Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S.
És végül, elérkeztem listám utolsó tagjához, a Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S.-hez, ami 480 000 forintos árával egyben a Panasonic (jelenleg) legdrágább m4/3-os objektíve. Ez a bestia a legfényerősebb (de ronda kifejezés), elektromechanikus rekeszállítású natív m4/3-os portréobjektív, nála már csak a Voigtländer Nokton 42.5 mm F0.95 nagyobb rekesznyílású, ám az egy teljesen manuális (fókusz és rekesz) lencserendszer.
A tubus fémből készült, a bajonett dettó; a Nocticron rendelkezik rekeszállító gyűrűvel, ám ez – hasonlóan az élességállítóhoz – nincs közvetlen mechanikus összeköttetésben a mechanikus részekkel. Kikapcsolt állapotban sem az élességet, sem a rekeszt nem lehet módosítani, mint az igazi manuális lencserendszereknél. A gyűrűvel 1/3 FÉ lépésekben lehet F1.2 és F16 között a rekeszértéket állítani, de „A” állásba tekerve rábízhatjuk ezt a feladatot a fotómasina automatikájára, illetve ilyenkor a vezérlőtárcsával pöccinthetjük arrébb az írisz átmérőjét.
A Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S. egyrészt egy AF/MF, másrészt egy a képstabilizátort (Power O.I.S.) be/ki kapcsolóval is fel lett szerelve, tehát nem kell a fotómasina menüjében/gyorsmenüjében matatni ezen funkciók átkapcsolásához.
Érdekességként említeném, hogy a Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S. 9, lekerekített lamellából álló rekeszének írisze alaphelyzetben zárva van, ez csak akkor nyílik ki, ha fényképezőgépre csavarjuk és áram alá helyezzük:
A termék optikai felépítése a 45-ös makróhoz hasonlóan komplex, de itt még több a speciális lencsetag: 14 lencsetagot rendeztek 11 csoportba a mérnökök, ahol 2 aszférikus, 1 ED (Extra-low Dispersion) és 1 UHR (Ultra High Refractive) jellegű. Ezek a különleges üvegtagok a geometriai torzítások és a színhibák leküzdése, az erős kontraszt és a kimagasló képélesség biztosítása érdekében lettek beépítve – hogy valóban sikerült-e megvalósítani a tökéletes m4/3-os portréobjektívet, azt mindjárt meglátjuk.
Még mielőtt elfelejteném: a Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S. hátulról zártnak látszik, de valójában nem az, ugyanis a hátsó lencsetag és a bajonett műanyag belső eleme közt látható egy kis légrés. Az élességállítás belsőleg történik (IF), az objektív hossza élességállításkor nem változik, a frontlencse nem forog.
Amikor nekiálltam a tesztábra fotózásának, olyan sejtésem volt, hogy F2 alatti rekeszértékeken nem lesz majd valami kimagaslóan jó a Nocticron képminősége. Hogy beigazolódtak-e kételyeim, azt alábbi két ábrán láthatjátok ti is:
Nos, a számítógép nagy monitorán vizsgálódva, bevallom, meg voltam lepődve, hiszen a Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S. már F1.2 értéken is nagyon jól teljesített – nem csak a kép közepén, hanem a sarkokban is bámulatos volt a képminőség! A „tökéletes” szintet F1.6-on már hozza az optika.
Ami a háttérelmosást illeti, nos, ott is a Nocticron vezeti a mezőnyt, és nem csak azért, mert a többi objektív szűkebb rekeszről indul. Szerintem a bokehja szebb, lágyabb, mint a többié, ami nem utolsósorban a 9 lamellás írisznek tudható be. A fenti tesztkép nagy fotóit innen, a Flickr oldalról tölthetitek le.
A peremsötétedés F2-től szűkebb rekeszértékeken gyakorlatilag megszűnik, de még F1.2-n sem vészes a mértéke, sőt, kifejezetten jó hangulatot ad a képeknek (akinek pedig nem tetszik, az az utómunkálatok során egy csúszka elhúzásával teljes mértékben megszabadulhat a vignettálástól).
A színi hibák, azaz lilás él-elszíneződések F1.2-F1.4 mellett jól láthatóak, de rekeszeléssel F2.8-on már teljesen megszűnnek. Persze, utómunkával bárhonnan eltüntethetjük ezeket az elszíneződéseket.
A geometriai torzításos ábra egy leheletnyi párnatorzítást mutat, de ennek mértéke oly csekély, hogy valóban csak tesztábrák fotózásánál jön elő.
Köszi a tesztet! Nagyon vártam az olcsó Panasonic -t, de ahogy látom, jobban megéri az Olympus megoldása. 🙂
én köszönöm, hogy elolvastad! ha panasonic vázad van, akkor a beépített stabi miatt érdemes elgondolkozni rajta, de amúgy valóban, az oly 45-öse a nyerő.
Olympus párti vagyok, bár a GX8 számomra teli találat, szerintem ilyen gépet az Olympus sose fog kiadni. Valahogy nem akarnak mindentudó PEN gépet fejleszteni (kihajtható kijelző + EVF!!) Viszont ez esetben, ha a jövőben mégis a Pana mellett döntenék, szerencsére van vázba épített stabi a GX8 esetében is. 🙂
naja, a gx7-gx8-ban van stabi, de a video-centrikus vázakban valószínűleg továbbra sem lesz, mert a mozgó szenzort nem lehet olyan hatékonyan hűteni, mint a fixen szereltet.
Hát ez nagyon érdekes, mert a tesztelők eddig majdnem egyöntetűen a Panáét tartották az élesebbnek és a gyorsabb fókuszúnak. Biztos, hogy nem kavart be a hírhedt POWER O.I.S. bugja? Milyen zársebességgel használtad, mert a DPReview szerint 1/160 körül kikapcsolt stabival is hangsúlyos shutter shake jelenség lép fel a G7-nél.
Nem öncélú szórakozásból piszkálom a dolgot, épp készülök lecserélni a kis Oly-t Panára, egyrészt a **LASSÚ** fókusz, másrészt a stabi hiánya miatt. De most elbizonytalanítottál.
próbáltam gh3-mal is a pana kis obiját, ott élességre kb hozta az olyt középen is, de a fókusz pontatlanabb és picivel talán lassabb, mint az oly 45/1.8-cal (gh3 és g7 egyaránt!). stabi ki volt kapcsolva, azt kifejezetten nem akartam tesztelni.
Magyarul a DFD sz*rt sem ér? Vagy ha igen, csak a 14–140-nel működik tisztességesen? Nekem amúgy az Oly fókuszsebessége a G5-ön egészen használhatónak tűnik, de igazán gyorsnak azért nem, és ne hasonlítsuk a 14–140-hez (second edition).
szerintem a prémium kategóriás obikkal működik rendesen a dfd, mert nálam a 12-35-tel nagyon jól teljesített a g7 af rendszere, de erről majd hamarosan.
Hát kövezzetek meg, de a noticron és az olympus 1.8as képe közül (ha belenagyítás nélkül nézem, az élesség úgy még megfelelő) az oly kellemesebbnek tűnik. Nem rossz a panaleica, vazelinesebb, de kicsit idegesebb.
Köszi a tesztet!
Üdv! Ha már portréobik, hol a 60 mm-es mezőny?
hi! „Mostani cikkemben a m4/3 rendszerben fellelhető, portrézásra alkalmas objektívek egy részhalmazát szeretném nektek bemutatni[…]”
Amúgy ezért csodálkoztam olyan nagyon:
A felbontáskülönbség a két pici portréobjektív között nagyon is evidens a Lenstip szerint, ráadásul pont a Pana 42,5/1,7 javára.
Valami nincs rendjén ezzel a lencsével, mert gyanúsan nagy a különbség a tesztelők között! Létezik, hogy a Pana megfeledkezett a minőségellenőrzésről, és tényleg ekkora a szórás (eléggé kevéssé hihetőnek tartom), vagy ti csináltok valamit nagyon-nagyon másképp?