Menürendszer
Az előbb írtam, hogy a más rendszerekről érkezőknek kell majd egy kis idő, mire átszoknak a Pentaxra. Nos, ez a menürendszerre is érvényes: noha a felépítése hasonló, mint más gyártók gépeié, összetettségét, és részletességét azért meg kell emészteni. A rendszer itt öt fő szekcióból áll (fotózás, videofelvétel, lejátszás, beállítások, egyéni beállítások), melyek több aloldalt tartalmaznak. A menüben a kurzorokkal, vagy a kurzorokkal és a vezérlőtárcsákkal lehet lépkedni: a hátsó tárcsa az egyes főszekciók oldalai közt vált, míg az elülsővel a főszekciók közt lehet lépkedni. A kurzorokkal pedig az aloldalak paraméterlistáit választhatjuk ki.
Az első szekció a fotózásról szól, itt minden olyan paramétert és funkciót megtalálunk, ami közvetlenül a fényképezéssel van összefüggésben (képméret, tömörítés, AF mód, digitális szűrők, élesség növelése, zajcsökkentés, élőkép beállításai, AA szűrő szimulálása stb.).
A második fő részleg a videofelvételnek van szentelve. Az, hogy a K-S2 nem épp erős oldala a mozgóképkészítés, már itt is meglátszik: a videózás csupán egyetlen oldalt tartalmaz: ide rejtették a képfrissítési frekvenciát, a felbontást, a hang beállításait, a digitális szűrőket stb.
Csakúgy, mint a videózás oldala, a lejátszás is csak egyetlen lapból áll. A fenti animáción (azaz ebben az esetben állóképen) láthatóak a választható paraméterek. A lista nem hosszú, elveszni ezen az oldalon sem fog senki.
A beállítások szekciója már valamivel érdekesebb, itt már összesen négy lapra fért ki a besűrített tartalom. Ezeken az oldalakon az általános jellegű beállításokat tehetjük meg, mint például a menü nyelvének kiválasztását, a dátum és az idő beállítását, a szövegméretet (igen, ilyet is tud a K-S2), a hanghatásokat, a kijelző beállításait (fehéregyensúly, fényesség stb.), az USB működési módját, a fájlnév beállításait, a szerzői jogok implementációját, a WiFi paramétereit, de készíthetünk „pixeltérképet” is, ami tulajdonképpen a hotpixelek kiszűrését jelenti.
Az ötödik fő oldalon aztán rendesen el lehet időzni, hiszen ez a részleg már öt oldalas lett. Itt olyan paramétereket lőhetünk be, amik például az expozíciót is befolyásolják (automatikus EV kompenzáció), vagy beállíthatjuk az ISO lépéseket (1/3, 1/2, 1 FÉ), az intervallumfotózás értékeit stb. A nem teljesen tiszta menüpontok megfelelő beállításához érdemes néha azért elővenni a gép használati utasítását..
Persze, van általános információs lap is, ami alapértelmezetten be van kapcsolva, s mindig megjelenik a kijelzőn, ha nem babrálunk a kioldóval. Ezen az alapvető paramétereket tarthatjuk szemmel, mint a záridő, a rekeszérték, az ISO érték stb.
Ha megnyomjuk az INFO gombot, akkor megjelenik a készülék gyorsmenüje, ahol a legfontosabb értékekhez kapunk közvetlen hozzáférést. Ilyen például a képstílus, a digitális szűrők, a HDR (csak JPEG képnél működik), az élesség növelése, az AA szűrő szimulációja, a torzításkorrekció, a vignettálás korrekciója, a fénymérés módja, az árnyékkompenzáció és még sorolhatnám.
A rendszer használatát megkönnyíti, hogy tud magyarul is, de éles bevetés előtt nem árt rászánni legalább egy órát a Pentax K-S2 menüjére, hogy mindent saját ízlésünknek és igényünknek megfelelően beállíthassunk.
