A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS bemutatója

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS zoomobjektívre már régóta nagyon sokan várnak: a lencserendszer fejlesztését még 2016-ban jelentette be a gyártó, majd hosszas várakozás után az idei CP+ kiállításon végre bemutatták az elkészült terméket is. Azonban megérte várni erre az üvegre, mert amint azt majd látni fogjuk, betyár jól teljesít! A Panasonic magyar képviseletétől egy DC-G9 vázzal együtt tesztelhettem – lássuk, mit tud a kicsike!

Nem véletlenül nevezem kicsinek ezt az objektívet, hiszen annak ellenére, hogy kisfilmes értékekre átszámolva ekvivalens 100-400 mm tartományt nyújt, csupán 76 x 132 mm a terjedelme és 655 grammot nyom. A H-ES50200 jelű termék immár harmadik a sorban: a 8-18 mm F2.8-4 és a 12-60 mm F2.8-4 után végre teljes a sor; aki mindhármat megveszi egy ütős, gyakorlatilag szinte minden fotós feladat elvégzésére alkalmas, roppant kompakt szettet tudhat magáénak, ami egy kisebb méretű hátizsákban is kényelmesen elfér (ekv. 16 mm-től 400 mm-ig le van fedve a gyújtótávolság).

A Panasonic H-ES50200 apró méretei és kis tömege ellenére nem egy egyszerű objektív. A tubusban összesen 21 darab lencsetag található, amiket 15 csoportba rendeztek el a mérnökök. A lencsetagok közt számos különleges elem is megtalálható (2 db aszférikus, 2 db Ultra Extra-Low Dispersion, 2 db Extra-Low Dispersion és 1 db Ultra High Refractive), így nem csoda, hogy a sok légréteg ellenére nagyon jó az optika rajza (lásd majd később). A H-ES50200 kompatibilis az 1,4x és a 2x telekonverterekkel, így a hátsó lencsetag mélyen a tubusban ül:

Mint minden teleobjektívnek, úgy ennek is van beépített képstabilizációs egysége, ami remekül együttműködik a vázba épített, szenzormozgatásos rendszerekkel. A tubuson egyébként két kapcsoló van: az egyikkel a képstabilizátort kapcsolhatjuk be/ki, míg a másikkal autofókusz és kézi élességállítás között választhatunk. Mint a m4/3 rendszerre tervezett autofókuszos objektívek túlnyomó többségénél, úgy itt is elektromechanikus összeköttetés van a fókuszgyűrű és az élességállítást végző lencsetagok mechanikája között. AF állásban is belenyúlhatunk az élességállításba, így nem kell minden esetben MF-re állítani a kapcsolót. Az élességállítás belsőleg történik, az objektív csak zoomoláskor változtatja meg a hosszát (a frontlencse nem forog egyik esetben sem).

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS jól áll a nagyobb m4/3 vázaknak, így például a teszthez kapott DC-G9-cel is jó egyensúlyban van. A DMC-G80-nál kisebb fényképezőgépekkel már viszont kissé orrnehézzé válhat a szettünk.

A változó kezdő F-értéknek köszönhetően kisebb és kedvezőbb árú lehet az objektív, mint ha fixen F2.8 lenne. Azonban nem mindegy, hogy milyen tartományban marad meg a legnagyobb blendeérték. Alábbi táblázatban összefoglaltam, hogyan alakul az F2.8 és az F4 közti elosztás:

Még mielőtt rátérnék a Panasonic H-ES50200 képminőségére, nézzünk meg pár olyan tulajdonságot, ami fontos jellemzője ennek az objektívnek! A DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS időjárásálló szigetelést kapott, ami képes a fagynak is ellenállni (ez egyrészt azt jelenti, hogy a tubusban található kenőanyagok jól viselik a hideget, azaz nem dermednek meg, másrészt a szigeteléshez használt gumigyűrűk sem repedeznek meg, ha nulla fok alatti hidegben használjuk a lencserendszert). A Nano Surface Coating lencsebevonat egyrészt véd a szennyeződésektől (könnyebben lejön róla a kulimász), másrészt erősen csökkenti a szellemképek és a belső becsillanások előfordulásának lehetőségét. A szűrőmenet átmérője 67 mm, a legkisebb tárgytáv 75 cm, az írisz kilenc, lekerekített alakú lamellából áll.

Bár a gyártó honlapján nem találtam utalást arra, hogy a beépített képstabilizátor mekkora teljesítményre képes, a próbáim szerint bő 5 FÉ előnyre számíthatunk. Míg a 200 mm-es állásban az 1/10 mp záridővel készült képek túlnyomó többségükben élesek voltak, az 1/5 mp-es fotóknak azért már csak a fele-harmada volt makulátlan. Mint mindig, most sem győzöm hangsúlyozni, hogy a stabilizátor teljesítménye azért jócskán függ az optikát használó embertől (technika, fiziológiai állapot) is!

Mint szinte az összes zoomobjektív, úgy a Panasonic H-ES50200 középpontja is némileg elmozdult zoomoláskor.

Amint azt a fenti animáció mutatja, a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS nem parfokális, ezért ha változtatunk a gyújtótávolságon, újra élesre kell majd állítani a képet!

A peremsötétedést nagyon jól kordában tartja az optikai felépítés: 50 mm-es állásban már F4-en alig látszik, de F5.6-ra rekeszelve teljesen megszabadulhatunk tőle.

100 milliméteren még gyengébb a jelenség, de itt is F5.6-ig kell szűkíteni a blendét, ha teljesen semleges képet szeretnénk kapni.

A vignettálás 200 milliméteren a leggyengébb, s mivel itt eleve F4-ről indul a móka, egy FÉ-t szűkítve már egyáltalán nem látni a sarkok sötétedését.

A színhibák esetében is csak jókat lehet mondani a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS-ről: az objektív rövid végén alig látni színes él-elszíneződést, majd 200 mm felé haladva ugyan kissé felerősödik a színezés, de oldalirányú, avagy laterális CA továbbra sem észlelhető, és a longitudinális, avagy hosszanti színhiba is csak itt-ott jelenik meg a bokeh-ban.

Kattints!

A képélesség és a kontraszt szempontjából hihetetlen, mit művel ez a lencserendszer! 50 mm-es állásban már teljesen nyitva is nagyon jó a rajz (főleg a kép közepén), erős a kontraszt, de akinek a maximum kell, az rekeszeljen F4-re. Ekkor nem csak a kép közepe, hanem a sarkok is bitang jók lesznek! A sarkokban F2.8-on tulajdonképpen csak a vignettálás zavarja meg a képet.

Kattints!

A legegyenletesebb és legjobb teljesítményt valószínűleg 100 mm-en nyújtja a Panasonic H-ES50200. Ezen a gyújtótávolságon már eleve F3.6-ról indulunk, így sokat nem változik a képminőség F4-re szűkített blende mellett sem.

Kattints!

150 mm-es állásban F8-ig bezárólag a csúcson van az objektív teljesítőképessége, de ettől szűkebb rekeszértékeknél már kezd látszani a diffrakció képlágyító hatása.

Kattints!

A zoomobjektív végén, azaz 200 milliméteren F5.6 és F8 nyújtja a maximumot. F4-en, azaz teljesen nyitott rekesz mellett a sarkokban még kissé lágy a rajz. A képmintákat errefelé találjátok.

Értékelés

Ha egy univerzális, szinte tökéletes képminőségű telezoomot keresel m4/3 rendszeredhez, akkor ne keress tovább! A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS kicsi, könnyű, borotvaéles képű optika. Ráadásul nincsenek becsillanások, a CA minimális, a beépített képstabilizátor (főleg a vázakba építettekkel kombinálva) nagyon hatékony, de az AF sebességére sem lehet panasz (főleg a csúcskategóriás Panasonic vázakon használva). Az ára sem nevezhető túl magasnak: bruttó 570 000 Ft környékén már megvásárolható az itthoni szaküzletekben is. Tőlem jár neki a „Kedvenc” biléta!

Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS objektívet és a Panasonic DC-G9 vázat a Panasonic hazai képviseletétől kaptam bemutatóra. Az objektív adatlapja itt található.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...