Az Internet egyik úttörője, Vint Cerf egy beszélgetés során figyelmeztette az emberiséget egy új, digitális „sötét kor” elől. Cerf ezzel a kifejezéssel az Európai középkor sötét időszakára utalt, amelyből csak nagyon kevés feljegyzés maradt fenn, így szinte alig tudunk valamit róla. Az utalás teljesen jogos annak tükrében, hogy manapság szinte minden adatunkat kizárólag digitális formában tárolunk – mindegy, hogy fent a felhőben, vagy saját számítógépünk merevlemezén. „Ha nem találunk megfelelő megoldást, a 21. századunk az információk, az emlékek fekete lyukává változhat. Azért digitalizáljuk emlékeinket, iratainkat, mert azt hisszük, így megtarthatjuk őket az örökkévalóságnak, azonban azt nem vesszük észre, hogy ha nem teszünk megfelelő lépéseket, akkor azok a digitalizált változatok egy cseppet sem lesznek biztonságosabbak, sőt, még könnyebben elveszhetnek, mint analóg ellentételeik.” – mondta Cerf az American Association for the Advancement of Science konferencián San Joséban.
Kiemelte személyes emlékeink, fotóink elvesztésének veszélyét: „Többféle formátuma van a digitális képeknek, videóknak, ám azon formátumoknak szoftverre van szüksége ahhoz, hogy megjeleníthetőek legyenek. Néha azok a szabványok, melyeket ezen objektumok létrehozásakor használunk, idővel egyszerűen kikopnak a köztudatból, a használatból, helyükre pedig más, új alternatívák lépnek; a szoftver végül, aminek az lenne a feladata, hogy megjelenítse képeinket, már nem kezeli a régebbi formátumokat, így a régi képanyag többé nem megjeleníthető, elveszett. Ez a jelenség azokat érinti, akik digitális formában tárolják képeiket, mivel ezek csupán pár maréknyi bitként léteznek. A fájlrendszer nem tudja értelmezni ezeket a bithalmazokat, ehhez célszoftverre van szükségünk. Ha úgy vesszük, máris elveszítettük a szóban forgó fotót. Ha vannak olyan képeink, melyek nagyon-nagyon fontosak számunkra, akkor az a legjobb, ha kinyomtatjuk őket.”
Képeink több helyen, több helyszínen való tárolása ideiglenesen jó ötletnek tűnhet, ám ezek a digitális tárolási megoldások mind ugyanabban a kórban szenvednek, ami hosszútávon elkerülhetetlenné válik: ez pedig nem más, mint az „adatrothadás” (data rot). Hosszabb távú megoldás lehet a felhőben való adattárolás (pl. Google, Amazon, Microsoft szolgáltatásain keresztül), de ez drága lehet, és itt sincs abszolút garancia arra, hogy adataink megmaradnak évtizedeken át. Az egyetlen megbízható megoldás tehát valóban az lehet, amit Cerf mondott: nyomtassuk ki fontos felvételeinket és tároljuk a nyomatot biztonságos helyen. (Forrás: petapixel.com)
Hm. Gondolom, ha egyszer eljön az ideje JPG/TIFF/akármi kukázásának, akkor egyrészt nem egyik pillanatról a másikra fog történni, másrészt legfeljebb konvertálni kell őket az új formátumba.
Digitális katasztrófa esetére (lopás/merevlemez hiba) pedig menteni kell, ez kb. az első számítógép óta ismert:-)
A mentésnek is megvannak a szabályai, ugye, én mindenesetre külön adathordozóra mentek bizonyos időközönként (1-2-3-4 hetenként, ahogy összejön), a köztes időben pedig más helyen tárolom az adathordozót (elkerülve, hogy betörés, v. villámcsapás esetén egyszerre mindkettő kárba vesszen). A ciklikus mentések között – hogy azért a legfrissebb dolgok is biztonságban legyenek – átmenetileg mennek felhőbe az új cuccok.
A családi képekről ezen kívül fontosabb eseményenként készül egy nyomtatott album – nyilván a jobban sikerült képekkel – plusz ezek is felmennek a felhőbe állandóra hogy biztosítva legyen a reprodukció, mit tudom én miért, mondjuk ha emp támadás éri Budapestet:-)
Ez a fotósok világvége komplexusa. A nyomat is veszít a színeiből az meg a másik. Ráadásul sok képet csak kis lapon lehet értelmesen tárolni. A digikorszak hozta azt h mindenkinek megugrott mennyiségileg a fénykép készítési szokása. Még emléxem az első digi gépemnél mindet előhívattam vmi görcsös beidegződés miatt… Amióta usb merevlemezek vannak aprópénzért ezek az ingerkeltők csak vészmadarak. Vagy feltöltöm egy szolgáltatóhoz az meg 1-2 év alatt fizetős lesz esetleg, vagy nyilvános eleve. Az idő meg drága dolog. Merevlemez +1.
Azért akinek van egy kis gógyija az tudja hogy a helyzet korántsem ilyen súlyos. 🙂 De persze kell valamivel ilyesztgetni az embereket 🙂
Az igazi problémát én sem az adatok sérülékenységében látom. ahogy ezt az előttem hozzászólók is megerősítették.
A nagy baj akkor jelentkezik, amikor az információ kifogástalanul és sérülésmentesen létezik ugyan, éppen csak valahol egy digitálisszemét-kupac alján. És a keresőalkalmazások hatékonysága valamint a számítógépek gyorsasága egyelőre nem tud lépést tartani azzaz az irammal, ahogy a digitális szemetünket létrehozzuk.
Kábé olyan, mint a szakállas vicc:
– Tessék mondani, van terepszínű gatya?
– Van, de nem találjuk.
„nyomtassuk ki fontos felvételeinket és tároljuk a nyomatot biztonságos helyen. ”
Hogy aztán szétrohadjon, mint az én összes diám.
Több backup, több, fizikailag külön helyen.
Ha meg valaki nem tudja rendben tartani az adatait, az már nem a technika hibája.
Ez olyan, hogy a papír fényképalbumokat is el lehet keverni.
Ja, a papírkép (a filmről hívott) is elszakad elázik kifakul eltűnik. Akkor az mennyivel biztonságosabb?