Sigma 65 mm F2 DG DN | Contemporary – furcsa, de szerethető optika?

A Sigma három új, különleges „fotós életérzést” nyújtó lencserendszerei, azaz név szerint a 24 mm F3.5 DG DN | Contemporary, a 35 mm F2 DG DN | Contemporary, valamint a 65 mm F2 DG DN | Contemporary közül megkaptam tesztelésre végre a 65 milliméterest is. Bevallom, a három gyújtótávolság közül erre voltam a legkíváncsibb; most végre magam is kideríthettem, hogy vajon mi a varázsa ennek a különleges gyújtótávolságú objektívnek. A Sigma – bár az újdonságok a már létező „Contemporary” csoport tagjai – egy új termékkört határozott meg, amikor megalkotta ezeket a kicsi, jó minőségű lencserendszereket: a Sigma I-sorozathoz kompakt, könnyű, fix gyújtótávolságú objektívek tartoznak, amelyek „Partnerek az alkotásban”. I, mint Identitás. I, mint Ikonikus. I, mint Intuitív. Ezek a kis tömzsi gyöngyszemek dedikált weboldalt is kaptak, ahol a mögöttük rejlő filozófiával ismerkedhetünk meg.

Amint azt már korábbi cikkemben írtam, a Sigma I-sorozat jelenleg négy objektívet számlál, ahol a fenti három újdonságot a 45 mm F2.8 DG DN | C egészíti ki. A korábban nálam vendégeskedő 35-ös is komoly minőségérzetet közvetített, s bizony, a 65 milliméteres optikával sincs ez másképp: „olyan, mint egy tank” – mondaná az angolszász műkedvelő. Persze, a tank jelző itt jó értelemben értendő, hiszen se mérete, se tömege nem lett eltúlozva: az L-bajonettel és Sony E-menettel egyaránt kapható Sigma 65 mm F2 DG DN | C 72 x 76,7 mm terjedelméhez 405 gramm társul.

A fém tubusban elrejtve, s kilenc csoportba rendezve összesen 12 lencsetag található (1 db SLD és 2 db aszférikus – előbbivel az axiális színhibákat eliminálták a mérnökök). Az optika 36.8°-os látószöget kínál, legkisebb tárgytávunk pedig 55 cm lehet. Az egészen F22-ig szűkíthető blende írisze kilenc lekerekített lamellából áll, amelyek kellemes háttérelmosást kínálnak. A 62 mm-es szűrőmenet átmérővel megáldott objektív legnagyobb nagyítási aránya 1:6,8, az élességállításért egy léptetőmotor felel. Külön érdekesség a fentebb említett aszférikus lencsetagok gyártása, amik precíziós öntéssel készülnek: „A magas hőmérsékleten nagy nyomással készülő öntött üveg lencsetagok felülete rendkívüli precizitást igényel. A SIGMA által használt rendkívül precíz öntvények felületének pontatlansága ±5 nanométeres (0.000005 mm) vagy kisebb. A nagy precizitású aszférikus öntött üveg lencsék a torzítások korrekciója mellett segítenek a kompakt méret elérésében is.” – áll a Sigma honlapján.

A Sigma 65 mm F2 DG DN | C tubusán egy AF/MF kapcsoló, egy elektromechanikus fókuszgyűrű, valamint egy szintén elektromechanikus blendevezérlő található. Ez azt jelenti, hogy az íriszlamellák nyílását csak áram alatt (bekapcsolt fényképezőgépre csavarva) lehet változtatni. A rekeszvezérlő „A” állásában inaktív, ekkor a fényképezőgép vezérlőtárcsájával állíthatjuk be a kívánt F-értéket. A gyűrű átmenetes, azaz „kattanós” forgású, 1/3 FÉ értékeket lehet állítani a segítségével.

A gyári csomag tartalma maga az objektív, egy fém napellenző, két műanyag lencsevédő kupak és egy fém (mágneses) lencsevédő, amit a frontlencse elé lehet helyezni: „Az I sorozat 65mm F2 DG DN | Contemporary, 35mm F2 DG DN | Contemporary és 24mm F3.5 DG DN | Contemporary példányai a normál műanyag objektívsapka mellett egyedi, mágneses rögzítésű fém objektívsapkával kerülnek forgalomba. Az egyedi fém objektívsapka mágnesesen rögzül az objektív elülső végére. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a gondosan kidolgozott védőkupak jelenti a végső simítást az I sorozaton.”.


Elegáns és gyorsan levehető, illetve felhelyezhető

A 65 milliméteres Sigma objektív nem élvez akkora védettséget a környezet atrocitásaival szemben, mint például az Art széria tagjai, de a bajonettet itt is gumigyűrű veszi körbe, ami megakadályozza a por, illetve a nedvesség beszivárgását a rendszer belsejébe. A Sigma 65 mm F2 DG DN | Contemporary is kompatibilis a gyártó USB dokkolójával, így a fontosabb paramétereket és a firmware frissítését otthon bárki maga is elvégezheti.

A Sigma 65 mm F2 DG DN | C remek párost alkot például egy Sony A7 III vázzal! A szett megfelelően kiegyensúlyozott, a fotóséta kényelmes, igazi élmény!

Jut eszembe: a néma és gyors élességállításért felelő, fentebb említett léptetőmotor kompatibilis a Sony vázak gyors fókuszmódjaival (DMF, AF+MF módokkal is), szóval nem kell lemondanunk erről a funkcióhalmazról sem. No, de a külsőségek után nézzük meg végre az objektív képminőségét, mert gondolom, már ti is erre vagytok kíváncsiak!

Amint az várható volt, a 65-ös jól látható, de könnyen korrigálható párnatorzítást mutat. A vonalakban nincs hullámzás, így dedikált korrekciós profil nélkül is pillanatok alatt megszabadulhatunk a görbülettől. Az Adobe Camera RAW 13.1.0.658-as verziója még nem ismeri a Sigma 65 mm F2 DG DN | C-t, de a képjavítás manuálisan, egy csúszkával elvégezhető RAW híváskor.

A fókuszlégzés, avagy a fókuszváltáskor fellépő látószögváltozás jelentős, ami filmkészítőknek lehet egy fontos információ. Kalkuláljuk bele ezt is a felvétel megtervezésekor.

A peremsötétedés nem vészes, F2.8-nál szűkebb rekeszértékeken már egyáltalán nem látható, F4.0-tól pedig gyakorlatilag meg is szűnik (valamennyire nyilván is itt megmarad a vignettálás).

Kattints!

A színhibákat a gyártó az SLD és az aszférikus lencsetagokkal igyekezett kiszűrni. Egy nagyon minimális mértékű lilás él-elszíneződés azért így is megmaradt, de ezt sem nagy őrdöngőség képfeldolgozáskor kiszűrni. Ha nem kell a legnagyobb F-érték, F2.5-től már amúgy is észrevehetetlen a jelenség.

Kattints!

A háttér és az előtér elmosásáért a kilenc lekerekített íriszlamella, meg a kompozícióban ügyesen elhelyezett téma felel. A fenti montázs nyilván nem adja vissza azt, amit „igazi” fotózáskor tapasztalhatunk, de a képmintákon majd látni fogjátok, hogyan viselkedik a 65-ös Sigma „a vadonban”.

Kattints!

A Sigma nem állított valótlant, amikor azt mondta, hogy a 65-ös képe már nyitott blendével is borotvaéles. A fenti tesztképek bemutatják, mennyire éles és kontrasztos ez az optika! A kép közepe már F2.0-n tökéletes: mind az élesség, mind a kontraszt a maximumon van (legalábbis szabad szemmel nem lehet különbséget tenni a szűkebb írisszel készített fotók közt). A diffrakció minőségrontó hatása valahol F13 környékén jelentkezik a Sony A7 III-mal párosítva. A képek extrém sarkaiban sem rosszabb a helyzet. Itt F2.8 mondható már tökéletesnek, de F2.5, F2.2, illetve F2.0 értékek mellett is szinte csak a peremsötétedés rondít bele az összképbe. A képmintákat itt találjátok!

Értékelés

A modern, full frame szenzoros tükörnélküli fényképezőgépek ordítanak a kicsi, könnyű, de jó képminőségű objektívekért! Szerencsére a Sigma felismerte ezt a hiányhelyzetet, és a bitang képminőségű, kompromisszumoktól mentes Art sorozata mellett végre olyan család is kapható, aminek tagjai minimális lemondások árán (például nem annyira hatékony az időjárás elleni védelem, vagy nem olyan nagy a kezdő F-érték, mint az Art sorozat tagjainál) is tökéletes társak lehetnek a fotózásban.

A 65 mm-es példányon is megtalálható rekeszgyűrű jó dolog, visszaadja a „klasszikus” érzést fotózás közben, ráadásul gyorsabban lehet vele dolgozni, mint a fényképezőgép vezérlőtárcsáival pepecselve. A peremsötétedés mértéke nem vészes, jól illik ennek az optikának a jellegéhez is. A színezés nagyon jól kordában van tartva, a becsillanások elleni védelem is nagyon hatékony, hiszen még a kompozícióba helyezett erős fényforrások sem okoznak gondot. Már teljesen nyitott rekesz mellett is éles, kontrasztos a kép, bruttó 250 000 forint körüli ára pedig jól tükrözi a kategóriát, amit képvisel. És azt kell mondjam, a 65 mm-es gyújtótávolság csak az első percekben volt szokatlan, remekül használható például mellkasos portrékhoz (ülő, „Mona Lisa” jellegű képekhez), és rendkívül szerethető ez a „kis drazsé” is! Tőlem jár neki az „Ajánlott” plecsni!

Sigma 65 mm F2 DG DN | Contemporary

Sigma 65 mm F2 DG DN | Contemporary objektívet a márka hazai forgalmazójától, a Hama KFT.-től kaptam kölcsön. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...