Makrózz! A Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art tesztje

Szeptember végén mutatta be hivatalosan legújabb makró lencserendszerét a Sigma, ami az aktuális névkonvencióknak megfelelően a 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art nevet kapta. A Sony E és Leica L-bajonettel rendelhető objektív kirajzolja a kisfilm méretű képérzékelők teljes felületét, de természetesen kisebb szenzoros fényképezőgépekkel (APS-C lapkás Sony vázakra gondolok például) is használható. A Sigma már nyitott rekesz mellett is kiemelkedően éles, kontrasztos rajzot ígér, ami az elmúlt időszakban megjelent többi DG DN jelölésű objektív tükrében már meg sem lep..

Nézzük, mit is kínál műszakilag a Sigma új csodája! Az objektív tubusában 12 csoportba rendezve összesen 17 lencsetag található, amelyek közül 1 db SLD kialakítású. A lencserendszer L-bajonettes verzióját egyébként a gyártó 1,4x és a 2x telekonvertereivel is használhatjuk, így 147, illetve 210 mm-es gyújtótávolság érhető el F4.0, illetve F5.6 kezdő F-értékek mellett (könnyebben hozzáférhetünk a szégyenlős bogarakhoz, kígyóhoz-békához). A gyors és pontos élességállításért egy HSM motor felel, de ha még gyorsabban szeretnénk fókuszálni, akkor használjuk a fókusztartományt korlátozó kapcsolót (teljes tartomány, 50 cm-től végtelenig, 29,5-50 cm közti tartomány). A por- és cseppálló lencserendszer a szokásos AF/MF kapcsoló mellett felprogramozható AFL gombot is kapott (ehhez a fényképezőgép menüjében rendelhetünk funkciót), de van az említett fókuszkorlátozó mellett egy a blendevezérlő gyűrűt fokozatosról fokozatmentesre átváltó kapcsoló is.

A rekeszgyűrű retesze kioldott állapotban lehetővé teszi a gyűrű teljes tartományban való forgatását („A” állás és a manuális blendeértékek területe egyaránt használható), illetve reteszelhető „A” pozícióban, ahol a vázról lehet vezérelni az írisz átmérőjét (manuális, illetve blendeprioritásos módban), vagy reteszelhető a manuális tartományban, ahol így megakadályozható a gyűrű túlforgatása az „A” állásba. A rekeszgyűrű nem rögzíthető egy-egy F-értéken. A Sigma tejben-vajban füröszti a felhasználót – szerintem ez már kicsit overkill egy makró üvegre, de ha van, hát ne tiltakozzunk ellene.

Csokorba szedve tehát a következők a legfontosabb műszaki paraméterei a Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art objektívnek: por- és cseppálló szigetelés, mindegyik lencsetag A1 (kiváló) minősítésű, olaj- és vízlepergető hatású lencsebevonatok, kilenc lekerekített alakú lamellából álló írisz, 1:1 nagyítási arány, belső élességállítás (az objektív hossza nem változik fókuszálás közben), magnéziumötvözetből kialakított tubus, 74 x 133,6 mm-es terjedelem, 715 grammos tömeg, kompatibilis a Sigma USB Dock UD-11-gyel, a váz menüjében bekapcsolhatjuk a képkorrekciós funkciókat, a gyári csomag része a napellenző is.

Kattints

Kézi élességállításnál nagyon hasznosnak találtam, hogy az amúgy elektromechanikus fókuszgyűrű apró lépésekben mozgatja a lencserendszert, így a gyűrű lassú forgatásakor nagyon pontosan lehet beállítani az élességet a kép kiszemelt részére. Eddig (én is) úgy gondoltam, hogy a fokozatmentes, az „analóg” fókuszálás a legprecízebb, de ha csak az összehasonlítás kedvéért is, tényleg érdemes kipróbálni ezt a rendszert, meg fogtok lepődni! Az élőkép mélységélessége úgy változik, ahogy szűkítem, vagy tágítom a blendét, így már a komponáláskor látom, mekkora része lesz éles a felvételnek.

Az objektív hátsó végén látható a bajonettet körbefutó gumigyűrű, ami a szigetelésben játszik fontos szerepet. Ha azonban bekukkantunk a tubus belsejébe, ott további érdekességeket találhatunk: a peremhez közeli rész fekete, bársonyos anyaggal van bevonva, majd kicsit bentebb a belső tükröződések kivédésében szintén fontos szerepkörű bordázott falfelület látszik. A tubus belseje matt sötétszürke, illetve fekete festéssel van ellátva.

Tömegének és méreteinek köszönhetően a Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art pont tökéletes egyensúlyban van a teszthez is használt Sony A7 III vázzal, így szemhez emelve akár huzamosabb ideig sem fárad el a fotós keze.

A gyártó az objektív elejét nem feliratozta, így feltűnésmentesen lopakodhatunk kiszemelt portréalanyunk mögé/elé:

Ha a fényképezőgép ki van kapcsolva, akkor az objektív blendéje beáll a legszűkebb, azaz F22-es nyílásra (ez nem egy rossz dolog, így legalább védve van a szenzor például a túl erős nyári Napfénytől):

A külső vizsgálódás után térjünk rá a lencserendszer képminőségére, hiszen az legalább olyan fontos, mint a csinos megjelenés (nem vicc, akad olyan technokrata, akinek az is fontos szempont, hogy milyen egy objektív megjelenése, hiszen ami nem áll jól a gépen, az már jó nem lehet..). Elsőként a geometriai torzítások mértékére próbáltam fényt deríteni:

A fényképezőgép menüjében – szokás szerint – az összes korrekciós lehetőséget kikapcsoltam, RAW-ban fényképeztem, majd a felvételeket az Adobe Camera RAW 13.0.0.610-es verziójával alakítottam tízes minőségű JPEG-é. A geometriai torzítások „beégetett” profiljának elkerülése végett a RawTherapee 5.8 szoftvert is segítségül hívtam, de amint az a fenti animáción is látszik, nincs korrigálva az üveg (ebben az ACR-ben egyébként még nem érhető el a Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art profilja). Minimális párnatorzítás tapasztalható, ha négyzetrácsokat fényképezünk, de „valódi” témák esetében ez a pici vonalhajlítás nem vehető észre. Lássuk, van-e színhiba!

A próbák során én nem vettem észre színhibát, még teljesen nyitott blendénél sem jelentkeztek a klasszikus lilás szellemélek. A GIF animáció kissé csúf lett a korlátozott színpaletta miatt, ezért a teljes méretű JPEG képeket is feltöltöttem a szerverre (lásd később). És mi a helyzet a peremsötétedéssel?

A vignettálás F11 környékén szűnik meg teljesen; F2.8-on nagyon jól látszik főleg a homogén témákon. Kinek mi tetszik, de ez a hatás – a kis mélységélesség mellett – szépen kiemeli a leképelt részletet, de ha mégsem kell, az utómunkálatok során egy csúszka arrébbhúzásával secperc alatt orvosolható.

Amint az várható volt, az optika fókuszlégzése jelentős mértékű, tehát az élességállítás során változik a látószögünk. Ezt az üveget alapvetően nem a filmkészítésre optimalizálták, szóval tartsuk észben a jelenséget, ha mégis videóznánk vele.

Ha egy (vagy több) erős fényforrást is beleveszünk a kompozícióba, akkor számolnunk kell kontrasztvesztéssel, illetve szép becsillanásokkal. Ez azonban csak extrém helyzetekben jelenthet problémát (pl. a fenti erőltetett helyzetben, ahol a lámpa egyenesen belevilágít az optikába), ilyenkor tegyük fel a mellékelt napellenzőt, és változtassunk egy picit a kompozíciónkon.

Kattints!

A lista végére hagytam a képélességet. Igazából sosem szerettem tesztábrákkal bemutatni egy lencserendszer „élességét” (kontraszt, felbontóképesség, rajz), s most is csak a valóvilágban tapasztaltak megerősítése végett készítettem el gyorsan egy sorozatot. Balra a kép közepe, míg jobbra a bal felső sarok látható. Majd a képmintákon is látni fogjátok, hogy a Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art bejelentésekor közölt szöveg nem egy sablon marketinges ömlengés, hanem az üveg valóban olyat karcol, hogy könnybe lábad tőle a szemed! Teljesen nyitva is ugyanolyan részletgazdag kép tárul elénk, mint mondjuk F8-on – egyedül a peremsötétedés és a kis mélységélesség okoz némi különbséget. A kép közepét nézve pedig ember legyen a talpán, aki bármiféle minőségbeli különbséget fel tud fedezni a nyitott és a rekeszelt képek közt. A diffrakció a Sony A7 III 24 MP-es lapkájával F13-F16 körül már jól látszik, ha kell a nagyobb mélységélesség, inkább készítsünk fókuszsort, de ne rekeszeljünk F16 fölé (vagy alá – ki honnan nézi).

Kattints!

A képmintákat ide töltöttem fel, de a napokban még vélhetően további felvételekkel fog bővülni a kollekció.

Értékelés

Egy újabb, kívül-belül nagyon jó minőségű objektívet tett le elénk a Sigma. A 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art ráadásul kifejezetten a tükörnélküli, full frame szenzoros L-bajonettes és Sony E foglalatú fényképezőgépekhez készült, így már végre natív makró optikát is kapott az egyre növekvő taglétszámú Leica, Panasonic, Sigma, Sony masinák felhasználói csoportja. Rengeteg kezelőszerv, kellően szigetelt tubus, nagyon jól eltalált méret és tömeg, belső élességállítás (az objektív hossza konstans marad fókuszáláskor), remek képminőség és nagyon jó ár (bruttó 269 990,- Ft) a legfontosabb jellemzők. Persze, ne felejtsük el, hogy az L-bajonettes változatot a már említett telekonverterekkel is meg lehet toldani, ami további lehetőségeket nyit meg a fotós előtt. Nem lehet mást adni neki, mint egy „Kedvenc” plecsnit!

Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art

A Sigma 105 mm F2.8 DG DN Macro | Art objektívet a márka hazai forgalmazójától, a Hama Kft.-től kaptam a bemutatóhoz. A termék lapja itt található.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...