Komoly csomagot tett le elénk ma kora reggel a Fuji, ami nem kevesebb, mint három fényképezőgépből és két lencserendszerből áll. Kezdjük is talán a legkisebb készülékkel, az X30-cal, amely a FujiFilm legújabb csúcskategóriás kompakt gépe. Korábbi híresztelésekből már lehetett sejteni, hogy milyen lesz az újonc, azonban a végre publikussá vált hivatalos információk még nagyobb meglepetést okoztak. Ezek szerint ugyanis az X30 nem csupán egy maréknyi fejlesztést tartogató iterációja az elődmodellnek, az X20-nak, hanem egy szinte teljesen megújult, újragondolt fényképezőgép.
Első a sorban az új „Real Time Viewfinder”, ami kategóriájában a legnagyobb, leggyorsabb és legnagyobb felbontású elektronikus kereső (0,65x nagyítás, 2,36 millió képpontos felbontás, 0,005 mp-es képmegjelenítési késlekedés). Igen, a pletykák itt beigazolódtak, a gyártó elhagyta a korábbi modellekből ismert optikai keresőt (az X10-ben egyszerű átnézeti, az X20-ban már a fontosabb expozíciós adatokat is megmutató kereső volt), és teljes egészében áttért az elektronikus változatra. Az X30 továbbra is egy 12 MP-es, 2/3”-os X-Trans CMOS II képérzékelőre épül, amely elől elhagyták az aluláteresztő szűrőt. A képfeldolgozásért az EXR Processor II CPU felel; a népszerű Fuji-specifikus filmszimulációs szűrők csoportja is új tagokkal bővült („Classic Chrome”). Az X30 további újítása a dönthető, 3”-os kijelző, melynek 920 000 képpontos felbontása van. Egy másik igen fontos fejlesztés az energiatakarékos áramkör, és a nagyobb akku – ezeknek hála majdnem kétszer annyi képet lőhetünk egy töltéssel, mint az X20-szal.
Már az X10 esetében is megszerettük az objektív működését, az elforgatásos be-/kikapcsolást és zoomolást. Az X10 lencserendszere a jelek szerint olyan jól bevált, hogy immár a csúcskategória harmadik generációja is azt kapja. Itt azonban egy apró plusszal kedveskednek a mérnökök: a tubus alján egy újabb vezérlőtárcsa áll a fotós rendelkezésére, amivel az épp használt mód függvényében a záridőt, vagy a rekeszértéket lehet változtatni. A tárcsát a menüben át is programozhatjuk, azaz más feladatokat is rábízhatunk.
Az X30 automatikus élességállítása a gyártó szerint a világ leggyorsabbja az X-Trans CMOS II szenzor, a fázisérzékeléses AF és az EXR Processor II együttes közreműködésének köszönhetően. A készülék 0,06 mp alatt áll élesre, a zárkioldási késlekedés 0,01 mp, a bekapcsolás utáni feléledés ideje pedig 0,5 mp. A leggyorsabb sorozatfelvételi sebesség 12 kép/mp, amit JPEG módban ér el a masina (a puffer 18 képhez elég).
De nem csak az állóképek terén van új a Nap alatt, hanem az X30 mozgóképfelvételi tudástára is fel lett bővítve. A legnagyobb felbontás marad 1920 x 1080 pixel, ám itt 60, 50, 30, 25 és 24 kép/mp-es sebesség is választható (az adatsűrűség csúcsa 36 Mbps). Természetesen a filmszimulációs szűrőket videóinknál is alkalmazhatjuk. Az expozíciós értékeket felvétel közben is igazíthatjuk a változó fényviszonyoknak megfelelve. Az automatikus élességállítás mozgóképek rögzítésekor is gyorsnak ígérkezik az Intelligent Hybrid AF rendszernek hála.
A kor elvárásainak eleget téve van WiFi is, amit nem csak a készülék vezeték nélküli távvezérlésére használhatunk, hanem fájljaink átvitelére is. A Fuji ingyen elérhető „FujiFilm Camera Remote” alkalmazása iOS és Android operációs rendszerek alá tölthető. Az X30 feketében és ezüstben lesz kapható.
Fuji X100T
A FujiFilm X100T a világ első olyan fix objektíves fényképezőgépe, melyet digitális távmérővel szereltek fel. Már az X100 ősváltozata is javarészt egyedi hibrid keresője miatt került a középpontba, amit később az X100S-nél digitális osztott képpel fejeltek meg a mérnökök – no, meg persze az élkiemeléssel (focus peaking). Az X100T ezeket is hozza és emeli is a tétet az elektronikus távmérő rendszerével, amely a beépített ND szűrő használatával kel életre. Kézi élességállításkor – ha a kereső optikai részét használjuk – a fókuszmező területét a gép kinagyítja és a kereső jobb alsó negyedében jeleníti meg. Ehhez azt a részt eltakarják, majd az EVF képét odavetítik. A képrészlet nagyítását egyénileg lehet beállítani.
Az elektronikus kereső képkéslekedése ismét csökkent; az optikai rész pedig valós időben jelzi ki a parallax korrekciót, hogy élességállítás után ne kelljen újra komponálni a képet. A csúcsra fejlesztett hibrid kereső mellett a hátoldalon található 3”-os kijelző felbontása is megnőtt, immár 1,04 millió képpont jelenik meg rajta.
A korábbi X100-as modelleknél a rekeszértéket csak a hátsó paraméterező tárcsával tudtuk harmad FÉ-s lépésekben módosítani. Az X100T-nél ez már a múlté, a rekeszvezérlő gyűrű eleve harmados lépésekben működik. Az X30-hoz hasonlóan az X100T is megkapta a Classic Chrome filmszimulációs módot, aminek használatával meleg bőrtónusokat, telt kék eget, és zamatosan zöld fűt-fát örökíthetünk meg.
Az X100T elektronikus zárrendszere tekintélyes 1/32 000 mp-es záridőre is képes, ami jelenleg egyedülálló – azaz nem egészen, mert az X-T1GS is képes rá, de arról majd picit később lesz szó. Ennek hála akár a nyári tűző nap alatt is fotózhatunk teljesen nyitott rekesszel. A mozgóképes szekció is frissült, Full HD-ban 60, 50, 30, 25 és 24 fps lehetséges; videóinkat az optikai kereső segítségével is komponálhatjuk, de a filmszimulációs szűrőkről sem kell lemondanunk eközben. Felvétel közben a rekeszt, a záridőt és az érzékenységet (ISO) is kedvünk szerint állíthatjuk. Természetesen az X100T-ből sem maradt ki a WiFi, amivel távvezérelni tudjuk a gépet, de fájljainkat is másolgathatjuk okostelefonunkra/táblagépünkre az X30-nál említett alkalmazással.
A FujiFilm X100T érzékenységét akár ISO 51 200-ig emelhetjük – a 16 MP-es X-Trans CMOS II szenzor alacsony zajjal és élethű színekkel operál. Maradt a jól bevált 23 mm-es Fujinon optika, amely F2-ről indul. Rajzát az X100S-ből megismert LMO (Lens Modulation Optimizer) technológia optimalizálja. A készülék egyébként maximum 6 kép/mp sebességgel képes sorozatfelvételeket lőni (25 JPEG erejéig), ami ebben a kategóriában jó értéknek számít. Az ezüst mellett feketében is kapható lesz a Fuji X100T.
Fuji X-T1GS
Nem, a Fuji X-T1GS nem ugyanaz, mint a „sima” X-T1 – csupán a külső és az alapfunkciók egyeznek meg a két gép között. Az X-T1 Graphite Silver Edition az X-T1 továbbfejlesztett változata; olyan extrafunkciókkal büszkélkedhet, mint az 1/32 000 mp-es elektronikus zár, a Classic Chrome filmszimulációs mód, vagy a Natural Live View (ez utóbbi funkció a keresőben látott élőképről levesz minden szűrőhatást és semlegesíti a képi paramétereket, mint például a színtelítettséget, a kontrasztot stb., hogy a valós képhez a lehető legközelebb állót mutassa).
Az X-T1GS egy „hamarosan” megjelenő firmware frissítéssel további előnyökre tesz majd szert, ezek közt található majd a teljesen manuális videofelvétel, a záridő kiterjesztése 1/4-ről 4 mp-re Program Shift módban, a fénymérés az aktuálisan kiválasztott AF mezőhöz való csatolása, fázisérzékelős AF „Instant AF” módként, és hasonlók. Érdemes még elmondani az X-T1GS-ről, hogy a fényezése három rétegből áll: az első réteg a magnéziumötvözetből készült váz oxidációt gátló kezelése után kerül fel matt fekete formában (alapozás). Erre jön a második réteg, amit a váz gyors forgatása során, számítógép vezérelt „vékonyfilmes, több rétegű bevonatozásos” eljárással visznek fel. A harmadik , végső réteg egy színtelen lakkból áll, amihez némi feketét kevernek. Ettől mélysége lesz a fényezésnek, és a fény beesési szögétől függően más-más tónusokat mutat meg.
Objektívek
A fényképezőgép mellett a gyártó két új objektívet is bejelentett: az egyik egy fényerős, profi zoom, a FUJINON XF 50-140 mm F2.8 R LM OIS WR, amely ekvivalens 76-213 mm-es gyújtótávolsági tartománnyal rendelkezik. A 23 lencsetagot, melyek közül 5 ED és 1 Super ED (hasonló karakterisztikájú, mint a fluorit üvegtagok) elem, 16 csoportba rendezték. A lencsetagok felületeit a Fuji saját Nano-GI bevonatával kezelte, ami tovább növeli a képminőséget.
Érdekesség, hogy zoomolás közben az időjárásálló tubus hossza konstans marad. Az objektívvel akár kemény mínuszokban is fotózhatunk, nem kell félteni a zord téli napokon sem. Természetesen van beépített képstabilizátor is, ami a nagy kezdő fényértékkel párosítva csekély fény mellett is jól kihasználhatóvá teszi a lencserendszert. Az írisz hét lekerekített formájú lamellából áll – a gyártó körkörös alakú háttérelmosást ígér. A fókuszmotor gyors és halk – a legkisebb fókusztáv 1 méter lehet.
A FUJINON XF 50-140 mm F2.8 R LM OIS WR fontosabb paraméterei:
- Optikai felépítés: 23 lencsetag 16 csoportba rendezve (5 ED és 1 SED tag)
- Gyújtótávolsági tartomány: 50-140 mm (ekv. 76-213 mm)
- Látószög: 31,7°-11,6° (átlós)
- Rekesztartomány: F2.8-22
- Írisz: 7 lekerekített lamella
- Legkisebb tárgytáv: 1 m
- Legnagyobb nagyítás: 0,12x
- Mérete: 82,9 x 175,9 mm
- Tömege: 995 gramm
- Szűrőmenet átmérője: 72 mm
A másik újdonság a FUJINON XF 56 mm F1.2 R APD portréágyú, ami a „sima” 56 milliméteresnél még szebb bokeht (háttérelmosást) ígér. Az ekvivalens 85 mm-es gyújtótávolsággal rendelkező lencserendszer egy speciális, úgynevezett apodizációs szűrőt kapott, ami a diffraktív lépcsők fokozatos csökkentéséért felel. Ennek köszönhetően még a legtágabb, F1.2-es rekeszértéket használva is borotvaéles részleteket kapunk és a bokeh körvonalai is simák lesznek. A 11 lencsetagot 8 csoportba rendezték; egy aszférikus és két különösen alacsony szórású lencsetag is szerepel a csoportban. A Fuji HT-EBC bevonatával tovább csökken a belső becsillanások és a szellemképek mértéke.
A FUJINON XF 56 mm F1.2 R APD fontosabb paraméterei:
- Optikai felépítés: 11 lencsetag 8 csoportba rendezve (1 aszférikus és 2 ED tag)
- Gyújtótávolság: 56 mm (ekv. 85 mm)
- Látószög: 28,5° (átlós)
- Rekesztartomány: F1.2-16
- Írisz: 7 lekerekített lamella
- Legkisebb tárgytáv: 0,7 m
- Legnagyobb nagyítás: 0,09x
- Mérete: 73,2 x 69,7 mm
- Tömege: 405 gramm
- Szűrőmenet átmérője: 62 mm
karácsony van! 😀
továbbra is tudott hozni némi innovációt és piacvezető színvonalat;
a profik is megkapták a kettőnyolcas ~70-200-asukat, max a szakma nem tudja/fogja majd finanszírozni…
Es hol lesz az X-pro2 ?? 10 én jelentik be ?
Komoly. Bár nem olcsó a rendszer, de fényévekkel komolyabban nyomják, mint a m43. Van pár év lemaradásuk, de ahogy nézem ez már nem sokáig tart. Képesek összehangoltan, nagyon jól párosítani a dolgokat. Sok innováció, átgondolt tervezés, minőségi, jól pozicionált objektívek, és nagyszerű dizájn. Alig várom már, hogy használtan is lehessen kapni. 🙂
Ha ugyanezt kiépítenék FF-re, erősen elgondolkoznék rajta munkagépnek.
Le a kalappal előttük, ezt m43-fanként mondom.
Az viszont az istennek sem fér a fejembe, honnan ez a görcsös FF-mánia még mindig. Ha az FF helyett az ultrafényerős objektívekre állnának rá, nem lenne nagyobb nyereség? Nézd meg például a Sony agyonhype-olt FF rendszerét. A legjobb objektívjük F1,8-as, de általában F2-ig (!) merészkednek lemenni. Mostmár hagyjuk a fenébe. Tényleg annyival faszább pl. egy Sony FF 85/1,8-as objektívvel (HA EGYÁLTALÁN LÉTEZNE!), mint egy Fuji APS-C az 56/f1,2-vel? Gondolkozzatok már, lécci!
Tudtam, hogy ugrani fognak a népek! 🙂 Amúgy de, toljanak APS-C-re is nagyon penge, fényerős cuccokat. A SONY FF nem igazán nevezhető rendszernek… Amúgy a Fuji jó úton halad ahhoz, hogy APS-C méretben is komoly alternatíva legyen.
Mondjuk a példaként felhozott 85/1.8 helyett léteznek 85/1.4, 85/1.2 objektívek is… 🙂 Úgy meg azért nem ugyanaz, hogy 85/1.2, vagy 56/1.2, persze ez utóbbi is elég jó.
Sonyra ugyebár nincsenek.
Full Frame-re pedig… hmm… ezek az ultrafényerős 85-ösök azért nem feltéltenül arról híresek, hogy rekeszelés nélkül igazán profi minőségű képet adnának, csak nézz be az 500 px-re vagy más profi képmegosztóba, hány nyitott rekeszű képet látsz pl. 85/1,2-essel lőve.
Ellentében a Fuji 56/1,2-esétől illetve a Pana 42,5/1,2-esétől, melyek nyitott rekeszen is közismerten pengék, lényegesen kompaktabb méretben.
Ha pedig nem az élesség, hanem az álomszerű, különleges hatás a cél, ott a zsáknyi 0,95-ös manuális objektív M43-ra.
Mi olyat fotózol amihez okvetlenül kell az FF szenzor? Fordítva: Mi olyat fotózol, amihez nem elég egy X-T1?
Nekem X-E2 van, egyre több munkát azzal vállalok be, legyen az fotóriport vagy éppen műtermi munka, pedig ott van mellé egy Canon 5D Mark III és néhány príma L-es üveg, de egyre kevésbé szeretem cipelni. Gyakorlatilag már csak videózásra tartom a nagyvasat.
Nem állítom, hogy okvetlenül kell, de örülnék neki. Ahol kifejezetten szeretem, az a 35/1.4. Van egy közepes nagylátószög, nem nagy, de elég jó háttérelmosással. Nyilván 85 körül már nem annyira létkérdés.
Most nem értem. Ekvivalens 35mm kell? Pont arra van a 23mm f1.4
Igen, de a 23/1.4 nem ugyanaz, mint a 35/1.4. A jobb háttérelmosás a nagylátószögnél jön ki jobban, egy tágabb kivágásban a 35/1.4 még elég jó eredményt hoz, és nyilván a 23mm már nem annyira. Erre céloztam, hogy az 56/1.2 háttérelmosása ha nem is egy 85/1.2, de azért bőven nagyon jó. Amúgy meg kár ezen rugózni, meglátjuk hogyan fog majd ez a rendszer beérni.
„Igen, de a 23/1.4 nem ugyanaz, mint a 35/1.4”
Persze, mert előbbi van az ekv. 35mm-re, utóbbi meg az ekv. 50mm-re. Nem tudom ebből mit akarsz kihozni. A 23mm f/1.4 egy jóval jobb objektív, csak kontrasztban gyengébb kicsit.
„A jobb háttérelmosás a nagylátószögnél jön ki jobban, egy tágabb kivágásban a 35/1.4 még elég jó eredményt hoz, és nyilván a 23mm már nem annyira.”
What? Ehhez valami értelmező szótárat is mellékelned kéne, mert teljesen értelmetlen.
„Erre céloztam, hogy az 56/1.2 háttérelmosása ha nem is egy 85/1.2, de azért bőven nagyon jó.”
Igen, veszítesz DOF-ban egy keveset, közben az XF 56/1.2 majdnem fele annyiba kerül, mint a Canon-os verzió és még szebben is rajzol, jobb a karaktere.
Számomra ez a DOF buzéria feldolgozhatatlan, mivel én inkább választom a SZEBB háttér mosást, mint a többet. Ez nekem olyan, mint amikor valaki két étterem között gondolkozik, mindkettőben akkorák az adagok, hogy simán jóllakik, de inkább eszik a kevésbé finomból csak azért, mert az nagyobb adag. Hát ha valakinek így jó, akkor legyen.
Igen, adott esetben én is a Fuji 56/1.2-t választanám, de írtam, nem is azzal van a gondom. Viszont az APS-C 23/1.4 és a FF 35/1.4 között jobban érzem a különbséget. Egy egész alakos, tágabban komponált képnél (ahol nagyobb a tárgytáv), lényegesen jobbnak tartom az utóbbit.
A Fujit majd akkor fogom nagyon szeretni, ha a használt piacon hordja majd a szél a jobbnál jobb objektívjeit. 🙂
Élőben kevés objektívüket láttam, de azok is nagyoknak tűntek, ahhoz képest, általában mennyire kicsi/rossz a markolatuk a Fuji Milceknek. Ha egy E-M1 szerű fogást biztosítanának tuti jó lenne, valahogy így szimpatikusabb a micro4/3, még egy olcsóbb E-M10-el is kényelmes, mert hihetetlenül kicsik az objektívek. (igaz közel sem olyan fényerősek) A micro 4/3 gyártók alulról kezdték felépíteni a rendszert, úgy vélem, 2-3 év múlva jobb képet kaphatunk, melyik, miben, miért jobb. Sorra jönni fognak az Olympus Pro lencséik, azok se lesznek piskóták!
Miért van itt újra az X30 bemutatója? Azt már 2 hete bejelentették és volt már róla akkor is anyag.
Az nagyon égbekiáltó lenne, hogy az X-T1 is megkapja egy frissítéssel azt a 1/32 000 mp-es záridőt? Vagy ez kivitelezhetetlen? Csak kérdem.
szerintem az sanszos, hogy meglesz. sőt, a calssic chrome is meglesz rá.
Az ebben a cikkben említett gép is X-T1. A Laca által X-T1GS-nek nevezett valami nem is létezik. Ebből azt kell kiolvasni, hogy a fekete is megkapja majd az összes funkciót hiánytalanul.
Engem a fuji színei, amit általában kiemelkedőnek tartanak, nem érintenek meg mélyen. Ugyan eleve nehéz ízlés dolgában biztosat állítani, viszont én ezt mindössze próbáltam benyomást szerezni a Flickr-ről és ez lett belőle, h ezt megírtam. Gondolom elég sokan a jpegeket nyomják bízva a fujijuk tudásában. Igaz feltűntek a telítettebb képek is, amik nyersből jöttek LR-mal hívva. Szóval ezt a színkérdést én körbejárnám mielőtt végső hitet tennék a fujira. ???
Ez egy izgalmas kérdés. Én Canon 5D MkII-ről váltottam Fujifilm X-T1-re és vitathatatlan, hogy a Canon pontosabban, élethűbben bánt a színekkel. Gondolom, hogy ez a 14 bites színkezelésnek is köszönhető. Viszont kérdés, hogy ez mikor és mennyire szempont? Mert amikor Canont összehasonlítottam fémtárgyak fotózásánál az X-T1-el, akkor vitte a Canon a pálmát, de ez tárgyfotó, amire ugye profi szinten megint más cucc kellene, ha már maximalisták vagyunk. A Fujifilm X-T1 páratlan zajkezelése, kezelhetősége és egyéb olyan tulajdonságai, amiket használat közben ismer meg az ember, hamar elfeledteti még a fullframe-érzést is. LR-ben kidolgozva nagyon elégedett vagyok a Fujival. A Canon cuccot tiszteltem és persze kitartóan cipeltem, míg a Fujifilm gépemmel ruganyosan lépdelve, a témára macskaként lesve sétálok akár fél napon át. Az X-T1 nálam szerelem és közben ámulattal lesem azokat az eszméletlen optikákat és új gépeket, amiket az asztalra tesznek. A Canon elaludt a babérjain és jöttek újak. Fujifilm, ami megvalósította azt a szenzort, amit évek óta vártam és olyan desint, konstrukciót alkotott, ami nálam lenyomja még a Leica-mítoszt is. De említhetnénk a Sonyt is, akik szintén zseniális fejlesztésekkel jönnek ki és rendkívül igényes, megbízható gépeket alkotnak. És Olympus és a többiek is mind. Szerintem ne fél semmitől, ha rám hallgatsz, de a Fujifilm Pro2-t még várd meg esetleg 🙂