A Hold felé tartó Apollo 17 legénysége elé 1972. december 7.-én olyan látvány tárult, amilyenben napjainkig is talán csak páran gyönyörködhettek: az űrkapszula mögött ragyogó Nap teljes egészében bevilágította a kék bolygót, a Földet. Bár az asztronauták feladata elsősorban a Hold felszínének fotózása volt, emellett az útjukat is dokumentálniuk kellett. Igaz, a Földben való gyönyörködés nem szerepelt a listán, a látvány egyszerűen túl szép és ellenállhatatlan volt, hogy ne örökítsék meg.
A Kék Bolygó – kattints!
A küldetés ötödik órájában az űrhajó körülbelül 28 000 mérföldre, azaz körülbelül 45 000 kilométerre volt már a Földtől. A távolság ideális volt és a látvány fenomenális! Dr. Harrison Schmitt, a Lunar Modul (Holdmodul) pilótája egy módosított Hasselblad 500EL fényképezőgéppel és egy Zeiss Planar 80 mm F2.8-as objektívvel örökítette meg bolygónkat. Megnehezítette az ügyet a fix 1/250 mp-es rögzített záridő és a kereső hiánya, de amint láthatjuk, ez nem állhatott a siker útjába.
A NASA hivatalosan a teljes legénységet jegyzi, mint a fotó készítőjét, azonban a TIME magazin 1973. január 8.-i kiadásában Ron Evans kapitányt jelölték meg az ikonikus fotó elkészítőjeként. Az említett Dr. Harrison Schmitt azonban kitart amellett, hogy ő volt a fotós: „Fényképek tucatjait lőttem, hogy az időjárás mintázatait rögzítsem” – mondta. A NASA-ba való belépése előtt Schmitt amatőr meteorológus volt, s így személyes küldetése az Apollo 17 misszión az volt, hogy kiderítse, képes-e előre jelezni a másnapi időjárást.
A fényképezőgép és az objektív módosításaira azért volt szükség, hogy a hideg űr vákuumában is lehessen fényképezni. A lencserendszer módosításait maga a Zeiss végezte szoros együttműködésben a NASA kutatóival. A Hasselblad 500EL váz átépítését egyébként házon belül hajtották végre. Ezen munkálatok célja az volt, hogy a fotómasinát a szkafander nem igazán kifinomult mozdulatokra tervezett kesztyűjében is lehessen működtetni. A módosítások miatt például – amint az fent már említve lett – a záridő fixen 1/250 mp volt; a legénység a filmcsere mellett csupán a rekeszt és a kioldót tudta működtetni. A kereső hiánya sem könnyítette meg a fotózást, így a „kék bolygós” képen az élességet egyszerűen a végtelenre állították.
Az emlékezetes felvétel a NASA archívumában az AS17-148-22727 néven szerepel. Eredetileg fejjel lefelé, a déli pólussal felfelé lett elkészítve. A „Blue Marble” fotó volt az emberiség történelmében készített első olyan kép, amin a teljes Föld látszik. (Forrás: thephoblographer.com)
