II. Menürendszer
„Maradt minden a régiben” – az Olympus OM-D E-M5 Mark II menürendszere gyakorlatilag ugyanaz maradt, amit már évek óta láthatunk a gyártó MILC fényképezőgépeiben (PEN E-P3-tól felfelé). Összesen öt fő menüponttal találkozhatunk (képrögzítés 1, 2, lejátszás, egyéni, és beállítás). Ebből az ötből néggyel senkinek sem lesz gondja, azonban az „egyedi menü” még a szakiknak is feladhatja a leckét. Aki már látta az E-M5 (vagy E-M10, E-M1 stb.) menüjét, az már csupán a gondolattól is verejtékezni kezd; az elsőre ártalmatlannak tűnő részlegben pillanatok alatt „el lehet veszni” (persze, csak képletesen értve), ugyanis annyi mindenre van ráhatása a fotósnak, hogy számos helyen csak a használati utasítással, illetve a kitapasztalással lehet zöldágra vergődni. Ez egyébként nem baj, hiszen ilyen mélységre csak egyszer (a gép megvásárlása után közvetlenül) kell lemerészkedni, utána untig elég a gyorsmenü, a szupermenü, illetve a főmenü többi oldala.
örök hála a fujinak, hogy visszahozta a már eltűnőfélbe száműzött kezelőszerveket (tekerentyűk, pöckök, biszbaszok), még a panát és az oly-t is hogy visszarángatta a helyes kerékvágásba… 🙂
bezony! élmény kézbe venni a gépet
Már csak a háromállaputú töltöttségjelzőnek kéne örök búcsút mondani, igazán csinálhatna valaki a (tíz)százalékos visszajelzésből is divatot…
Laca! Jó a teszt, de szerintem a „csúcsosítás” (bár olvastam ezt máshol is) nem túl szerencsés honosítása ennek a funkciónak. Van rá jobb szó szerintem, például az élkiemelés, vagy a fókuszsegéd (bár ez utóbbit a kép kinagyítás funkciójára is használják, úgyhogy inkább az első). Aki főleg videózni használ egy fényképezőgépet, annak a funkció hiánya elég nagy gond, úgyhogy érdemes helyén kezelni, én úgy gondolom.
Viszont tetszik a több oldalas megoldás a tesztelésre, gratulálok!
utálom én is ezt a szót, igazából nem is tudom, miért írtam le 😛 az élkiemelés az én szavam egyébként, azt szoktam használni ehelyett.