Működés
A Canon EOS 5Ds R működése javarészt megegyezik az 5D Mark III-éval, így elsősorban a különbségekre, illetve a készülék sebességére voltam kíváncsi, hiszen 50 MP az már nem vicc, oda kell számítási kapacitás és kellő pufferméret, no, meg megfelelően gyors memóriakártya-kezelés. Ami a számítási kapacitást illeti, ott az EOS 5Ds R elég jól áll, ugyanis két DiG!C 6 CPU gondoskodik az adatfeldolgozásról (az EOS 7D Mark II-ben ebből csak egy van!). Korábban, az 5D Mark III-nál gondok voltak az SD formátumú kártyák kezelésével, ugyanis akármilyen gyorsat helyeztünk bele, messze elmaradt a sebessége az elvárhatótól, illetve a CF kártyákétól. Ezt elvileg orvosolták a mérnökök a két új megapixel-monszterben, és ráadásul már UHS-I SDHC/SDXC kártyákkal is etethetjük a foglalatot, a fényképezőgép ki is fogja használni a sebességmaximumot.
Lemértem hát, hogy finom JPEG és RAW fájlokkal mennyi idő alatt telik meg a puffer, mennyi kép kerül a kártyára mennyi idő alatt. Ehhez első lépésben egy 32 GB-os SanDisk Extreme Pro UHS-I SDHC kártyát használtam (95 MB/mp jelöléssel), amire kb. 9,1 mp alatt írta ki a masina a 15 JPEG és 15 CR2 fájlt, majd második nekifutásban egy 8 GB-os SanDisk CF kártyát helyeztem a gépbe, ami UDMA-s és 60 MB/mp jelölésű volt. Erre 9,6 mp alatt került fel a 15 JPEG és 15 CR2 adathalmaz. Mindkét esetben kb. 3,1 mp alatt telt meg a fotómasina puffere sorozatfelvételi módban, ami beigazolta a gyártó állítását, mely szerint az EOS 5Ds R cca. 5 kép/mp-es sebességre képes.
Kép forrása: Canon
Az EOS 5Ds R-rel lehet time lapse felvételeket is készíteni, de a fájlokat nekünk kell összefűzni egy külső szerkesztőszoftverrel, a gép csak az állóképeket menti el. Az időköz lehet 1 mp-től 99 óra 59 perc 59 mp-ig bármi, a felvételek száma lehet maximum 99, illetve végtelen. Előző esetben a fényképezőgép maga automatikusan állítja le a felvételkészítést, utóbbi esetben manuális beavatkozással lehet pontot tenni a munka végére. A felvételkészítéshez lehet tükörfelcsapást is kérni, de a képarány is lehet többféle: teljes képmezős (3:2), 1,3x kivágás, 1,6x kivágás, 1:1 vágás, 4:3 vágás, vagy 16:9 vágás. A felvételi terület pedig maszkolt vagy körvonalazott lehet.
Apropó kivágás: állóképkészítéskor is jól jöhet, ha már gépen belül, eleve a kívánt oldalarányokkal készülhetnek fotóink. Ezek lehetnek teljes képmezősek (3:2), 1,3x kivágásúak, 1,6x kivágásúak, 1:1 vágásúak, 4:3 vágásúak, vagy 16:9 vágásúak. A kiválasztott vágást már a keresőbe vetítve is látjuk, a készülék szürkével kimaszkolja a nem aktív felületet.
Aki szereti a nagy dinamikaátfogású felvételeket, az a Canon új gépeinek is örülni fog, ugyanis lehetséges a HDR készítés. Amint engedélyeztük a funkciót, eldönthetjük, hogy minden képet (tehát az alá-, a jól, illetve a túlexponáltakat is), vagy csak magát a HDR-t mentse el a rendszer. Magáról a HDR felvételről – értelemszerűen – csak JPEG kép készül, aminek érdekes módon valamivel más a látószöge (szűkebb), mint a részképeknek. A HDR felvétel lehet automatikus, +/-1, +/-2, vagy +/-3 FÉ lépésű, a hatása lehet természetes, művészi normál, művészi élénk, művészi feltűnő, és művészi domború.
Érdekességképp korlátozhatjuk a fotómasina egyes paramétereit, így például az érzékenységet (manuál és automata ISO módban egyaránt, ahol az alsó és a felső határ külön beállítható; automata módban ISO 100 lehet a legalacsonyabb érték, míg ISO 6400 a legmagasabb), a minimális záridőt, amit a gép használhat, de korlátozható a legrövidebb és a leghosszabb záridő is (külön-külön), vagy a rekeszérték is minimalizálható és maximalizálható (F1-F91 közti értékeken).
Nagyon hasznos, hogy az optikai keresőben megjeleníthető a segédrács háromféle változata közül bármelyik, illetve segítségül hívhatjuk a digitális szintezőt is, ami a kereső felső harmadában jelenik meg két, egymásra merőleges vonal animációja formájában.
Élőképes módban elérhető az expozíció szimuláció, ami nem más, mint a beállított expozíciós értékekkel való élőkép megjelenítése.
Egy kellemes újítás, hogy az elektromechanikusan vezérelt fókuszgyűrűvel szerelt objektívek használata esetén engedélyezhetjük azt a funkciót, hogy a fényképezőgép kikapcsolásakor az objektív belső tubusa automatikusan behúzódjon, így nem kell külön ezzel a lépéssel is törődnie a fotósnak. Ez érvényes az STM motoros optikákra is.
A fehéregyensúly beállításainál rendelkezésünkre áll egy új, úgynevezett fehér-előválasztásos automata WB is, ezt választva még volfrám izzós fénynél is fehér lesz a fehér. Ha tiltjuk, akkor a színek meleg árnyalatúak lesznek.
Praktikus újdonság az „Ugyanolyan expozíció új rekesznél” című menüpont, aminek élesítésével lehetővé válik, hogy vagy az ISO vagy a záridő értékének módosításával (kettő közül lehet választani) a gép manuális módban is megtartsa az előzőleg beállított expozíciót. Ennek a szolgáltatásnak variábilis F-értékű zoomobjektíveknél lehet értelme, amik a tele-tartomány felé haladva egyre sötétebbek lesznek.
Használhatunk többszörös expozíciót, ahol legfeljebb kilenc kép kerülhet egy „kockára”. A felvételek rétegezése történhet additív, átlagoló, világos, vagy sötét irányzatban, a képek közül elmenthetjük mindet, vagy csak a végleges, rétegezettet.
A tükör felcsapása után időzített felvételt is készíthetünk. A tükör felcsapása és a felvétel elkészítése közt többféle intervallum közül választhatunk, a legrövidebb idő 1/8 mp, míg a leghosszabb 2 mp lehet.
Az EOS 5Ds/R 61 mezős AF rendszerét az EOS 1Dx-től, illetve az EOS 5D Mark III-tól örökölte, de a gyártó eszközölt pár apróbb módosítást, ami még hatékonyabb működést ígér, mint a korábbi modelleknél. Eddig nem sok különbséget vettem észre a Mark III és az 5Ds R fókuszrendszerének működése között, bár az is igaz, hogy nem fotóztam vele sem lóversenyt, sem Forma 1 futamot. Az EOS 5Ds/R fókuszrendszere teljesen egyénre szabható, csak győzzük szusszal!
Az EOS 5Ds/R tükrös vázakban például az AI Servo fókuszmód (iTR, azaz „EOS Intelligent Tracking and Recognition” AF) már videózás közben is használható, de beüzemelhető az arcfelismerés+követés a FlexiZone AF-nek köszönhetően. Ez utóbbi mozgatható fókuszmező-zónákat jelent.