Nem csak csillagfotósoknak: a Sigma 20 és 24 mm F1.4 DG DN | Art bemutatója

Még augusztus elején rántotta le a leplet a Sigma két új, fix gyújtótávolságú lencserendszeréről, a 20 és a 24 mm F1.4 DG DN | Artról. A két ultra nagylátószögű objektív a gyártó elmondása szerint olyannyira alacsony torzítású, hogy még a legfinnyásabb asztrofotósok igényeit is könnyűszerrel kielégíthetik! Nem csak a geometriai torzítást, hanem a színhibát, illetve a asztigmatizmust (nem pontszerű leképezés) és a kómát (csóvásodás) is sikerült minimalizálniuk a mérnököknek.

Az igényes optikai formuláknak hála tehát közel tökéletes képalkotást kaphatunk, de a lencserendszerek képességeinek leírása előtt vegyük sorra a műszaki paramétereket és tulajdonságokat. Mindkét termék ráadásul érdekes funkciókkal kényezteti a fotóst – de ezekről picit később fogok beszámolni. Lássuk először a testesebb, 20 milliméteres optika jellemzőit:

Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art

A Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Artot a legnagyobb, legkomolyabb igények kielégítésére tervezték; a gyártó „Art” szériájától megszokott minőség és szigeteltség – természetesen – itt is „alaptartozék”. A 36 x 24 milliméteres, avagy full frame képérzékelőket is kirajzoló lencserendszer a 20 mm F1.4 DG HSM | Art tükörnélküli vázakra tervezett verziója. Optikai formulája 15 csoportba rendezve összesen 17 lencsetagot tartalmaz, ahol 2 db SLD, illetve 3 db aszférikus kialakítású. Az élességállítás belsőleg történik, így az objektív a folyamat során nem változtatja hosszát, a frontlencse pedig nem forog, ami különleges szűrők használatát könnyíti meg. A fókuszálásért egy léptetőmotor felel, ami fürgén és némán végzi a dolgát.

Természetesen támogatott a DMF, valamint az AF+MF funkció, de a Sony vázaival működik a fókuszsegéd is. A többrétegű bevonatokkal ellátott lencséknek hála esélye sincs a szellemképek, illetve belső becsillanások kialakulásának, ami külön pluszpontot jelent csillagfotózáskor. A szűrőmenet átmérője 82 mm, az objektív 87,8 x 111,2 milliméteres terjedelméhez pedig 635 grammos tömeg társul. A tizenegy lamellából álló blende íriszét F1.4 és F16 közti értékekre lehet beállítani – ezt a műveletet a vázról (az objektíven „A” pozícióba forgatott rekeszgyűrűvel), vagy közvetlenül az objektív blendevezérlő gyűrűjével végezhetjük (a rekeszelés történhet átmenetesen, vagy fokozatmentesen, azaz „klikk” nélkül). A legkisebb tárgytáv 23 cm, a látószög full frame szenzoros fényképezőgépeken 94,5°.

A por- és cseppálló kialakításnak örvendő tubuson a fókusz- és a rekeszvezérlő gyűrűn kívül megtalálható az AF/MF kapcsoló, egy AFL (AF lock) és egy MFL (kézi élességállítás rögzítése) kapcsoló, de fixálható a blendevezérlő gyűrű, illetve fokozatmentessé tehetjük annak működését a CLICK OFF/ON kapcsolóval. A Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art természetesen kompatibilis a vázba épített különféle képkorrekciós funkciókkal is (JPEG-ben való fotózáskor). Érdekessége a Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Artnak, hogy a hátsó lencsetag elé is tehetünk szűrőt. A 20 mm F1.4 DG DN | Art Leica L bajonettes verziójánál támogatott a lineáris és nem-lineáris kézi fókuszálás közti váltás, és használható vele a Sigma USB Dock UD-11 dokkoló. A 20 mm F1.4 DG DN | A frontlencséje mögötti rész (perem) úgy lett kialakítva, hogy rögzíthető legyen hozzá az optika párásodását gátló fűtőszalag.

Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art

Szintén „csillagfotós minőségi szintet” ér el a japán gyártó 24 mm F1.4 DG DN | Art lencserendszere, amelynek optikai formulája 14 csoportba rendezve összesen 17 lencsetagot sorakoztat fel a por- és cseppálló tubusban. A lencsetagok közt megtalálunk 2 db FLD, 1 db SLD, valamint 4 db aszférikus felépítésűt is, amelyek garantálják a színhibáktól mentes, tökéletes rajzot.

A 25 centiméteres legkisebb tárgytávval rendelkező optika 84,1°-os látószöget kínál full frame szenzorra vetítve; a blende írisze itt is tizenegy lekerekített alakú lamellából áll, szóval kellemes bokeh-val és esztétikus fényudvarral számolhatunk. A rekesztartomány ennél az objektívnél is F1.4-tól F16-ig tart, ráadásul a rekeszelést fokozatmentesre kapcsolhatjuk, ami néma íriszátmérő-váltást jelent. A Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art 75,7 x 95.5 milliméteres mérete mellett 520 grammos tömeggel kell számolnunk, a szűrőmenet átmérője pedig 72 mm (és ennél az objektívnél is van arra lehetőség, hogy a hátsó lencsetag elé helyezzünk filtert).

A mérnöki bravúrt megtestesítő termék tubusán ugyanazokat a vezérlőket találjuk, mint a 20 milliméteres társán. Az MFL kapcsolóval kikapcsolhatjuk a fókuszgyűrűt, így elkerülhetővé válik a beállított élesség akaratlan elállítása (ez egy rendkívül hasznos funkció csillagfotózáshoz). A frontlencsét ebben az esetben is víz- és olajlepergető bevonat védi (pluszban a többrétegű bevonat mellett), ami megkönnyíti az üvegfelületre jutott piszok eltávolítását.


Balra a 20, jobbra a 24 milliméteres objektív hátsó lencsetagját láthatjuk. A bajonettet szigetelő gumigyűrű veszi körbe.


A hátsó lencsetag és a fényképezőgép érzékelője közé szűrő illeszthető – a 20 milliméteres objektívhez sablont is mellékel a gyártó.


Láthatóan és érezhetően is nagyobb, testesebb a 20 mm-es.


Jól látható a frontlencse mögötti perem, ami a fűtőszalag rögzítését szolgálja a húszason.


Bár a 24 milliméteres lencserendszer kisebb és könnyebb, a 20 mm-es is jó összhangban volt a Sony A7 III vázzal.

No, miután megismerkedtünk a Sigma két újdonságának fizikai és műszaki mivoltával, lássuk, milyen funkciók teszik velük kényelmesebbé a fotózást! Fentebb már említettem, hogy mindkét objektív rekeszgyűrűvel is el lett látva. Ezt a gyűrűt „A” állásban lezárhatjuk, ami megakadályozza, hogy véletlenül, a fotózás hevében egy olyan értékre forgassuk, amit eredetileg nem is szándékoztunk volna használni. Ilyenkor a rekeszértéket a fényképezőgépről adhatjuk meg. Aki pedig filmkészítésre szeretné használni ezeket a szépségeket, az fokozatmentes működésre kapcsolhatja át a rekeszgyűrűt, így nem lesz kattanás 1/3 FÉ értékenként, illetve az írisz mozgása is lépcsőzetmentes lesz.

A kézi élességállítás rögzítése is egy remek ötlet. Aki próbált már egy távoli, halvány csillagra élességet állítani, az becsülni fogja ezt a funkciót! Mivel nincs Bahtinov maszkom, ezért kénytelen vagyok a kijelző kinagyított képére hagyatkozni fókuszáláskor, ami – főleg az ultra nagylátó tartományban – egy akár hosszú percekig is eltartó kínlódás. Ha pedig a nagy nehezen belőtt fókusz egy óvatlan mozdulat miatt elmászik (mert miért ne markolnánk rá a tubusra, ugye?), akkor jöhet a dühkitörés, a káromkodás, a sírás, majd a beletörődés, és kezdődhet elölről a folyamat.. Ugyanakkor érdemes „éles” fotózás előtt elolvasni az objektív használati utasítását, ha már az ezredik kézi élességállítási próbálkozás után sem látunk változást a képélességen, legalább sejtésünk legyen, mit hibázhattunk el (lehet, hogy lezárt állásban van a kapcsoló?).

Szóval, a két optika – eltekintve az eltérő gyújtótávolságtól – nagyon hasonlóan teljesített a próbák során, ahol mindkettőt a Sony A7 III vázamra csavarhattam fel. Az objektívekkel RAW formátumban fényképeztem, nem használtam semmiféle korrekciót a nyersfájlok feldolgozásakor (noha az Adobe Camera RAW 14.5.0.1177 már ismeri és támogatja ezeket, így aktiválható a képjavító profil), csupán az expozíciós értékeken finomítottam igény szerint. Lássuk, hogyan fest a geometriai torzítás:


A 20 mm-es a nagylátókra jellemző, enyhe hordótorzítást mutatja


A 20 mm-hez hasonlóan, a 24 milliméteres lencserendszer is a nagylátókra jellemző, enyhe hordótorzítást mutatja. Mindkettőnél egyenletes görbületű, könnyen korrigálható a jelenség.


A 20 mm-es animációja


A 24 mm-es animációja

Fókuszlégzés kapcsán mintha a 20 milliméteres Sigma valamivel kisebb mértékű látómező változást mutatna.


A Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art peremsötétedése F2.8-ig csökken, utána konstans értéket mutat.


A Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art F2.5-ig csökken, utána már konstans értékű.

Kattints!

A 20 milliméteres objektív optikai formulája nagyon szépen korrigálja a színhibákat, ahogyan azt a fenti két kép is mutatja. Mi a helyzet a 24-essel?

Kattints!

A 24 mm-es Sigma egy leheletnyivel több lilás él-elszíneződést mutat, de csupán pár pixelnyi CA jelentkezik teljesen nyitott blende mellett, ami viszont minimális rekeszeléssel megszüntethető.


Az objektívek bokeh-ja „krémesen lágy”, ahol a – értelemszerűen – a 24 mm-es jobban elmossa az elő- és a hátteret.

Kattints!

A Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art képélessége már F1.4-en is rendben van, de F1.8-tól válik igazán borotvaélessé. Itt már a kontraszt is „beton-kemény”. A kép extrém sarkaiban ugyanez mondható el, élességben nem szenvednek hátrányt a kép szélei, csupán a peremsötétedés adhat okot rekeszelésre.

Kattints!

A Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art még rátesz egy lapáttal, ugyanis valamivel élesebb a képe teljesen nyitott fényrekesz mellett, mint a húszasé. A kontraszt is nagyon kemény, csupán a picivel jobban látható CA késztetheti a fotóst a blende szűkítésére. A peremsötétedés még kevésbé hangsúlyos a sarkokban.


Kattints a képmintákért

Értékelés

Nagyon nehéz dolgom lenne, ha nekem szegeznék a kérdést, melyiket a kettő közül! Igazából a Sigma 20 és 24 mm F1.4 DG DN | Art között csak a gyújtótávolságban való eltérés miatt lehet egyértelmű döntést hozni; a két objektív ugyanis rendkívül jól teljesít: minimális színezés, kiszámítható, könnyen korrigálható hordózás, borotvaéles, kontrasztos kép már nyitott rekesz mellett, krémesen lágy bokeh, gyors AF, hasznos funkciók, és nem utolsósorban jó ár jellemzi mindkét lencserendszert. A 20 mm-es valamivel többe kerül, mint a 24-es: előbbiért bruttó 399 990 forintot, míg utóbbiért 359 990 forintot kell a szaküzlet kasszájában hagynunk. A tapasztaltak tükrében mindkettőnek jár a „Kedvenc” biléta!

Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art

Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art

A Sigma 20 mm F1.4 DG DN | Art és a Sigma 24 mm F1.4 DG DN | Art objektíveket a márka hazai forgalmazójától kaptam bemutatóra. Műszaki adatlapjuk a linkekre kattintva érhető el.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...