Egy pár furcsa törvény miatt csomó pénztől esett el eddig David Slater természetfotós, akinek valószínűleg leghíresebb, legismertebb képe egy Makákó önarcképe, ami azóta is „szabadon” kering a neten – nagyrészt a Wikimedia szerzői jogok értelmezésének hála. Egy interjú során Slater elmesélte a fénykép keletkezésének hátterét, és azt, hogy miért ragaszkodik foggal-körömmel az igazához.
David Slater küzd az igazáért
„Részben beállított helyzet volt egy csipetnyi szerencsével – a majmok követtek a háromnapos expedíció során, s végül annyira megszoktak, hogy testközelbe kerültek, kíváncsiskodtak – lenyűgöző élmény volt. De még mindig szükségem volt arra a bizonyos fotóra, arra a teljes arcos képre – egyrészt a magam örömére, másrészt az ügynöknek, aki aztán a fajfenntartás érdekében kampányolhat. De ez egészen addig nem valósult meg, amíg maguk [a majmok] nem készíthették el maguk a fotót. Ehhez a fényképezőgépet felállítottam egy állványra, csatlakoztattam rá a vezetékes távkioldót, elsétáltam pár méterre, megvártam, míg odaléptek a gép elé és elkezdtek játszani az önkioldóval, és bingó! Meg volt a kívánt fotó.” – mondta a fotós.
„Ők [a Wikimedia] azonban úgy gondolják, hogy ez a fénykép szabad felhasználású, hiszen egy majom készítette azt. Nem veszik figyelembe a fáradtságos háttérmunkát, a tudást, a technikai tudást, az elképzelést, ami a fotó elkészülte mögött van. Egyszerűen azt hiszik, hogy az amerikai szerzői jogokra vonatkozó törvények alapján megengedhetik ezt [a szabad felhasználást] maguknak. […] Kárt okoznak ezzel nekem, de nagy bajban lesznek, ha egy bíró az én javamra hoz határozatot.[…] Remélhetőleg megváltozik majd a szerzői jog ezután.[…]”. (Forrás: petapixel.com)
Valóban óriási pofátlanság, hogy egy ember munkáját semmibe vesznek, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a majom a fotós felszerelése, helyszínre utazása és háttérmunkálatai nélkül nem önarcképelhetett volna. A fotósok fizetései egyre csak csökkennek, hiszen lassan a 7 milliárd fotós világában élünk. Szép új digitális világ?
Érdekes kérdés boncolgathat majd a biróság. A mostani esetben „könnyű” dönteni, mivel a majom nem nyújtot be igényt a kép jogaira. De mi lesz akkor amikor kölcsönkapott felszereléssel fotózik az ember, esetleg a gép tulajdonosa még segít is a kép elkészítésében. Akkor kié lesz az elkészült kép? Vagy majd közösen fogják birtokolni a jogokat?
Simán köthetik emberi intelligenciához… 🙂 Ha a kölcsöngéppel lőtte egy másik ember, akkor a másik emberé. Ha kölcsön géppel fotóz egy majom, akkor meg … őőőőő… 😀
A fényképezőgép kölcsönzését is lehetne nevesíteni, hogy ilyenkor (ellenkező tartalmú szerződés esetén) mi az alap fennforgás. Meg amikor kölcsönadod a haverodnak, de egy közös időtöltés (pl. szafari) alkalmával pillanatra visszaveszed, míg valami hirtelen történt eseményt rögzítel, … 🙂
Ne szórakozzunk már, egy majom mióta jogi személy? Viccnek is rossz ez az egész herce-hurca.
nem az a gond, hogy a majomnak vannak e szerzői jogai, hanem, hogy a fotósnak vannak e jelen esetben 🙂
Van egy jó kis albumo m Uwe Ommertől, a Do It Yourself. Na ebben annyit csinált a forma, hogy beállította a gépet, aztán otthagyta vele a nőismerőseit, hogy fotózzák le magukat, ahogy ők gondolják (persze ruha nélkül ;))
Ebben az esetben kié a kép? Az egész koncepciót és technikai körülményeket a fotós találta ki. A modellek meg beálltak, és nyomták a gombot (selfie).
Fotóztam egyszer gyakorlat keretében egy nagyon ismert és elismert fotósnál, aki beállította a modelt, a helyszínt, a fényeket. Én maximum szöget kerestem, és nyomtam a gombot. Teljes mértékben enyém a kép? A gombnyomáson kívül nagyjából mindent más csinált.
http://www.origo.hu/kultura/20140808-az-allatoknak-nincsenek-jogaik.html
Hat ez idaig a majom mellett tettem le a voksomat, de most, hogy kiderult; maga a helyzet meg lett teremtve. Tehat allvanyon odakeszitett gep tavkioldo… Igy mar munkat fektetett bele a fotos. Tehat elmeletben o is keszithette a kepet a tavkioldot csak egyfajta idozitonek hasznalta. Es az a kijelentes ezekszerint teves, hogy a majom elcsente a gepet.
Ha ez a kep nem a fotos tulajdona. Akkor ezekszerint az osszes lezeres es ahhoz hasonlo kioldoval keszult kepek sem rendelkeznek szerzoi joggal. Akar legyen az vadkamera vagy egy villam kioldo… Hat sok termeszetfotos/filmes lesz hirtelen penznelkul. Tovabba ott vannak meg a fotoplyazatok is. Akkor ezekutan ezt is figyelni kell milyen modon lett elsutve a gep?
Szamomra az se vilagos, ha az allat egy targy jogiertelemben es az en tulajdonomban van es alkot vmit, akkor a szerzoi jog nem illet meg engem. De ha egy fenykepezogeppel fotozok egyet ami szinten egy targy, akkor mar megillet engem a szerzoi jog?
Egyetértek. Nagyon sok természetfotós él a távkioldás lehetőségével. Magyar specialistái is vannak a témának, híres képekkel (jégmadárról, denevérről stb.)
Viszont egy biztos. Akármi lesz is a végkifejlet, az arcnak mindenképpen megérte, mert óriási reklámot kapott. A neve és a tevékenysége is.
Részemről igaza van a fotósnak. A majom nem tud fotózni, nem tudatosan csinálta a képet, bármennyire is úgy tűnik.
Pont itt ez az idiotizmus a személyiségi jogokkal, nem lehet értelmesen streetfotózni, erre jön még valami hülye ezzel is…
Akkor a madaras, pláne a rovaros képeim (a fentiek miatt inkább természetfotózom 😛 ) a szárnyasok/ízeltlábúak tulajdonai? 😀 LOL?
Az egész vita lényege, hogy a Wikimedia szerint SENKIT nem illet meg a szerzői joga a fotóknak. A majmot azért nem, mert jogi értelemben értelmezhetetlen, az embert meg azért, mert nem ő készítette a fényképet. Vagy ennek úgy kell működnie, hogy az eseményekhez legközelebb álló emberre száll rá automatikusan a jog?
A cucc az emberé. Az ötlet az emberé. A kivitelezés is. Ha időzítőt használ, akkor máris nem lenne vita. Nem az a lényeg, hol állt…
8 évvel ezelőtt azzal haknizta körbe a sajtót, hogy a majmok ellopták a fényképezőgépét és össze-vissza fotóztak vele. Most, hogy emiatt elvennék tőle a fotók szerzői jogait, már megváltozott a sztori: Most már ő állított be mindent, most már ez az ő általa kiagyalt, előre eltervezett dolog volt.
Ez az ember egy kicseszett nagy lúzer. Még mindig egy 8 évvel ezelőtti fotójából akar megélni, amit vagy nem ő készített (eredeti verzió), vagy ő készítette (új verzió), de akkor meg 8 éve verte át a sajtót egy sosem megtörtént mesével. Ahelyett, hogy kimenne a természetbe új fotókat készíteni, inkább ripacskodik és nyávog, hogy drága a felszerelés, drága az utazás. Ugyancsak ő mondta, hogy 100.000 fotóból csak egy hoz neki pénzt… öcsém, ekkora pöcst. Ha én ilyen rátával dolgoznék, akkor 5 évente egyszer lenne fizu. A régi veterán fotósok közül meg a legtöbben soha életükben nem kaptak volna pénzt, mert ennyit egy élet munkájával nem kattintottak el.
Változzon is. Legyen minden kép alapból szabadon felhasználható, hacsak a fotós expliciten nem deklarálja kereskedelmi célra szánt alkotásnak.
Érdemes lenne figyelembe venni, hogy ezek a fotók több mint 8 évvel ezelőtt készültek. A fotósunk néhány éve körbehaknizta a sajtót a történettel, hogy a majmok ellopták a fényképezőgépét („hijacking”) és szelfiket készítettek. Megjárt reggeli műsorokat TV-ben, rádióban, sok újság fizetett a fotók közléséért. Tisztességesen megfejte a történetet amennyire csak lehet.
Most 8 évvel később valaki (nem a Wikimedia, ahogy szinte mindenhol lehozták) feltölti a Wikimedia Commons-ba a fotókat, azzal a leírással, hogy a fotókat nem ember készítette, ezért nem illet meg senkit a szerzői jog (nem, még a majmot sem). Erre előjön a fotós felháborodva, hogy dehát a fotókat ő készítette, ő állított be mindent, ő készítette elő az egész jelenetet és ő várta meg míg a majmok játszani kezdenek a géppel.
Ha ez utóbbi igaz, akkor fizessen vissza minden, MINDEN pénzt amit a sztoriért valaha kapott, mert korábban megvezette a sajtót egy kitalált mesével, hogy a majmok lenyúlták a gépét és mire visszakapta több száz fényképet készítettek magukról.
„Valóban óriási pofátlanság, hogy egy ember munkáját semmibe vesznek, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a majom a fotós felszerelése, helyszínre utazása és háttérmunkálatai nélkül nem önarcképelhetett volna.”
Laca, te egy igazi hülye vagy. Ezentúl fizess jutalékot a légitársaságoknak, autógyártódnak, taxitársaságnak, villamos műveknek, meg persze a felszerelésed gyártójának meg természetesen a kereskedőjének is, hiszen nélkülük nem jöhetnének létre a fényképeid.
A szerzői jogban nem az számít, hogy ki nélkül nem jöhetett volna létre az anyag, hanem ki készítette azokat.
lehet, hogy rosszul értelmezted a leírtakat
No, hát akkor magyarázd el nekem, értelmi fogyatékosnak, hogy mit akarsz ez alatt érteni.
Képzeld, múltkor béreltünk egy forgatáshoz Sony F55 kamerákat, ezt a bérbeadó cég kihozta a helyszínre, segített a set felállításában és asszisztenciát nyújtott. Most akkor őket illetik meg a reklámfilm szerzői jogai?
szerintem nincs sok magyarázni való az idézett sorokban. téged viszont én nem értelek, hogy miért vagy ilyen paprikás hangulatban.
Szerintem sincs. Szerinted azért illeti meg a fotóst a szerzői jog, mert odavitte a felszerelést ami nélkül a majom nem fotózhatott volna. Gratulálok szerkesztő úr!
Azért szeretem ezt a blogot, mert kulturáltan szoktak véleményt nyilvánítani. Én se mindig értek egyet a posztok tartalmával, de elfogadom, ha más másképp gondolkodik dolgokról.
Hát ne törjük meg a varázst… szóval Neked is szép napot 🙂
Önmagát komolynak gondoló szerkesztő nem értelmezheti a szerzői jogot a kedve szerint. A jogban nincs „másként gondolkozás”. Ez egyszerűen félrevezetés. Amúgy meg lehet nézni, hogy hányszor szóltam be Lacának amiatt, mert másként gondolkozik vagy más az ízlése… nagyjából nulla alkalommal. Egy Prohardveren is jelenlévő újságíró viszont nem engedheti meg azt, hogy hülyeségeket beszéljen jogi kérdésekben.
Többek között itt is linkeltek egy Origós anyagot, ők megkérdeztek egy szerzői jogi szakértőt, aki elmondta, hogy az USA (de akár az itthoni) szerzői joga szerint is gazdátlan a fotó, sem a fotóst, sem a majmot nem illeti meg.
Graf Almassy, neked meg gratula a stílusodhoz…
Az ám, csak a stílus számít. A tartalommal senki nem akar vitába szállni.