Meglátni és megszeretni – tulajdonképpen ez történt velem, amikor a Sigma hazai forgalmazójánál átvehettem tesztelésre a márka egyik legújabb fejlesztését, a 45 mm F2.8 DG DN Contemporary lencserendszert, ami jelenleg L-bajonettre és Sony E foglalatra kapható. A kisfilm méretű képérzékelők kirajzolására tervezett lencserendszer hozzám Sony E bajonettel érkezett; az üveg tömegével és méretével nagyon jól illik a Sony A7 III vázhoz, de erről majd kicsit később bővebben.
Az összesen nyolc lencsetagot (köztük két aszférikust) hét csoportba rendezve építették a fém tubusba a mérnökök. Az F22-ig szűkíthető blende írisze hét lekerekített formájú lamellából áll, a 64 x 46,2 mm terjedelmű objektív csupán 215 grammot nyom. A 24 centiméteres közelponttal rendelkező optika nagyítási aránya 1:4, a szűrőmenetének átmérője pedig 55 mm.
Bár az objektív nem időjárásálló, a bajonettnél egy gumigyűrű akadályozza meg a nedvesség és a por bejutását a tubus belsejébe. A termék érdekessége, hogy 1/3 FÉ lépésekben kattanó rekeszgyűrűvel is el van látva, ahol az „A” pozícióban a vázról lehet vezérelni a blende F-értékét. Megjegyzés: ha a gyűrűt használjuk (bármilyen F-értéken), majd visszaállítjuk azt „A”, azaz automata pozíciójába, a váz F4-re állítja a fényértéket.
A frontlencséhez közelebbi gyűrű az élességállításért felel. Noha külön kapcsolóval állíthatjuk be az élességállítás módját (automatikus/kézi), az AF-be bármikor belenyúlhatunk. Az élességállításért egyébként egy igen fürgén és egyben némán működő léptetőmotor felel. A fókuszgyűrű elektromechanikus összeköttetésben áll a lencsemozgató rendszerrel – az élességállítás belsőleg történik, fókuszáláskor az objektíven semmi sem mozog kívül.
A gyári csomagban egy fém napellenzőt is kapunk az objektív mellé, ezt egyszerűen fel kell csavarni a tubus elején található bajonettre. Nincs retesz, így gyorsan és kényelmesen lecsavarható a napellenző.
Ha a vázról lecsavarjuk, vagy a gépet kikapcsoljuk, a blende automatikusan a legszűkebb állásba ugrik, ahogyan az a fenti fotón is látható. Az objektív frontlencséje körül diszkrét, a környezetébe szinte beleolvadó típusjelölés és „Made in Japan” felirat olvasható.
Amint azt fentebb már említettem, a Sigma 45 mm F2.8 DG DN Contemporary nagyon jól áll a Sony A7 III (illetve ehhez hasonló méretű) váznak. A páros tökéletes egyensúlyban van, és a kis együttes tömegnek hála, akár hosszabb ideig is kényelmesen, elfáradás nélkül fotózhatunk. A kis Sigma ráadásul olyan szépen belesimul a fotós kezébe, hogy nem nagyon akarjuk majd levenni a vázról.
A 45 mm F2.8 DG DN Contemporary a Sigma első olyan optikája, amit már az alapoktól fogva eleve tükörnélküli, full frame szenzoros rendszerekhez terveztek, így ez a lencserendszer végre tényleg kicsi lehet. Bár nincs benne stabilizáció, a Sony A7 III-ra csavarva ez nem jelentett gondot, hiszen ott elérhető a szenzormozgatásos képstabilizátor. A fényképezőgépen bekapcsolhatók a különféle képjavítások (torzítás, színhiba stb.), de a képminták hívásához használt, ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW legfrissebb, 11.3.0.197-es változatában még nem volt meg a 45 mm F2.8 DG DN Contemporary profilja. A tesztelés során az összes korrekciót kikapcsoltam, és RAW-ból alakítottam 10-es minőségű JPEG állománnyá a fájlokat. Lássuk, milyen a kis Sigma képi világa!
Minimális párnatorzítás látható a tesztábrás képen, de a valóvilágban ez a csekély mértékű geometriai torzítás egyáltalán nem zavaró, sőt, igazán észre sem lehet venni.
A fókuszlégzés mértéke minimális, így a filmkészítők is örülhetnek, hogy fókuszhúzáskor nem változik zavaróan a látószög!
Teljesen nyitott rekesztől körülbelül F5.6-ig van egy kis peremsötétedés, de F8 után ez már nem vehető észre a használat során. A vignettálás ráadásul tökéletesen kiegészíti az optika kellemes bokehját.
A Sigma 45 mm F2.8 DG DN | C rajza teljesen nyitott rekesszel „álomszerű”, lágy, életlennek viszont semmiképp sem mondható. A színhibákat szépen legyőzték a mérnökök a két aszférikus lencsetag használatával:
Az objektív rajza a teljes képterületen egyenletes minőségű. F4-re rekeszelve már nagyon jól teljesít, de F5.6 környékén lesz igazán borotvaéles és keményen kontrasztos a képe. Ugyanez mondható el a képsarkokról is, ahol csak a peremsötétedés miatt tűnik valamivel gyengébbnek a rajz:
Kattints!
A Sony A7 III 24 MP-es érzékelőjével párosítva a diffrakció F16-os blendeértéken kezd jelentkezni, de F22-re szűkített rekesznél már egyértelműen látszik a hatása. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
A Sigma 45 mm F2.8 DG DN Contemporary egy rokonszenves kis dög! Ha egyszer felcsavarod például a Sony A7 III vázadra, nehezen fogod majd megint levenni róla, hiszen igen sokrétűen használható ez az üveg. Bár nem mondható makrónak, igen közel lehet vele férkőzni a témához; a bokehja is kellemes, F4-re rekeszelve pedig remek portrékat lehet vele lőni. Aki szereti az 50 mm látószögét, de néha egy leheletnyivel nagyobb látómezőre kíván, annak tökéletes választás lehet ez a kiváló minőségű, masszív, de meglepően könnyű lencserendszer.
F2.8-on „álomszerű” a képe, ami eleinte némi megszokást kíván: bár lágynak tűnik a rajz, a kép mégis éles – nehéz körbeírni. A rekeszgyűrű tényleg jó dolog, hiszen visszaadja a „klasszikus” érzést, ráadásul gyorsabban lehet vele dolgozni, mint a fényképezőgép vezérlőtárcsáival. A peremsötétedés mértéke nem vészes, és szerintem jól illik ennek az optikának a jellegéhez. A színezés nagyon jól kordában van tartva, igazából egyetlen egy képen sem találkoztam vele. Szintén jó a becsillanások elleni védelem, mert még a kompozícióba helyezett erős fényforrások sem okoznak gondot. Bruttó 184 990 forintos ára jól tükrözi a kategóriát, amit képvisel. Tőlem jár neki az „Ajánlott” plecsni!
Sigma 45 mm F2.8 DG DN Contemporary
A Sigma 45 mm F2.8 DG DN Contemporary objektívet a Sigma hazai forgalmazójától kaptam kölcsön a teszthez. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.
