Képminőség
A Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S. lencserendszert Panasonic DMC-GH3 fényképezőgéppel teszteltem. Kizárólag RAW-ban fotóztam, a nyersfájlokat pedig az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW legfrissebb, 8.8.0.397-es számú beépített moduljával hívtam elő. Egyes esetekben a RawTherapee 4.2.73 64-bites kiadását is segítségül hívtam, hogy leellenőrizhessem például a geometriai torzítás valós mértékét. Ez utóbbit viszont csak érdekességként érdemes nézni, hiszen a m4/3 rendszer pont attól olyan nagyszerű, hogy az objektívek képminősége nem csak az optikától, hanem a feldolgozó motor képességeitől is függ. Első lépésben lássuk is a geometriai torzítás mértékét:
Látható, hogy az ACR a szoftveresen korrigált képet mutatja, s a RawTherapee által hívott fotón már látszik némi párnatorzítás. Mint azonban fentebb írtam, ennek semmiféle jelentősége nincsen, a m4/3 rendszer képalkotása egy egységes rendszerként tekintendő. A 30-as Pana még „nyersen” is állja a sarat.
A peremsötétedést néztem meg második lépésben, s itt azt tapasztaltam, hogy F5.6-tól szűkebb rekeszértékeken szűnik meg teljesen a jelenség. F2.8-on látható, F4-en még észlelhető, F5.6-on pedig csak a tesztképek alapos megfigyelésével jelenik meg a sarkokban a vignettálás. Ez a sötétedés képhíváskor egy mozdulattal korrigálható, és a való világban csak nagyon egyedi esetekben látható mértékű.
A beépített MEGA O.I.S. képstabilizátor valamivel gyengébb teljesítményű, mint a Panasonic POWER O.I.S. rendszere, de azért itt is kapunk 2-2,5 FÉ előnyt a stabilizátor nélküli használathoz képest. Mint azonban szinte minden esetben, itt is erősen befolyásoló tényező a fotós kora, kipihentsége, technikája stb.
A tesztábrán a képélesség vizsgálatakor azt tapasztaltam, hogy középen és a sarkokban egyaránt F4-től lesz igazán borotvaéles minden, szemmel látható képminőségbeli eltérést nem tapasztaltam kép közepe és pereme közt. A tesztábrákon is látható, hogy a diffrakció F11 környékén jelentkezik, majd szűkítve a rekeszt egyre erősebbé válik.
Szerintem a makró objektíveknek szebb a háttérelmosásuk, mint hasonló gyújtótávolságú és kezdő F-értékű társaiknak, de ez nyilván függ erősen a rekesz íriszének felépítésétől, a téma távolságától a háttérhez és a fényképezőgéphez képest is. A Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S. írisze hét lekerekített lamellából áll, ami elvileg hozza a jót. Bár szerintem kerekebb, lágyabb a több lamellából álló rekesz alkotta mosás, de erre az optikára sem lehet panasz.
F4 és F8 között azért látszanak a lamellák, de teljesen nyitva, illetve F11 és F22 között megint más képet kapunk. Azonban a műtermi, beállított képek ne vezessenek félre senkit, a képminták majd többet mondanak.
Becsillanásokkal reális körülmények közepette nem kell számolni, de erőltetett, radikális helyzetekben, ahol pontszerű, szembe világító fényforrást helyezünk a kompozícióba, ott azért a kis Pana is képes a becsillanásokra. Érdekes, hogy az objektív tubusán, a frontlencse körül nem található semmiféle rögzítési pont egy esetleges napellenző felcsavarozásához (gyárilag nem is kapunk hozzá – valószínűleg ezért).
Színhibákkal (CA, PF) nem találkoztam még a stúdióban sem; akár teljesen nyitott (F2.8), akár közepes (F8), akár teljesen leszűkített rekesszel fotóztam, nem volt látható élelszíneződés a képeken.
Végül az élességállítás sebességére voltam kíváncsi, ami a GH3-mal karöltve nagyon sebes volt. A pontosság is 100%-os volt, csak nem minden esetben (témán) talált kapaszkodót a GH3 kontrasztérzékelése. Készítettem egy rövid videót az AF gyorsaságáról:
