Legalábbis ezt pletykálják róla. A Hasselbladot még 2011-ben vásárolta fel egy befektető cég, a Ventizz Capital, de úgy tűnik, nem jött be a számításuk: még sincs annyi idióta dúsgazdag, aki egy átragasztott, átsminkelt konzumgépet megvenne prémium áron csak azért, mert rá van ragasztva a „Hasselblad” logója (nem lehet mindenki Leica, ugye). Mert azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy a Lunar, a Stellar és a Solar is a fotóipar komikuma volt (szinte nem volt ember, aki ne röhögött volna a „gyártón”, amikor ezeket sorban bemutatta). Az csak utolsó csepp lehetett a pohárban, hogy az elmúlt hónapokban jól felemelték objektívjeik árait: „ha nem veszik 5000 dollárért, akkor majd biztos megveszik 5700 dollárért” elven. Sőt, a forrás szerint a korábban megnyitott olasz tervezőcentrumot már be is zárták. Nem is csoda, hogy az ügyvezetőt pár hónapja lecserélték..
Hasselblad Stellar – Sony RX100 kell valakinek háromszoros áron?
a Leicához hasonlóan a Hasselblad vezetőinek is nehezére esik megérteni, hogy a digitális fényképezők luxuspiacán nem elég, ha pusztán az anyagválasztásra korlátozódik az igényesség.
szükség van némi működésbeli, technológiai hozzáadott értékre is, nem elég a szép külsőbe csomagolt korszerűtlen tömegterméket nyújtani…
(attól, hogy gazdag a célcsoport, még nem feltétlenül hülye és ezt piaci döntésükkel vissza is igazolják)
A Leica sem a luxus gépek piacáról termeli a legtöbb bevételt, hanem az optikai eszközök gyártásából. A fényképezőgépek eladása lehet akár nullszaldós is, őket nem zavarja. Ellenben a filmiparnak, orvostudománynak, űrkutatásnak készített optikai eszközök (cine objektívek, távcsövek, mikroszkópok, teleszkópok) igen jól fogynak náluk és van is mögé rakott tartalom a világklasszis minőség jegyében.
a fényképezőgépek eladása –mint minden iparág/részleg termelékenysége– igenis érdekli a céget és a befektetőket.
a többi szöveged sajnos messziről sem kapcsolódik a témához. :/
Igen, csak pont a technológiai értékek hozzáadásában nem versenyképesek a japán vállalatokkal szemben, ezért nem sok választásuk volt, van. Blöfföltek, nem jött be…
a választásuk: szövetség (a versenyképes japánokkal). mindkettő meg is lépte, Leica a Panasonickal, Hasselblad a Sonyval*, így van honnan beszerezni, frissíteni a jóárasított technológiát. szenzort mikor gyártott a Leica?
* ebben nem vagyok teljesen biztos
merész ötlet, de a kiváló minőségű, tartós dobozhoz megoldható lenne akár egy egyszeri ingyenes frissítés, amikor új, korszerű(!)** szenzort és elektronikát pakolnak bele a visszahozott termék 4. vagy 5. életévében, méltán kitolva annak életútját… (a paraméterekkel lehet játszadozni. a tetemes költségeket is fel lehet szorozni úgy, hogy bőven megérje, hisz nem az árérzékeny a célcsoport)
ehhez nem kell embertelen K+F igényű technológia, csak merőben felszabadult üzletfilozófia. olyan szintű korszakalkotó megújulás, amire a leica egyszer már képes volt (és úgy tűnik, már nem az)…
** az M9 szenzorát a mai napig használni, újabb bőrt lehúzni róla egyszerűen gusztustalan!
„blöfföltek, nem jött be” — ez tetszik 🙂
az anyagfelhasználáson túl minimum valami látszatinnovációt adhattak volna. ehhez elég lett volna lezsírozni a Sonyval (ha hajlik ilyesmire), hogy egy újítását adja kölcsön pl fél évvel korábbra. vagy adtak volna egy különleges bevonatú kamu lencsetagot az objektívhez, bármit, ami megkülönböztet a copy-pastétól… 🙂
Eleve túlcsordulás van a piacon mindennek van több és egyre több megfelelője és versenytársa minden kategóriában. Azt se veszik aminek még értelme lenne, mert egyre kevésbé buli 1, 1/2 éves technikát cserélgetni.