Mit válassz: RAW vagy DNG formátumban őrizd emlékeidet?

Örökéletűnek tűnő képformátum a JPEG (Joint Photographic Experts Group), ami veszteséges tömörítés mellett tárolja el képeinket. Támogatottsága hihetetlen mértékeket öltött, szerintem még a japán zenélő vécédeszkák is ismerik. Már nem egyszer próbálták leváltani modernebb, a tárhellyel sokkal takarékosabban bánó, ám mégis jobb képminőséget nyújtó formátumokkal (pl. a JPEG2000-rel, vagy a HEIF-fel), de eddig hiába. A JPEG formátumot az összes digitális fényképezőgép ismeri, tehát etalon szabványnak tekinthető ebben az iparágban. Igen ám, de a JPEG fájlok nem adnak jó alapot a képszerkesztéshez, hiszen már eleve veszteségesen tömörített és csökkentett információtartalmú állományokkal állunk szemben.

A RAW állományokról dióhéjban

Általában a cserélhető objektíves, illetve csúcskategóriás kompakt fotómasinák éppen ezért nyers adatfolyamot is mentenek, amelyeket RAW fájloknak hívunk. Ezen fájlok kiterjesztése gyakorlatilag bármi lehet (CR2, NEF, RAF, PEF, ARW stb.), felépítésük, szerkezetük pedig általában gyártóspecifikus, zárt, azaz „titkos”.

Mi is akkor konkrétan az a nyersfájl? A RAW fájlokban tehát elvileg a képérzékelőről érkező teljes adatfolyamot eltárolja a fényképezőgép, így ezek általában 12, 14, vagy akár 16-bitesek is lehetnek (színmélységre, színcsatornákra vonatkozóan), és szerkesztéskor szinte korlátlan lehetőségeket nyújtanak. Nem ritka, hogy a modern gépeknél akár 4-5 FÉ-nyi expozíciókorrekció is kivitelezhető különösebb minőségromlás és információvesztés nélkül, sőt, a fehéregyensúllyal is szabadon játszhatunk, de RAW-JPEG konverziókor akár a fényképezőgépünkhöz és a használt objektívhez való képkorrekciós profilokat is betölthetjük, melyek kijavítják a szín- és a geometriai hibákat. Arról nem is beszélve, hogy ahogyan az évek során javul a feldolgozó szoftverek minősége, úgy akár sokkal többet is kihozhatunk egy-egy régebbi fotómasina RAW állományaiból.

A gyártóspecifikus RAW fájlok előnyei:

– JPEG előnézeti képet is tartalmaznak, amit a fényképezőgép képfeldolgozó rendszere hozott létre az általunk kiválasztott (expozíciós) értékekkel
– Az alapvető expozíciós információk mellett a RAW fájlok olyan fényképezőgép-specifikus adatokat is tartalmaznak, mint például az aktív fókuszmező stb.
– A RAW fájlokat a gyártók „töviről-hegyire” támogatják, így azokat általában korlátozások nélkül használhatjuk egy-egy gyártói ökorendszerben.

A gyártóspecifikus RAW fájlok hátrányai:

– Nem minden szoftver képes arra, hogy megnyissa a RAW fájlokat
– A RAW fájlokkal elboldoguló képfeldolgozó szoftverek egy új fényképezőgép bejelentése után általában még egy jó darabig (a következő frissítésig) nem támogatják annak nyersfájljait, így azokat nem lehet megnyitni
– Egy fényképezőgép-gyártó csődje után kérdéses a formátum további támogatottsága.

A DNG, avagy a Digital Negative formátumról dióhéjban

A DNG nyílt formátumot az Adobe szakemberei fejlesztették, és 2004 szeptemberében egy ingyenes DNG konvertáló szoftverrel karöltve tették közkincsé. Az Adobe Photoshop és az Adobe Lightroom ezt a TIFF/EP-re alapuló formátumot megjelenése óta natívan támogatják, de bárki más részére is ingyenesen elérhető az összes specifikáció, így aki saját maga szeretne készíteni egy DNG konvertáló szoftvert, vagy olyan fényképezőgépet/kamerát építene, ami a RAW állományokat DNG-be mentené, azt korlátozások nélkül kedvére megteheti.

„A nyersfájl-formátumok rendkívüli népszerűségre tettek szert a digitális fényképezési munkafolyamatokban, mivel nagyobb alkotói szabadságot biztosítanak a kreatív szakembereknek. A fényképezőgépek azonban sokféle formátumot használnak – melyek specifikációi nem nyilvánosak –, ami azzal jár, hogy számos program nem minden nyersfájlt tud olvasni. Emiatt a saját nyersfájl-formátumok használata hosszú távú archiválási megoldásként kockázatos, és még ennél is problémásabb komplex munkafolyamatok között történő megosztásuk.

Erre a digitális fényképezőgépek által generált nyersfájlok nyilvánosan elérhető archiválási formátuma, a Digital Negative (DNG) formátum a megoldás. A DNG az egyes fényképezőgép-típusok által létrehozott nyersfájlok nyílt szabványának hiányát küszöböli ki, és használatával a fényképészek fájljaikat a jövőben is el tudják érni.

Az Apple és Google mellett több száz szoftvergyártó dolgozta ki a DNG támogatását. Hasonlóképpen, az elismert fényképezőgép-gyártók, pl. a Leica, Casio, Ricoh, Samsung és Pentax közvetlen DNG-támogatással rendelkező fényképezőgépeket gyártanak.

Főbb előnyök

Fényképészek számára:

– A DNG formátum növeli az archiválás biztonságát, mivel a digitális képalkotási szoftverek könnyebben tudják megnyitni a nyersfájlokat a jövőben.
– Több fényképezőgép-típustól és gyártótól származó nyersfájlok kezelése hatékonyabb, ha az egyetlen nyersfájl-feldolgozási folyamattal történhet.
– A nyilvánosság számára dokumentált és elérhető specifikációk könnyen adaptálhatók a fényképezőgép-gyártók által, és jobban alkalmazkodhatnak a technológiai változásokhoz.

A hardver- és szoftvergyártók számára:

– A DNG megszünteti az új fényképezőgépekre való adaptálás esetleges gátját, mivel az új típusoknál bevezetett nyersfájlokat azonnal támogatja a Photoshop és a többi alkalmazás.
– A DNG formátum használata K+F megtakarítást tesz lehetővé, mivel kevesebb új formátumra van szükség, és egyszerűsödik a fényképezőgépek tesztelése.
– A közös formátum ellenőrizhetőbbé teszi a független gyártók konverziós programjainak minőségét.
– A specifikáció megengedi a DNG-fájlok saját metaadatokkal való kiegészítését a különbözés érdekében.” (Forrás: adobe.com)

Főbb hátrányok

– A RAW fájlok DNG-be való konvertálása időigényes (gondoljunk csak például az 50+ megapixeles képekre)
– A DNG fájlok feldolgozása általában nem működik a gyártók saját képhívó szoftvereivel
– A DNG nem tartalmazza a konvertáló program által nem ismert metaadatokat, amik pedig benne vannak az eredeti RAW-ban, így a későbbiek során ezeket már nem is fogjuk tudni használni, értelmezni
– Mivel minden változást maga a DNG fájl tárol el, ezért minden módosításkor újra el kell menteni a fájlt
– Egyelőre nem terjedt el annyira, hogy ipari szabvánnyá váljon.

Mi lehet akkor a megoldás?

Korábban szinte az összes RAW fájlt átkonvertáltam DNG-be, de időközben (vagy tíz éve) felhagytam ezzel a szokással, mivel nem láttam értelmét. Kedvenc képhívó szoftvereim ugyanis a mai napig támogatják a legrégebbi RAW fájljaimat is, és a DNG nem lett az új szabvány (mint az USB például, hogy számítógépes analógiát hozzak a képbe). Ráadásul a korábban DNG-be mentett RAW fájlokból kimaradtak azok az információk, amiket a fordító nem tudott értelmezni, így azok örökre elvesztek (gondolj csak egy könyvre, amit angolról magyarra lefordít valaki, de kihagy egy-két fejezetet, ami pedig fontos lenne a történet kerek egészéhez).

Persze, a DNG Converter nevű Adobe szoftver alkalmas arra is, hogy az eredeti RAW fájlt beágyazzuk vele a DNG állományba, így az nem vész el, ekkor azonban óriási fájlméretet kapunk! Szerintem a legnagyobb gyártók gépeinek formátumait még nagyon sokáig támogatni fogják a képszerkesztő szoftverek. A legfontosabb fotókat nyomtasd ki, keretezd be, tedd ki a falra; a RAW fájlokat pedig mentsd el beágyazva egy DNG-be, ha van elég tárhelyed. (Felhasznált, ajánlott irodalom: photographylife.com, adobe,com, wikipedia.com, petapixel.com)

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...