A Sigma 2016 őszén, a Photokina szakkiállításon sokkolta először a fotós közösséget a 12-24 mm F4 DG HSM Art bejelentésével. A japán gyártó mindent beleadott és olyan ultra nagylátószögű zoomobjektívet tett le elénk az asztalra, amibe még a konkurencia is belezöldült. Az Art vonalra jellemző kimagasló minőség nem csak a kivitelre, hanem a képminőségre is értendő. Még ki sem hevertük ezt a (jó értelemben vett) sokkot, de idén újra próbára tette tűrőképességünket a Sigma, amikor február elején leleplezte a 14-24 mm F2.8 DG HSM Art lencserendszerét.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art egy időjárásálló kialakítású fém tubust kapott („por és fröccsenő víz elleni védelem”, azaz szigetelés a bajonettnél, az élességállító és a zoomgyűrűnél), aminek belsejében 11 csoportba rendezve találunk összesen 17 lencsetagot (köztük 3 db „F” alacsony szórásút, azaz FLD-t, 3 db speciálisan alacsony szórásút, azaz SLD-t és 3 db aszférikust). Az SLD és az FLD lencsetagok a becsillanásokat és a színhibákat csökkentik nagymértékben. Az optikai formula egyik érdekessége a 80 mm-es, préselési eljárással készülő aszférikus frontlencse, ami nem csak a gyártási költségeket csökkenti, hanem a színhibákat is. Ez a lencsetag víz- és olajtaszító bevonattal van ellátva, ami megkönnyíti a tisztítását.
További érdekessége ennek a Sigma objektívnek, hogy immár kompatibilis a Canon „objektív korrekciós” funkciójával, tehát a menüben be lehet kapcsolni a vignettálás és a CA (színhibák) kijavítását. Üröm az örömben, hogy bár a funkció számos vázon bekapcsolható, az nem mindegyik fényképezőgéppel fog működni, így például a teszthez kapott EOS 5D Mark III-mal sem volt látványos hatása a javítások engedélyezésének (következő gépekkel viszont teljes mértékben kompatibilis a korrekció funkció: EOS 1DX Mark II, EOS 5DS, EOS 5DS R, EOS 5D Mark IV, EOS 6D Mark II, EOS 80D, EOS 760D, EOS 77D, EOS 750D, EOS 800D, EOS 200D).
A „HSM” jelölés a gyors és halk AF motorra utal, ami játszi könnyedséggel boldogul el a komoly mennyiségű üveg mozgatásával. Ráadásul az AF rendszer olyan kialakítású, aminek működésébe bármikor kézzel is belenyúlhatunk anélkül, hogy át kellene kapcsolni az élességállítást manuálisra.
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art beépített napellenzőt kapott, tehát azt nem lehet levenni a tubusról. A gyártó azonban lehetővé teszi a „front konverziós szolgáltatásának” keretein belül, hogy a szirom alakú napellenzőt egy sima gyűrűre cseréltethessük, így például a többkamerás VR rendszereknél nem lóg bele a képbe a napellenző: „Napjaink virtuális valóság alkotói kedvelik az ultra nagylátószögű objektívekre épülő többkamerás videós rendszereket. Felkészülve erre a trendre, a Sigma egy speciális front konverziós szolgáltatást kínál (külön díj ellenében), aminek keretében a 14-24 mm F2.8 DG HSM Art objektív szirom alakú napellenzőjét lecserélik egy minden irányban azonos méretű elemre. Ez a módosított front felépítés alkalmassá teszi ezt az objektívet a többkamerás rendszerekben való szabadabb használatra. Az új front segít elkerülni, hogy az objektív más objektíveket zavarjon, illetve hogy látható árnyékot vessen. Ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele nem befolyásolja a termékgaranciát”.
Az objektíven csupán az AF/MF kapcsolót, valamint a távolságjelző skálát találjuk. A zoomolást a bajonetthez közelebb eső, keskenyebb, gumival ellátott gyűrűvel végezhetjük, míg az élességállítás a frontlencséhez közelebbi, szintén gumírozott gyűrűvel történhet.
Gyárilag egy fekete, nejlonanyagból készült táskát is kapunk az objektívhez (meg persze a védőkupakokat), ami szállításkor, vagy otthoni tároláskor nyújt megfelelő védelmet.
A frontlencse egyébként 14 mm-es állásban van kitolva, míg 24 milliméteren behúzódik a tubusba. A hátsó lencsetag pont ellenkezőleg mozog: míg 14 milliméteren majdnem szintben van a tubus végével, 24 mm-es állásban behúzódik a tubus belsejébe:
A mérnökök mindenre gondoltak, az objektívtubus belső kialakítása is maximálisan támogatja a tükröződések kivédését: a matt festésű, barázdált belső falon nem csillan meg a fény.
Nem titok, hogy a Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art se nem kicsi, se nem könnyű, ezért elsősorban azoknak a gépeknek áll jól, amelyekre a gyártó elsősorban szánta: a nagyobb testű, full frame szenzoros tükrösök tökéletes egyensúlyban lehetnek ezzel az ultra nagylátóval. Például a Canon EOS 5D Mark III-mal nem volt orrnehéz a szett:
És még valami, amit majdnem elfelejtettem említeni: az írisz kilenc, lekerekített formájú lamellából áll, amit F2.8 és F22 közti értékekre lehet szűkíteni. A kerek lamelláknak hála a bokeh kellemesen lágy, az élességi síkon kívül eső részletek szinte elolvadnak, ahogyan távolodunk a témától.
A 96,4 x 135,1 mm-es mérethez 1150 grammos tömeg társul. A Sigma a 14-24 mm F2.8 DG HSM Art lencserendszert Canon, Nikon és Sigma foglalattal kínálja. Természetesen ez az objektív is kompatibilis a Sigma MC-11 bajonett konverterével, amivel Sony E vázakra is felcsavarhatjuk (a Canon EF és a Sigma SA verziókat). A gyártó USB dokkolójával pedig firmware-t frissíthetünk, vagy finomhangolhatjuk az AF értékeit. Ha pedig esetleg rendszert váltanánk, akkor sincs gond, ugyanis külön díj ellenében a Sigma lehetővé teszi a bajonett cseréjét!
Képminőség
No, de lássuk végre az optika képminőségét, hiszen mit sem ér a csinos külső, ha pont a lényegnél, a rajznál vérezne el a rendszer! Az már eleve egy jó előjelnek tekinthető, hogy a gyártó ígérte szerint a 14-24 mm F2.8 DG HSM Art az 50+ megapixel felbontású képérzékelőkhöz lett tervezve. A vizsgálatokat a már fentebb említett Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel végeztem, amit kizárólag RAW módban használtam. A RAW fájlokat az Adobe Camera RAW beépülő modul legújabb, 10.3.0.933-as változatával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká. A konverzió során csak az expozíciós értékeket módosítottam igény szerint, sem a korrekciós profilt nem töltöttem be, sem manuálisan nem javítottam a színhibákon, vagy a vignettálás mértékén.
Első lépésben a geometriai torzítások mértékére voltam kíváncsi; a teszt eredménye a fenti animációban látható: végig, a teljes zoomtartományban látható a hordótorzítás, ami nem is csoda, hiszen ilyen hatalmas látószöget (114,2°-ról indul 14 mm-en, majd 84,1°-on zárul 24 milliméteren) lehetetlen lenne ebben az árfekvésben és méretben/tömegben optikailag másképp megoldani. Második pontként a fókuszlégzést jelöltem meg, így lentebb láthatjuk az eredményeket 14, illetve 24 mm-en:
A fókuszlégzés mértéke átlagosnak mondható. Ez a tényező elsősorban a filmkészítőknek lehet érdekes, hiszen fókuszhúzáskor változik a látószög. Következőként a parfokalitást vizsgáltam: vajon a Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art minden egyes, a tubuson jelölt gyújtótávolságon megtartja a 24 milliméteren, előre, manuálisan beállított élességet?
Nos, a válasz röviden: nem. Igaz, 24 mm-ről lefelé haladva a legtöbb értéken ugyanúgy éles marad a kép, de 16 és 14 milliméteren elhomályosodik, így hát összességében nem lesz parfokális az optika. A vizsgálat következő körét a peremsötétedésnek, avagy a vignettálásnak szenteltem. Itt nem néztem végig az összes értéket, csupán a 14, a 19 és a 24 milliméteres gyújtótávolságokon fotóztam.
A full frame szenzoron 14 mm-en jól látható a peremsötétedés egészen F5.6-ig, majd F11-től már csak az extrém sarkokban marad némi vignettálás.
19 milliméteren viszont már F5.6-ra rekeszelve is szinte teljesen eltűnik a peremsötétedés, de a blende további szűkítésével már nem látunk lényegi változást a képen.
Végül 24 milliméteren láthatjuk „a legjobb képet”, ugyanis F4 és F5.6 között már nem találkozunk a vignettálással. Utolsó pontként a képélességet néztem meg alaposabban. Noha fotózás során is feltűnt, hogy a Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art már teljesen nyitott rekesszel is „nagyot karcol”, de igazán biztos csak a tesztábra fotózása után lehettem ebben. A képminőség vizsgálatához a fotós szettet egy Manfrotto 055-ös állványra helyeztem, majd kézi élességállítással (maximálisra, azaz tízszeresre nagyított élőképpel), 2 mp-es önkioldóval készítettem el a fotókat. Itt is csak 14, 19 és 24 mm-en teszteltem az objektívet.
14 mm-es állásban a kép közepe már F2.8-as rekeszértékkel is nagyon kontrasztos, éles; gyakorlatilag nincs értelme tovább szűkíteni a blendét, ha témánk a felvétel közepén található, és kifejezetten az a célunk, hogy kiemeljük a háttérből. A képsarkok F5.6-on válnak igazán jó minőségűvé, majd F8-on csúcsosodik a rajz minősége.
19 milliméteren középen, de a sarkokban is ugyanaz a helyzet, mint amit fentebb, a 14 mm-es gyújtótávolságnál írtam. Már F2.8-on is tökéletes képminőséget kapunk, de ha a sarkokat is ki akarjuk hozni, akkor F8-ra kell rekeszelnünk.
Szinte hihetetlen, de 24 milliméteres állásban is tökéletes a rajz már F2.8-tól fogva! Bónuszként már a képsarkok is használhatók F2.8-on, és F5.6-os rekesznyílás mellett már nem nagyon lehet belekötni a látottakba. A képmintákat szokás szerint feltöltöttem a szerverre, ahol többek közt megtaláljátok a színhibás („CA, milyen CA?”) és a becsillanásos felvételeket is.
Értékelés
Le a kalappal a Sigma előtt, a gyártó ismét egy szinte tökéletes objektívvel ajándékozott meg minket, ami jelen esetben a 14-24 mm F2.8 DG HSM Art nevet viseli. Rajza nagyon jó, a kép élessége fenomenális; a hordótorzítást a korrekciós profil betöltésével, vagy manuálisan egy csuszkával egy szempillantás alatt ki lehet venni. Talán a peremsötétedés mértéke az egyetlen pont, ami 14 mm-es gyújtótávolságon kissé lerontja az összképet.
Por- és cseppálló kivitelezés, a technokraták szívét erősen megdobogtató külső, nagyon jó képminőség, na, meg az a hatalmas frontlencse – aki nem csak önmagáért a fényképezésért nyúl egy ilyen műalkotáshoz, az azonnal szerelmes lesz belé! És ha figyelembe vesszük az árát, ami majdnem 130 ezer forinttal kedvezőbb, mint a „más gyártó hasonló termékéé”, akkor egyértelművé válik a „Kedvenc” értékelés is! A Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art bruttó 460 000 forint környékén vásárolható meg 3 év garanciával.
Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art
A Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art objektívet a Hama Kft.-től, a Canon EOS 5D Mark III fényképezőgépet a Fotoplus Kft.-től kaptam a teszthez.
