Menürendszer
A Nikon Coolpix P900 menürendszere klasszikus, lineáris felépítést követ. Tud magyarul és nagyon könnyen áttekinthető, aminek a kezdők, illetve más rendszerekhez szokott fotósok is örülni fognak. Összesen öt fő menüponttal találkozunk, melyek név szerint a fotózás, a filmfelvétel, a hálózati beállítások, a GPS, illetve az általános, a rendszert érintő beállítások. Míg ezek közül vannak olyanok, melyek csupán egyetlen oldalból állnak, akadnak olyanok is, ahol lefelé lehet görgetni, és több oldalon keresztül kapjuk a jót.
Az első oldalon olyan paramétereket állíthatunk be igényeinknek megfelelően, mint például a képminőséget (finom és normál JPEG tömörítés, RAW nincs), a képméretet (felbontás), a fotóstílust (Picture Control), a fehéregyensúlyt, a fénymérés módját, a felvételi módot, az érzékenységet, az AF funkciókat, a vakuval kapcsolatos értékeket, a zajcsökkentést (nem lehet teljesen kikapcsolni, csupán alacsony szintre vehetjük vissza), az aktív D-Lightingot és társaikat.
A videózás oldalán meglehetősen kevés beállítási lehetőség fogadja a fotóst. Csupán a mozgókép felbontására, a képfrissítési frekvenciára, az AF-re, a képstabilizátorra, a szélzaj csökkentésre kapunk paraméterezési lehetőséget.
Ugyanígy a hálózat oldalán is csak egy lap áll rendelkezésünkre. Bár kevés funkcióhoz szólhatunk hozzá érdemben, bőven elég mozgásteret kapunk ahhoz, hogy a szükséges paramétereket igényeinkhez szabjuk.
A GPS is egyoldalas lett, túl sok érdekességre itt sem lelünk, csupán a legszükségesebb adatokkal terhelik a készülék használóját.
Végül az általános beállítások menüpontja következik, ahol immár négy lapon találjuk a fényképezőgép nem közvetlenül a képalkotással kapcsolatos paramétereit (pl. időzóna, idő és dátum, kijelző beállításai, hangbeállítások, memóriakártya formázása stb.).
A Nikon Coolpix P900 nem rendelkezik klasszikus értelemben vehető gyorsmenüvel. Az egyes gyorsfunkciók (önkioldó, vaku, expozíció korrekció, AF/MF) a multifunkciós kezelőszerv (kurzor) négyirányú nyomkodásával hívható elő. Azonban a váz tetején található funkciógombbal további gyorsfunkciókat érhetünk el:
A készülék főmenüjében azt is megadhatjuk a gépnek, hogy milyen információkat jelenítsen meg a kijelzőn. Kérhetjük az élő hisztogramot, a szintezőt, és a szokásos egyéb piktogramokat (pl. működési mód, vaku állapota, akku töltöttsége, érzékenységi érték, expozíciós értékek, képtömörítés, zajszűrés stb.).
Én két dolgot hiányolok a gépből:
1. RAW
2. külső vakupapucs
a raw hiánya nagyon fájó, külső vakut nem tudom hányan használnának egy ilyen masinán.
Én megremegtem amikor először elkezdtem olvasni a cikket egy frissen beszerzett FZ1000-el a birtokomban, amit pl múlthéten széthajtottam egy vezetékes és egy vezetéknélküli Olympus FL-36(R) vakuval egy rögtönzött buli fotózáson, nyilván nem vagyok egy bridge géppel party fotós, de aki csúcskompakt gépekben gondolkozik az külső vakura is szivesen költ, idővel.
nyilván ahány ember, annyi igény, de hidd el, elég kevés bridge gépes vesz egyáltalán _bármilyen_ kiegészítőt a készülékéhez (maximum a raynox makró előtétlencsére szoktak beruházni), nemhogy rendszervakut.
az fz1000 azért megint csak egy kicsit más, abban jóval nagyobb szenzor van, jobb a képminősége – főleg gyenge fényben. nem nyúltál mellé, nyugi. a P900 mellett a 2000 mm-es gyútáv és a brutális képstabi a fő érv.