorzítás jellemző a képre. A 200 és 180 mm-es értékeken elhanyagolható a geometriai torzítás.

Az extender némileg felerősíti a párnatorzítást, de itt is csak a nagyobb gyújtótávolságokon jelentkezik erősebben a hatás. Hacsak nem folyamatosan négyzetrácsokat fényképezünk, akkor a torzítás mértéke nem zavaró, a való világban nem is lehet észrevenni.

Mivel zoomobjektívvel álltam szemben, ezért arra is kíváncsi voltam, hogyan változik a középpont zoomolás közben. A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR meglepően alacsony „szórást” produkált, ami nem utolsósorban a belső zoomolásnak köszönhető!

Következőként a parfokalitást vizsgáltam: vajon megtartja az objektív minden gyútávon az élességet, amit 400 mm-es állásban állítottam be? A fenti animáció szerint „kvázi-parfokálisnak” mondanám az optikát, noha volt olyan gyútáv, ahol kissé lágyabb lett a kép. Persze, az egyes képkockák elkészítéséhez masszív háromlábat használtam, 10 mp-es önkioldóra állítottam a gépet, és élőképes módban, maximális nagyítás mellett állítottam be kézzel az élességet az első fotónál.

Végül, a képminták előtt a peremsötétedés mértékére voltam kíváncsi. Az objektív gyakorlatilag a teljes zoomtartományban ugyanazt produkálja: nyitott rekesz mellett jól látható a vignettálás, ami F5.6-F8 között lecsökken, majd F11-en teljesen eltűnik. Az utolsó animáció az extender használatával készült. Végül, következzenek a képminták:

Kattints!

A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR egy rendkívül sokoldalú objektív, amit nem csak sport- és természetfotósok fognak imádni, hanem fotóriporterek is jó hasznát veszik majd. Igaz, nem épp kicsi és nem is könnyű, de a monopod használata amúgy is kötelező, szóval el lehet vele dolgozni akár több órát is. Ha a súlya és mérete nem is, az ára biztos meghatározza majd, hogy kik bővítik majd egy ilyen szépséggel a fotós táskájukat: a 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR bő 3,8 millió forintba kerül. Használata közben kiderült, hogy ezzel az objektívvel gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy színhiba. A becsillanások is igen ritkák, bár ez nem csak a remek belső kialakításnak és a profi lencsebevonatoknak köszönhető, hanem az objektív jellegének is: elsősorban a nagylátókat érinti ez a probléma. A fókuszmotor nagyon gyors, de azt hiszem, ebben a kategóriában ez már alapelvárás. A képstabilizáció nagyon hatékony, szerintem bőven hozza a gyárilag beígért 4 FÉ-t. A beépített 1,4-szerező extender gyakran „életmentő”, de hatására kissé lágyabb lesz a kép. A Nikon AF-S Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR ellen igazából csak a nagy tömegét és az igen magas árát tudom felhozni, de az sem elhanyagolható, hogy mennyire bonyolult a felépítése: ennyi lencsetag és légréteg nem sok objektívben található!

A Nikon D850 vázat és a Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR objektívet a Nikon magyarországi képviseletétől kaptam bemutatóra. Az objektív terméklapja itt található.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...