Tavaly (de fura ezt így leírni..) december elején mutatta be a Sigma három új, különleges „fotós életérzést” nyújtó lencserendszerét, a 24 mm F3.5 DG DN | Contemporary-t, a 35 mm F2 DG DN | Contemporary-t, valamint a 65 mm F2 DG DN | Contemporary-t, amelyek közül most a középsőt, a 35 milliméterest vehettem nagyító alá. A japán gyártó – noha az újdonságok a „Contemporary” család tagjai – egy új termékkört határozott meg, amikor megalkotta ezeket a kicsi, jó minőségű optikákat: a Sigma I-sorozat termékei kompakt, könnyű, fix gyújtótávolságú objektívek, amelyek „Partnerek az alkotásban”. I, mint Identitás. I, mint Ikonikus. I, mint Intuitív. Ezek a kis gyöngyszemek ráadásul saját weboldalt is kaptak, ahol elmerülhetünk a mögöttük rejlő filozófiában.
Jelenleg ez a família négy tagból áll, ahol a fent felsorolt három mellett a már korábban bemutatott 45 mm F2.8 DG DN | C is megtalálható. A Sigma a következőket írja a Contemporary termékvonaláról: „A legfrissebb technológiai újdonságokat ötvözi a kiváló optikai teljesítménnyel és kompakt kialakítással” – s valóban, a 35 mm F2 DG DN | C-re ezek a szavak egy az egyben illenek. Sőt, én még egy kicsit tovább is merészkednék, a 35-ösre simán rámondható a „boutique” jelző, ami itt – eltérően a szó eredeti jelentésétől – egyediség, elegancia, hangulat és különleges élmények soraként fogható fel. Mert a Sigma 35 mm F2 DG DN | C tényleg egy igazi gyöngyszem, aki egyszer kézbe veszi az L-bajonettre és a Sony E-foglalatra készülő objektívet, az egykönnyen nem teszi le megint: bár a full frame szenzorok kirajzolására lett tervezve, kezes mérete, rekeszgyűrűje és kellemesen csillapított elektromechanikus fókuszgyűrűje – főleg egy kisebb méretű vázon, például az új Sony A7C-n – „a régi szép időket” idéző élménnyé teszi a fotózást.
Noha fényképezés közben az ember visszalassítja magát a Sigma 35 mm F2 DG DN | C-vel, ez nem azt jelenti, hogy az objektív ne lenne elég gyors működés közben: a teszteléshez használt Sony A7 III vázon villámgyors volt az automatikus élességállítás. A 35-ös objektívhez használhatók a vázon belüli (csak JPEG-re vonatkozó) képjavítások, mint például a peremsötétedés csökkentése. De még mielőtt tovább elemeznénk az optikát, lássuk, mik a legfontosabb műszaki paraméterei!
A napellenző alaptartozék
A 35 mm F2 DG DN | C tubusában kilenc csoportba rendezve összesen tíz lencsetag található, amelyek közül három aszférikus és egy SLD kialakításnak örvend (Special Low Dispersion – különleges alacsony szórású, aminek egyik szerepköre a tengelyirányú színhiba korrekciója). A néma és gyors élességállításért egy léptetőmotor felel, ami kompatibilis például a Sony vázak gyors fókuszmódjaival (DMF, AF+MF módokkal is). A kilenc lekerekített alakú lamellából álló blendét F2.0 és F22 közti értékekre lehet szűkíteni, a szűrőmenet átmérője 58 mm. A 70 x 67,4 mm-es terjedelemhez csupán 325 grammos tömeg társul. A legkisebb tárgytáv 27 cm, a legnagyobb nagyítási arány 1:5,7. Természetesen a Sigma 35 mm F2 DG DN | Contemporary is kompatibilis a gyártó USB dokkolójával, így a fontosabb paramétereket és a firmware frissítését otthon bárki elvégezheti maga is.
Az objektívhez gyárilag jár a minőségi napellenző, de kapunk hozzá a hagyományos mellé egy fémből készült frontlencse-védő kupakot is, ami nem csak elegánsabb a műanyag verziónál, de levétele, illetve felhelyezése is gyorsabban kivitelezhető.
Az LCF58-01M jelölésű mágneses kupak felfekvő felülete fekete bársonnyal borított
Balra a hagyományos, jobbra a fém lencsevédő kupak látható
A Sigma 35 mm F2 DG DN | C lencserendszer tubusán tehát a már említett elektromechanikus fókuszgyűrű és a rekeszgyűrű mellett már csak egy AF/MF kapcsolót találunk.
A teszthez használt Sony A7 III vázon igen jól mutat a kis gyöngyszem. El tudom képzelni, hogy a nem is olyan rég bemutatott Sony A7C vázon, illetve az APS-C lapkás gépeken még jobban mutat, hiszen kis mérete miatt elsősorban a kisebb terjedelmű vázakkal harmonizál külsőleg.
Igaz, a Sigma termékpalettáján a Sport és az Art családok tagjai rendelkeznek a legjobb szigeteléssel, a 35 mm F2 DG DN | C is kapott egy gumigyűrűt a bajonett köré, így a por, vagy a nedvesség ott nem jut be a rendszerbe. Nyilván esőben, vagy zord időjárásban én biztos nem vinném ki ezt a csöppséget a szabadba. No, de a külső ízlelgetés után lássuk végre, hogyan teljesít az objektív optikailag!
A peremsötétedés láthatóan jelen van, először F2.8-nál kezd látványosan csökkenni, majd F4.5-F5.6 értékektől válik konstanssá, azaz innentől egészen F22-ig azonos mértékű. Aki JPEG-ben fényképez, az használhatja a vázon belüli korrekciót, vagy a RAW fájlok hívásakor arrébb pöccintheti a megfelelő csúszkát – ha nem tetszene a vignettálás.
A geometriai torzítás vizsgálatakor érdekes jelenséget tapasztaltam: az objektív attól függően, hogy épp hová van fókuszálva, más-más jellegű torzítást mutatott. Míg a legkisebb tárgytávra állítva párna-, addig a végtelenen hordótorzítást láthatunk. Körülbelül 40-50 cm-re állított élességnél pedig teljesen egyeneses a vonalak.
Ezek után már nem csodálkoztam azon, hogy a fókuszlégzés is jól látható, szóval a filmkészítők, operatőrök figyeljenek oda fókuszhúzáskor, mert változni fog a látószög.
Kattints!
A színhiba lilás él-elszíneződés formájában csekély mértékben, de kb. F2.5-F2.8-ig jelen van, ám kint, a való világban még az erősen kontrasztos témáknál sem volt észlelhető a jelenség. Bizonyára jót tett az SLD lencsetag az optikai formulának.
Kattints!
A képélességet manuális élességállítással, 2 mp-es önkioldó bevonásával vizsgáltam. A rendszert ehhez egy Manfrotto 055 Pro háromlábra szereltem, így a bemozdulásokból eredő élességcsökkenésnek esélye sem lehetett. A fenti képek alapján mondható, hogy a fotók közepe már teljesen nyitott rekesszel is éles, kontrasztos (a CA miatt nagyon-nagyon halványan látszik egy pici lilás él-elszíneződés az F2.0-F2.2 értéken), az extrém sarkok F2.8-ig a peremsötétedés miatt kissé lágyabbak, de F4.0-től hibátlannak mondhatók. A diffrakció hatása F11-nél szűkebb rekeszértékeken már látható.
Kattints!
Az objektív kellemes, szép háttérelmosást nyújt, a bokeh-gömbökben nem látszanak „hagymakarikák”. A képek szélei, sarkai felé haladva a kör alakú bokeh-gömbök némileg összenyomódnak, macskaszem jellegűek lesznek. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
A modern, full frame szenzoros tükörnélküli fényképezőgépekhez nagyon hiányoznak a kicsi, könnyű, de jó képminőségű objektívek! Sok olyan ismerősöm van, aki a pillanat megörökítésekor szeretne elmozdulni az okostelefonjától, de városnézéshez, utcai fotózáshoz nincs kedve magával cipelni a vitathatatlanul kiváló képminőségű, de nagy és nehéz fényképezőgép szettjét. A Sigma Art sorozata bitang minőséget képvisel minden téren, de azokat az üvegeket nem csak terjedelmük és „fajsúlyuk” miatt nem fogjuk szívesen bevinni a kavalkádba, hanem sokan (köztük én is) egyszerűen félünk, hogy valami baja esik, vagy ellopják a komoly értéket képviselő darabot. És itt jönnek képbe a Sigma Contemporary I-sorozat termékei, amelyek ugyan némi kompromisszumot követelnek (például nem annyira hatékony az időjárás elleni védelem, vagy nem olyan nagy a kezdő F-érték, mint az Art sorozat tagjainál), de mégis tökéletes megoldást jelenthetnek a felsorolt célokra! A 35 mm-es példányon is megtalálható rekeszgyűrű tényleg jó dolog, hiszen visszaadja a „klasszikus” érzést fotózás közben, ráadásul gyorsabban lehet vele dolgozni, mint a fényképezőgép vezérlőtárcsáival. A peremsötétedés mértéke nem vészes, és szerintem jól illik ennek az optikának a jellegéhez is. A színezés nagyon jól kordában van tartva, a becsillanások elleni védelem is nagyon hatékony, hiszen még a kompozícióba helyezett erős fényforrások sem okoznak gondot. Már tg rekesz mellett is éles, kontrasztos a kép, bruttó 225 000 forint körüli ára pedig jól tükrözi a kategóriát, amit képvisel. Tőlem jár neki az „Ajánlott” plecsni!
Sigma 35 mm F2 DG DN | Contemporary
Sigma 35 mm F2 DG DN | Contemporary objektívet a márka hazai forgalmazójától, a Hama KFT.-től kaptam kölcsön. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.
