Bevezető, fizikai jellemzők
A Tamron SP 15-30 mm F2.8 Di VC USD és a Tamron SP 70-200 mm F2.8 USD Di VC után az SP 24-70 mm F2.8 Di VC USD-t szerettem volna megkaparintani egy teszt erejéig, de helyette egy valószínűleg sokak számára érdekesebb darabot, az SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD-t kaptam a forgalmazótól, a Tripont Foto Video Kft.-től. Hogy miért lehet érdekesebb ez a termék, mint a legáltalánosabb átfogású (24-70 mm) objektív? Nos, szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy néha jól esik egy kis madár-cserkelés, vagy asztrofotózás – és ezekre a célokra bizony nem árt, ha van kéznél egy legalább 3-400 mm-es lencserendszer. Persze, aki bolygózni szeret, annak a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD 600 milliméteres vége is kevés lesz (ezért vannak a telekonverterek, ugye), de madarakat meglesni, fényesebb ködöket megörökíteni ez is elég.
A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD full frame szenzoros tükörreflexes fényképezőgépekhez készült, APS-C lapkás fotómasinákon 225-900 mm-nek (240-960 mm-nek Canon esetén) megfelelő látómezőt kapunk. A majdnem 2 kg-os tömegű objektív egy zoom- és egy fókuszgyűrűvel rendelkezik, találunk rajta távolságmérő skálát, egy AF/MF (autofókusz/kézi élességállítás), egy fókusz-limiter és egy, a stabilizátort be/ki kapcsoló gombot. Hogy hordozás közben, lefelé tartva ne csússzon ki a belső tubus (azaz ne zoomoljon ki az objektív), egy direkt erre a célra szánt retesszel lezárhatjuk a rendszert 150 mm-es állásban (szerintem praktikus lett volna, ha a retesszel tetszőleges állásban lezárhatnánk a zoomrendszert). A fókuszgyűrű „vajpuhán” jár ami óriási kényelmi pluszt jelent, ha szemhez emelt géppel dolgozunk: ilyenkor, ugye, jobb kezünkben a fényképezőgép, bal kézzel alátámasztunk az objektívnek – az állványgyűrű tenyerünkön pihen, két-három ujjal (kisujj, gyűrűsujj) ráfogunk a gyűrű nyúlványára -, és hüvelykujjunkkal kényelmesen, lazán pontosítjuk a fókuszt.
A gyújtótávolság váltására szánt, gumírozott gyűrű tekeréséhez szükséges erő progresszíven nő, ahogyan a 150 mm-es állás felé közeledünk (tehát vízszintes pozícióban egyre könnyebb tekerni, ahogyan a 600 mm felé közeledünk). Ebből kifolyólag 350 mm alatt kissé akadozós a működtetés, ha finoman szeretnénk beállítani a megfelelő gyútávot.
A hatalmas árnyékoló toldat szerencsére alaptartozék, hiszen ezt mindenképp ajánlatos használni, ha erősebb napsütésben szeretnénk fotózni mondjuk egy mezőn (a képek kontrasztosabbak, a becsillanások pedig eltűnnek), ahol nem sok az árnyékos menedék. A szállításhoz a napellenzőt megfordítva is felcsavarhatjuk az objektívre. Külön reteszelő szerkezet nincs, egyszerűen fel vagy le kell csavarni a bajonett csatlakozású műanyagot.
A belső tubus 600 mm-es állásban közel 8 centiméternyit lóg ki a külső tubusból, ám érezhető kotyogása, lötyögése nincsen még a tesztpéldánynak sem, ami pedig már nagy valószínűséggel kapott hideget-meleget a tesztelő kollégáktól. A hosszú járásnak a hátránya, hogy szennyeződések, elsősorban finom szemcséjű por, könnyebben és gyorsabban bejut a rendszerbe. Az általam tesztelt példány frontlencséje mögött is már látható volt pár porszem.
A tubus hátsó része sem zárt, zoomoláskor a hátsó lencsetag mélyen becsúszik a tubusba, körülötte pedig nagy légrés keletkezik. A bajonett felöli részt egy gumigyűrű veszi körbe, így vázra csavarva hátulról sem nedvesség, sem szennyeződés nem juthat be a rendszerbe. Ezt a gumigyűrűt – csakúgy mint más, szigeteléssel ellátott lencserendszernél is – érdemes havonta-hetente ellenőrizni, hogy nincs-e elszakadva, nem rakódott-e rá por, kosz. Lehet, hogy én túl óvatos vagyok, de évente egyszer, nagyon finoman egy leheletnyi szilikonzsírral is átkenném.
A blende kilenc, lekerekített formájú lamellából áll, ezek az írisz szűkítésekor viszonylag jól tartják a kerek formát.
A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD optikai felépítése során 20 lencsetagot építettek 13 csoportba. A lencsetagok közt találunk különösen alacsony szórásút is (XLD – eXtra Low Dispersion), ami „különleges”, extrém alacsony fényvisszaverésű üvegből készült. A gyártó oldalán olvasható információk szerint ez a lencsetag a fluorit üvegekhez nagyon hasonló minőséget biztosít. Feladata a színhibák kiküszöbölése, a kontraszt megtartása, és a kimagasló képélesség biztosítása még a képszéleken is. Az automatikus élességállítást a Tamron USD motorja végzi, ami az ígértekhez hasonlóan gyors és halk élességállítást tesz lehetővé. Az élességállítás belsőleg történik (IF), kívülről nincs láthatóan mozgó-forgó lencsetag. A lencsék felületét eBAND bevonattal látták el a mérnökök, ami nano-struktúrákból áll: a felületen található, apró tüskék mérete kisebb, mint a fény hullámhossza, így ideális módon elkerülhető a zavaró tükröződés, a fénymennyiség lehető legnagyobb része beérkezik a lencserendszerbe. Amint fentebb már említettem, a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD beépített képstabilizátorral is fel lett vértezve, ennek működéséről majd a következő oldalon olvashattok.
